Now's our time

15.fejezet

- A bájitalotok akkor lesz tökéletes, ha teljesen átlátszóvá válik, a sárgás, illetve barnás bájital ebben az esetben nem megfelelő! Lássanak munkához! - Lumpsluck elfoglalta helyét az asztalánál és belemélyedt a könyvébe, amit már év eleje óta ír. Senki nem tudja, miért írja, hogy mi vele a célja, nem is kérdeztük meg.
James mellettem kipakolta az üstjét és a bájital hozzávalóit. Én is hasonlóképp cselekedtem, majd kinyitottam a könyvemet.
- Fogalmam sincs, hogy mit kéne kezdenem ezekkel! - hatalmasat sóhajtottam, majd egymás után bedobáltam a hozzávalókat az üstbe. James csendben figyelt, de nem szólt semmit. - Mi az?
- Semmi, csak figyelem, hogy csinálod.
- Talán tudsz valamit, amit én nem? - nevettem fel, mire ő is elmosolyodott. - Tudod, azt nem nehéz, tőlem mindenki jobban tud mindent.
- Ne mondj ilyet! Senki nem olyan jó Átváltozástanból, mint te.
Na az biztos!-gondoltam magamban, majd folytattam a munkát. Szörnyű ez az óra! Soha nem tudok egy normális főzetet készíteni, ez nem olyan, mint a Gyógynövénytan, vagy az Átváltozástan. Ott remekelnék, de itt, esélyem sincs.
Mikor az óra végéhez közeledtünk, a főzetem vöröses színt öltött, a homlokom pedig már verejtékezett, de akármit csináltam a főzettel, nem lett jobb a helyzet. Ránéztem Potterre, hátha neki is hasonló állapotú a főzete, mivel nagyjából egyformán vagyunk bénák, de nem, az övé tökéletesen átlátszó volt és tükörsima.
- Ezt hogy hoztad össze? - hülledeztem, majd a saját főzetemre pillantottam. - Reménytelen eset vagyok!
- Nyugi már, nem olyan rossz a helyzet, habár tökéletes már nem lehet! - kicsit arrébb tolt, majd elkezdett a főzetemmel foglalatoskodni.
- Mióta vagy te ilyen jó Bájitaltanból?
- Néhányszor belógtam gyakorolni, de amúgy sem voltam rossz belőle, csak a lányok nem szeretik az okos pasikat - erre a kijelentésére megforgattam a szememet. Ha tényleg ment neki a Bájitaltan, akkor miért játszotta meg, hogy ez nem így van. Miközben Potter a bájitalomon dolgozott, én az övét kavargattam, remélve, hogy nem szúrom el.
- Rendben, mindenki fejezze be a munkát, megyek és ellenőrzöm a kész főzeteket! - Lumpsluck valóban elindult, de meglehetősen lassan, így még bőven volt időm helyet cserélni Potterrel és egy kicsit még dolgozni a főzeten.
- Visszakaphatom a főzetemet? - mosolyogva néztem a fiúra, aki feltűrt ingujjal dolgozott a bájitalon.
- Persze, persze!
- Potter, mindjárt itt van Lumpsluck, azt fogja hinni, hogy ez a te főzeted és nem az enyém és szerintem azzal te nem jársz jól!
A fiú nem ment sehova, pedig már hozzá sem nyúlt a bájitalhoz. Próbáltam arrébb tolni, de egy tapottat se mozdult, csak elvigyorodott.
- Merlinre, mi ez a borzalom? - Lumpsluck a főzetemre pillantott, majd befogta az orrát is, hogy még véletlenül se érezze a szagát.
- Tanár úr, én nagyon sajnálom, de... - kezdtem volna a szokásos mentő szöveget, de a professzor úr leintett.
- Longbottom kisasszony, nem kell mentegetőznie a barátja kedvéért, ahogy elnézem a maga főzete tökéletes, de ez már nem igaz Mr. Potterre.
- Igen, de éppen erről van szó, én...
- Hagyd csak, Alice, én szúrtam el! - James kedvesen rámmosolygott, majd újra Lumpsluckra figyelt.
