Now's our time

9. fejezet

Mikor elkezdődnek a kviddics meccsek, az egész iskola lázban ég. Az első meccsen a Griffendél fog játszani a Mardekár ellen, ami még több okot adott az izgalomra, ez a két csapat hosszú évtizedek óta versengenek. James Potter, a mi csapatkapitányunk gyűlöli Max Cruzt, a Mardekár csapatkapitányát, ez pedig ilyenkor mindkét házra kihat. Például egy lány az előbb közölte velem, hogy el leszünk verve ma délután, majd kiverte a kezemből a könyveimet. Nem is ismertem azt a lányt! Persze ez ilyenkor egy tanárt sem érdekel, egy prefektust sem, mindneki hozzászokott már, de nekem 6 év se volt elég ahhoz, hogy megszokjam ezt a felfordulást, így gondoltam elmenekülök előlük és lesétálok a tóhoz, hogy kikapcsoljam az agyam. Arról nem is beszélve, hogy talán az animágiát is gyakorolhatom, egyre jobban élvezem ezt a létet, nem is tudom, minek nevezzem. A terveimnek csupán csak az tett keresztbe, hogy nem voltam egyedül lent, ugyanis Potter kacsázott éppen. Az kviddics meze már rajta volt, mellette pedig a seprűje hevert. Már régen a csapatával kéne lennie, mit keres még ilyenkor itt? Már éppen elindultam volna felé, mikor valaki más lépett mellé, Dan, Fred és ... Zelda. Mit csinál ő a Tekergőkkel?
- Ideje lenne mennünk, James!
Dan és Fred is benne vannak a csapatban, mindketten terelők, míg James hajtó, az öccse, Albus pedig fogó. Őszintén, azon se csodálkoznék, ha még a húguk Lily is játszana a csapatban, ilyen felmenőkkel nem lenne nagy meglepetés.
- Menjetek, én még maradok egy kicsit! - a fiú rájuk sem nézett, csak még egy követ dobott a tóba.
- Figyelj, tudom, hogy bármelyik pillanatban összerókázhatod magad, de a csapatodnak szüksége van rád, szóval emeld meg a hátsódat és irány a pálya, mert a hollóhát elleni versenyen nem ezt a James Sirius Pottert akarom elverni! - Zelda szavai úgy tűnik megtették a hatását, ugyanis még egy követ útjára engedett, majd felpattant és elindultak a pálya irányába, ami pont az án búvóhelyem irányába esett. Na jó, búvóhelynek nem mondanám, egy fa mögött voltam, ahonnan kilátszottam, így ők is könnyen észrevettek.
- Alice? Mit keresel itt? Percek múlva kezdődik a meccs - Dan összehúzta a szemöldökét, miközben beszél, mintha valami rosszra gyanakodna.
- Nem tudom, hogy feltűnt-e, de már tavaly se voltam ott egy kviddics mérkőzésen se, most is kihagynám, amúgy is gyakorolnom kell!
- Komolyan gyakorolni akarsz egy kis szórakozás helyett? Mi lesz a következő, kihagyod Roxmortsot is? - Zelda felnevetett, majd karonragadott. - Nem tudom, mit fognak szólni a griffendélesek, hogy a társaságomban nézed végig a mérkőzést, Kat biztosan meg fog pukkadni.
Kat említésére elfogott a keserűség. Valószínűleg semmit nem mond majd rá, neki ott van Kyle, csak én vagyok egyedül, vagyis voltam, most ugyanis a Tekergők és Zelda társaságában tartok egy kviddics meccset. Mi történt velem? Ez az a társaság volt az, amibe soha nem akartam kerülni.
- Longbottom! - James egész úton nem szólalt meg, csak mikor elértük a pályát, sajnos pont hozzám beszélt.
- Bármit is akarsz, a válaszom nem.
