Now's our time

24.fejezet

Másnap reggel a Griffendéles asztalnál találtam Zelt és a fiúkat is.
- Sziasztok! - leültem Jamesszel szembe és óvatosan rá mosolyogtam, amit viszonzott, majd eltátogott egy sziát.
- Jó reggelt! Mi tartott ennyi ideig? Máskor hamarabb szoktál lejönni reggelizni.
- Későn aludtam el, de most itt vagyok és van fél órám reggelizni a növénytan előtt, szóval majd utána beszélgetünk, most inkább belehúznék, ha nem gond.
- Persze, egyél csak, közben viszont szeretnék elmondani valamit! - Fred kihúzta magát a nagy bejelentése előtt, majd mosolyogva Zelhez fordult. - Zelda és én együtt járunk egy ideje!
Az étel megakadt a torkomon, de a kezdeti meglepedtség után hatalmas mosoly jelent meg az arcunkon.
- Gratulálunk! Legyetek nagyon boldogok! - mondtam, majd átöleltem mindkettőjüket, a fiúk lepacsiztak Freddel, majd mintha semmi sem történt volna folytatták a beszélgetést, egyedül James nézett engem átható tekintettel. Rámosolyogtam, amit ő rögtön viszonzott is.
- Alice, beszélhetnénk?
- Nem lehetne reggeli után, James?
- Sietni fogunk növénytanra, szerintem nem sok időnk lesz beszélni.
- Sajnálom, de most tényleg muszáj ennem valamit, különben leszakad a gyomrom. Majd az órák után beszélünk, ígérem!
Azonban a nap hosszabbnak ígérkezett a vártnál, ugyanis McGalagony professzor is bejelentkezett nálam, hogy tartson egy külön órát, amit persze nem értettem, hiszen az animágiát már nem kellett gyakorolnom, az volt az egyetlen dolog, ami tökéletesen ment. Ezzel a találkozóval viszont a beszélgetésünk Jamesszel elmaradni látszott.
Fáradtan és nyúzottan estem be a klubhelyiségbe a nap végén, szerencsémre azonban csak egy két ember kószált lent, a többiek a hálókban voltak már. Elindultam felfelé, hogy én is lefeküdjek aludni, de valaki a kezem után kapott és visszahúzott.
- Mostmár tudunk beszélni egy kicsit?
- Te soha nem adod fel? - hangosan felnevettem, majd hagytam, hogy Potter a kanapéhoz húzzon, ahol leültetett, ő pedig velem szemben foglalt helyet. - Szóval, miről lenne szó?
- Rólunk, meg arról, hogy egyáltalán van e olyan, hogy mi.
- Nem tudom, James... Az életem jelenleg iszonyúan bonyolult és nem vagyok benne biztos, hogy van benne helyed. Arról nem is beszélve mennyire abszurd az egész, tavaly még öltük egymást!
- Tudom, de ennek nem kéne gátolnia! Az óráink közösek, bármikor együtt tudunk lenni, ha arra vágynánk, de nekem nincs erre szükségem, én csak boldoggá akarlak tenni, ennyi!
- Mikor lettél te ilyen nyálas?
Megvonta a vállát mosolyogva és megfogta a kezem.
- Akkor csak még egy randit ígérj meg, nem kell örökre szóló fogadalmakat tenned, csak egy randi, ennyi!
- Abból azt hiszem nem lesz bajom - éreztem, ahogy elpirulok, ezért lesütöttem a szemem és a kezeinket kezdtem el bámulni.
- Megegyeztünk! Most viszont jobb lesz, ha lefekszel aludni! - kaptam egy puszit az arcomra. Szerintem mondanom sem kell, hogy ezek után lehetetlennek tűnt az alvás, csak feküdtem az ágyamban és a plafont néztem. Tényleg ez az, amire vágyok? James Sirius Potter? Bárki más is lehetne, valaki, akinek nem mindig azon jár az esze, hogy másoknak keresztbe tegyen, hogy egy öt éves módjára viselkedjen. Teljesen megőrültem azt hiszem, de ez ellen nem tudok tenni, az érzéseimet nem befolyásolhatom. Egy randi még belefér, aztán majd meglátjuk mi lesz. Felkeltem az ágyból, pennát ragadtam és gyorsan írtam egy levelet Jamesnek, de bagoly híján magam kézbesítettem, nem lehet bajom belőle, nem?
A fiúk hálószobájának ablakán bekopogtam, majd egy perc múlva az álmos Fred nyitotta azt ki.
- Ki a franc küld ilyenkor levelet? - álmosan megdörzsölte szemét, majd rám nézett és még jobban elképedt. - Ki a fene küld levelet egy rigóval?
Megnézte a címzést, majd egy elegáns mozdulattal James ágyára dobta azt. Azt hiszem erre már nem kapok választ, ahhoz túl mélyen alszik. Visszatértem a saját szobánkba és végre képes voltam nyugodtan aludni, minden el van intézve.
A reggeli bájitaltannál nincs rosszabb a világon, nem elég, hogy egy fikarcnyit se értek hozzá, de ma valahogy figyelni se tudtam, végig a mellettem ülő fiún tartottam a szemem, de úgy látszott őt ez egy cseppet sem érdekli, mintha a tegnap esti beszélgetésünk meg sem történt volna, a levéllel egyetemben. Lehet, hogy tényleg nem jobb semmivel sem, mint a többi fiú, végülis ő az egyik legnagyobb nőcsábász, akit ismerek, csak szerettem volna azt hinni, hogy ez nem így van. 

Sziasztok! Ez egy nagyon rövidke rész lett, de sokat kellett tanulnom és a történet fonalát is fel kell újra vennem,remélem megértitek! 💕