- Tudod, James, ha egy kicsit több figyelmet fordítanál erre a tantárgyra, akkor te is lehetnél akár olyan tehetséges is, mint az öcséd és a húgod is. Többet várok tőled ennél, így nem fogod tudni letenni a RAVASZ-t!
Meglehetősen rossz volt hallgatni, amit Lumpsluck hozzávágott Jameshez, főleg, hogy mindezt ok nélkül, hiszen ott volt előttem az a tökéletes főzet, amit a fiú készített. James csendben hallgatta a professzort, bólogatott, majd mikor a tanár úr tovább állt, a fiú visszapakolta a könyveit és kiment a teremből. Még a táskámat is bent felejtettem a teremben, úgy rohantam utána, ahogy voltam.
- Potter! - kiabáltam, de ő úgy tett, mintha egy árva kukkot se értene belőle. - Állj már meg egy pillanatra!
- Mondd! - barna szemeit rám fordította és felhúzta a szemöldököd.
- Ez mi a fene volt? Az az én főzetem volt, én rontottam el és ezt te is tudod! Miért mondtad, hogy a tied?
James közelebb lépett és a hangját halkabbra fogta.
- Szükséged van erre a tantárgyra, különben ilyen teljesítménnyel nem lennél itt. Tudom, nekem se sikerült az összes RBF-em jól. Csak szerettem volna, ha ezegyszer nem azt hallgatod, hogy milyen borzalmasan megy neked és, hogy az ügyetlenség a véredben van, mert ez nincs így, a szüleid és a nagyszüleid  köztük vannak a legbátrabb embereknek, akiket ismerek. - nem tudtam egy szót sem szólni, csak néztem Jamesre, mint borjú az új kapura, mire a fiú zavartan beletúrt a hajába, ami már amúgyse lehetett kócosabb. - Valami rosszat mondtam?
- Nem...én csak... - nem mondott nekem senki hasonlót és nem Pottertől vártam volna, hogy majd segíteni fog. Lehet, hogy félreismertem? Nem, őt nem lehet félreismerni, csak most az egyszer rendesen viselkedett. Egy hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem Pottert, amivel még őt is megleptem. - Köszönöm!
- Nincs mit! Hálából eljöhetnél velem randizni! - abban a pillantban elhúzódtam tőle és mosolyogva a szemébe néztem.
- Felejtsd el! Nem leszek az egyik kabalád! - megigazítottam a vállamon a táskámat, majd amilyen gyorsan csak tudtam eltűntem a helyszínről. Ettől még nem lettünk barátok, csak lekötelezett és majd valahogy meghálálom neki, mondjuk elintézem, hogy egyszer ne kapjon büntetőmunkát, de ennyi, nem fáradozok érte többet.
A délután folyamán Zellel a könyvtárban tanultunk, kint szakadt az eső, csak az igazán elvetemültek mennek ki ilyenkor, mi inkább a melegben ütöttük el az időt.
- Hogy megy az SVK? - Zelnek mondhatni ez volt a specialitása, mint nekem az átváltozástan.
- Szörnyen! Egyedül nekem nincs még patrónusom, neked mosómedve, Potternek oroszlán, Dannek egy pók, egyedül nekem nincs!
- Nyugi, előbb utóbb menni fog, csak lehet, hogy még nem voltál soha olyan boldog, hogy meg tudd idézni! Azt viszont nem mondhatjuk, hogy nem tettél le semmit az asztalra, hiszen animágus vagy, ráadásul a legfiatalabbak egyike - Zel mosolyogva felnézett a könyvéből. - Ne aggódd túl, az semmi jóra nem vezet!
- Lehet, hogy igazad van, csak túlaggódom.
Nem értettem vele egyet teljesen, de nem mondhattam, úgyse értené milyen ez nekem, nem nagyon érti senki. Nem csak magamnak kell megfelelnem, de a Mágiaügyi Minisztériumnak is, különben McGalagony professzort veszik elő, hiszen ő bízott bennem, ha elbukok, az ő hibájának titulálják majd. Néha visszavonnám azt az igent, ami akkor hagyta el a számat, mikor felajánlották ezt a lehetőséget.