Álmok Járásában

5.

"JÓ REGGELT KÍVÁNOK! ÉBREDNI KÉNE MÁR!" Szól a hangszórókból mire mindenki felkapja a fejét, kivéve én.
Nem aludtam az éjjel semmit, a gondolataim nem engedték. Nem is kérdés kin és min járt az eszem, Balázson, a barátomon, és rajtam. Kettőnkön. A tegnap éjszakán. Viszont... ez az utolsó nap a táborból és sokáig nem fogjuk látni egymást, szóval a mai napot muszáj együtt töltenünk.. Nem érdekelnek a tanárok, nem érdekel semmi, de ez a nap a miénk.
A többiek kicsit érdeklődve fürkészték fáradt, de mégis vigyorgó arcomat. Vajon mi lehet vele? Gondolhatták. Óh igen. Hisz nekik még nem is említettem ezt az egészet. Ahogy gondolkoztam azon, hogyan mondjam el nekik, éles fájdalom hasított  a fejembe.
Először azthittem hogy cseng a fülem, de utána tisztábban hallottam a hangokat. Hangokat mint például: pittyegést, ideges szavakat, mondatokat. Nem tudtam mi történik épp velem. Nem tudom, mit csinálnak épp velem. Nemtudom mi a franc van itt, de igazából kezd idegesíteni. Gondoltam, ez csak a fáradságtól van, hogy nem aludtam semmit. De igazából kitudja. Inkább lehunytam a szemem egy kicsit hadd pihenjek, hátha jobb lesz. Kicsit be is aludtam amikor meghallottam, hogy újraindították a dalt.
De nem keltem fel.. feketeség mindenhol.. Talán meghaltam volna? Nem nem, az nem lehet! Balázs hol van? Réka hol van? Hol van mindenki? Tanárnő? Valaki mondja már meg mégis hol a picsában vagyok!!

Mikor kissé lenyugodtam rájöttem, a tábort csak álmodtam.. nem volt itt Balázs nem volt itt Réka épp egy korházban vagyok.. Szóval újra nekiindultam, hogy felkeljek de nem sikerült. Ugyanazokat a hangokat hallottam mint az előbb. De az a valaki még idegesebb volt mint az előbb, hangját tompán hallottam, nem értettem szavait. Mi a fene folyik itt?

Ha esetleg meg haltam volna nem hinném, hogy az a valami, amit merek feltételezni, hogy szívmonitor így pityegne. Szóval jól állunk, egyenlőre.

Vajon itt a "sötétségben" lehet járkálni? Próbáljuk meg! Megindultam és... lehet! Akkor sétálgassunk még.. vajon mi van itt? Az emlékeim? Nevettem a gondolaton is. De hátha találok valami érdekeset.

Már nemtudom mióta sétálhatok itt. A hangokat még mindig hallom, azóta egyszer egyetlen egy szót értettem meg. Vivien.
Lehet, hogy műtenek vagy valami, de amíg ilyen ritmusban hallom a szívmonitor hangját addig nincs baj. Elvileg.

Még mindig sétálok, ám de ekkor találtam egy szekrényt. Kinyitom legfelső polcát benne rengeteg dátumozott mappa. Az első dátum a szülinapom. Aha, tehát amikor mondtam ezt az emlékes dolgot, nem csak hülyeség volt itt van egy olyan tároló.
Kiveszem az első szülinapomról szóló emléket, mire legördül az arcomról egy könnycsepp. A dédpapám fog a kezében és beszél hozzám.

Noos gyerekek itt az új rész :D Remélem tetszik nektek :*
Bár szerintem elég bénácska lett sok szóismétléssel stb... és nem is lett olyan hosszú de minnél hamarabb akartam hozni új részt és itt van :D
Nemsokára hozom az új részt!
#463words