Álmok Járásában

4.

' Mikor felébredtem, már nem a táborban voltam, hanem egy korházi ágyban feküdtem. '

Próbáltam felkelni, de nem tudtam. Még egyszer nekiindultam, ekkor belépett egy nő, aki felèm indult. Fehér orvosi köpenyt viselt, ami kiemelte zöld szemét és éjfekete haját. Egy nagyjából ezer wattos mosolyt küldött felém aztán megszólalt:
-Vivien, emlékszel rám? -kérdezte.
És ahogy meghallottam a hangját, eszembe jutott minden..

Balázs.. A tábor... Az álom...

-Vivieen - szólt hangosabban a nő.

-Nem.- feleltem.

-Nos, én Dr. Somoss Lívia vagyok. Épp egy korházban fekszel. - mintha nem vettem volna észre... - tudod milyen osztályon vagy? - komolyan mondom még egy kérdést feltesz beütök neki..

-Nem.

-Nos.. - kezdte- nem tudom, hogyan mondjam el..- mondjuk kezdd el használni a hangszálaidat?- de éppen egy pschyátriai osztályon vagy..

MI?!

-Hogy-hogy? - kérdeztem.

-Az iskoládban, mikor bementél egy tanterembe összeestél és elkezdtél mesélni... -hagyja abba egy pillanatra - egyáltalán nem voltál eszméletednél, nem reagáltál semmire sem. De te meséltél. Valakit megöltél álmodban Vivien. Azt pontosan nem tudjuk kit, de valakinek a szívébe döfted a késed, nem is kevésszer. Ekkor is próbáltunk felkelteni de semmi.. Utána folytattad a mesélést. Elmesélted, hogy van a tanárod aki követ mindehova, mert ő a Sátán. -itt felhúzta fél szemöldökét. - említeted, hogy az a fiú -mert szerintünk fiú lehetett- akit.. khm.. meggyilkoltál álmodban, feltámadt és mentetek aludni mert takarodó volt. - mesélte. Nekem pedig elállt a lélegzetem.
Hogy a doktornő fürkésző pillantásait elkerüljem inkább az ölembe ejtett kezemet néz.... néztem volna. De nem tudtam odatenni a kézfejemet, mivel az ágyhoz voltam kötözve..
Tehát ezért nem tudtam nemrég felülni. De vajon miért voltam lekötözve?!

-Elnézést. - emeltem fel a fejem.
-Igen? -kérdezte aggódva.
-Miért vagyok az ágyhoz kötözve?
-Óhh..- túrt idegesen sötét hajába. -Mikor ott voltunk az iskolában, hogy behozzunk aztmondtad, hogy "ezt még megbánod!" Aztán elkezdtél rázkódni a földön és idehoztunk. Utánna megfenyegetted a az egyik ápolót, hogy leszúrod, majd elmezdted ütögetni és ezért kötöztünk le.
-Jézusom. -suttogtam alig hallhatóan. -És mi a baj velem? -kérdeztem mire egy két izom az arcán megfeszült, mintha teljes erejéből préselné össze a száját.
-Még nem tudjuk. - sóhajt egy nagyot- de PTSD-re gyanakszunk. Tudod mi az a PTSD? -Kérdezte mire csak megráztam a fejem.
-Nos..- vett egy mély levegőt - Szoktál képzelődni? -igen megesett már de senki sem tud róla..- vagy volt olyan, hogy egy álmod folytatódott, vagy hogy azt hitted az a valóság?
-Igen. Volt. Mind.
-Igen akkor úgy tűnik akkor ez vagy PTSD vagy skizofrénia..

Skizofrénia. Általában ami skizo- val kezdődik az valamilyen elmehasadást jelent. Vagyis valami ilyesmire emlékszem.

-Tudod mi a kettő közötti különbség, Viv? -mióta divat nála ez a becézgetés?

-Nem. -ráztam a fejem.
-És tudod mit jelent az hogy PTSD?
Ismét csak a fejemet ingattam.
-Huhh.. Nos a PTSD a PoszTraumásStresszSzindróma rövididítése. A skizofrénia, és a PTSD között az a különbség, hogy hogy a PTSD-s képzelőseidnél, álmaidnál tudod, hogy mikor képezlődsz és mikor nem. De a skizofrénia ennek az ellentéte. Azthiszed amit látsz az a valóság.
Szerintünk a kettő közül valamelyik a te betegséged. De azért vagy itt, hogy kiderítsük vajon melyik a te bajod. Kicsit még bent kell maradnod, hogy meg tudjuk mi történik veled. Benne vagy?! -kérdezte.
-Van más választásom?
-Nincs -mosolygott.

Nooos gyerekek, tudom hogy BORZALMASAN RÉG volt rész, de külföldön is és táborban is voltam az utóbbi időben ezért volt ennyire elhanyagolva a sztori.
Továbbá csináltam még borítókat is, de nemtudok dönteni szóval holnapig dolgozgatom rajtuk, és majd felrakom őket.
Ezzel a picit hoszabb résszel jönnèk kárpótlásul, hogy ilyen sokáog nem volt rész! Pussz
#571words