- Ne csináld már ezt! Csak fogd meg a sálamat! Abban nem játszhatok, kicsit zavaró lesz a nyerésben - egy önelégült mosoly terült szét az arcán, mikor elvettem tőle a sálat. Mielőtt mondhattam volna bármit is, otthagyott és elment a csaaptához, én pedig elindultam Zelda után. A lány nem a Hóllóhát többi tagjához ment, hanem egyenesen Lily Potterhez és Rose Weasleyhez csapódott.
- Sziasztok! - Lily lelkesen köszönt, az arcára pedig sárga és piros csíkok voltak festve. Régebben is ekkora kultusza volt a kviddicsnek, csak én nem vettem észre, vagy évről évre egyre nagyobb és nagyobb lesz? Mindenesetre, én soha voltam nagy rajongója, játszani nem tudom, mert halálosan féltem a magasban, nézni pedig nem nagy élmény nekem.
A meccs kezdete után az egész nézőtér kiabálni kezdett, mindenki szurkolt valakinek, engem is beleértve, annak ellenére, hogy nem rajongok a kviddicsért, még örülök, ha nyer a házunk, főleg, ha ezt a mardekárosok orra alá tudjuk dörgölni, amiről Dan, Fred és James gondoskodnak is. Még harmadikosok voltak, mikor Fred és Dan is bekerült a csaaptba, Potter már másodikban bekerült, gondolom már csak Harry miatt is bevették, kinek ne kellene valaki, akinek a kviddics a vérében van. Abban az évben el is hoztuk a Kviddics Kupát, mindenki megőrült tőle, főleg ők hárman, aminek következtében az év végén a kupát tűzijátékok hagyták el. Ennek köszönhetően 30 pontot vesztett a Griffendél és a Házkupát is a Hollóhát nyerte.
Gondolkodásom közepette teljesen elfelejtkeztem a meccsről, majd csak arra eszméltem fel, hogy Albus a cikesszel a kezében mosolyog, a csapat többi tagja pedig szinte ráugrik örömükben. A nézőtéren is őrjöngés törik ki, nekem pedig ösztönösen a fülemre téved a kezem, amiben még mindig a sálat szorongattam.
- Ez James sálja? - Lily kikapta a kezemből és alaposan megnézte. - Igen, ez az! Látod, a sarkába bele van varrva a monogramja, régebben ez alapján különböztettük meg a holmijainkat otthon. Ez pedig olyan kabala féle Jamesnek.
- Akkor miért adta ide nekem? Nem kellett volna nála lennie, hogy szerencsét hozzon? - nem kértem vissza Lilytől, jobb helyen lesz nála, mint nálam, több köze Potterhez, hiszen a húga.
- Egy meccsen sincs nála, általában nekem adja ide, még csodálkoztam is, hogy lecserélt, mint szerencsehozót - felnevetett miután ezt mondta és én is vele nevetettem, de inkább azért, mert kicsit kínosan éreztem magam a helyzetben. Évek óta alig beszéltem Lilyvel, csak akkor, mikor meghívtuk őket hozzánk, vagy ők hívtak meg minket, de olyankor se sikerült túl jól megismernem, pedig régen annyira jóban voltam vele is és a két bátyjával is.
- Alice? Mit keres el itt? - a húgom szinte a nyakamba ugrott, mikor meglátott. Átöleltem Augustát, akivel az elmúlt időben meglehetősen keveset foglalkoztam.
- Nem önszántamból jöttem - nevetve néztem Zeldát, aki Lilyvel és Rosezal beszélgetett.
- Tudunk majd valamikor beszélni? Segítened kéne néhány iskolai feladatban is.
- Amikor csak akarsz, a nővéred vagyok, az a feladatom, hogy vigyázzak rád - Augusta a szemét forgatta, majd csatlakozott a barátnőihez. Milyen iskolai feladatról lehet szó? Vagy csak szüksége van a nővérére, aki nem ér rá soha, csak ha segíteni kell a tanulásban? Merlin szakállára, tényleg szörnyű testvér vagyok!