Now's our time

11.fejezet

Izgatottan álltam a Hollóhát klubhelyisége előtt, a diákok szinte megállás nélkül ki be járkáltak, az egyik lány meg is kérdezte, hogy hívjon-e ki valakit, de visszautasítottam, mindenki rohan Roxmortsba, el tudom képzelni mennyi kedvük van ahhoz, hogy Zeldát keresgéljék nekem. Egyébként meg biztos voltam benne, hogy nem feledkezett el arról, hogy együtt terveztünk lemenni a faluba.
- Mit keresel itt, Alice?
Pontosan tudtam kihez tartozik a hang, de nem akartam megfordulni és a szemébe nézni. Gyerünk, Alice! Meg kell tenned!
- Alice! - szép lassan megfordultam és szembe találtam magam Kylelal, gondolom Kathez készül a Griffendél tornyába, ahogy régen is, csak akkor kettőnkért jött.
- Egy barátomhoz jöttem, együtt megyünk le Roxmortsba. Tudod, az ember kénytelen feltalálni magát, ha a régi barátai nem foglalkoznak vele többé - a hangom teljesen érzelemmentesen csengett, még magamat is megleptem vele.
- Mi nem foglalkozunk veled? Ha láttad volna magadat az utóbbi időben, te se döntöttél volna másképp! Titkolóztál előttünk, alig kerestél minket, nem beszéltünk és úgy tűnt neked ez teljesen meg is felel.
- Arra nem is gondoltatok hogy okom volt rá, hogy így tegyek?
Mielőtt még válaszolhatott volna, Zelda megérkezett, így el kellett köszönnöm Kyletól, aki elindult Katért.
- Jól vagy? - Zelnek elég volt egy pillantást vetnie rám, hogy tudja nem vagyok jól, semmi kedvem nem volt ehhez a beszélgetéshez Kylelal.
- Tényleg olyan szörnyű barát vagyok?
- Nem tudom, én nem barátkozok veled régóta, de ha ezt három év múkva megkérdezed, jobb választ adok majd,
Felnevettem, majd folytattuk az utunkat Zellel. Csodálkoztam magamon és rajta is, ugyanis út közben be nem állt a szánk. Leginkább csak a tanárainkar parodizáltuk és lányosan csacsogtunk, de jó volt végre bepótolni, amit az utóbbi időben kihagytam.
- És kikkel fogunk találkozni? Mármint, azt mondtad, hogy nem csak kettesben leszünk.
- Igen, ezt mondtam, de nem szeretném elárulni kikkel megyünk, mert akkor hanyatt fordulsz és inkább egyedül mész, ebben biztos vagyok.
- Ugyan, kik lehetnek azok, hogy elmegy miattuk a kedvem is Roxmortstól?
Ez volt az a kérdés, amit kár volt feltennem, amint kiléptünk az ajtón, megcsapott az őszi levegő illata és a diákok hangos nevetése. Körbenéztem, hogy  ki lehet a mi társaságunk, de már mindenki elindult, kivéve három embert, három embert, akit ma a legkevésbé se akartam látni.
- Nos, gondolom, majd a faluban találkozunk a hollóhátas barátaiddal.
- Miből gondolod ezt? - Zel furán nézett rám, majd nemes egyszerűséggel odafutott a fiúkhoz és ráugrott Fred hátára.
- Merlinre, mire vállalkoztam? - sóhajtottam fel és odaléptem a Tekergőkhöz. - Sziasztok!
- Szia, Alice! - Fred mosolyogva nézett rám, Zelt pedig letette a földre.
- Mizu? - bevallom, nem számítottam többre Dantől, már az is nagy szó, ennyit mondott, ugyanis James egy kukkot se szólt hozzám.
- Mi lenne, ha először meglátogatnánk a Szellemszállást, aztán meginnánk egy finom vajsört?
- Részemről rendben van! - mosolyogva fogadtam a hírt, imádom a vajsört, szinte megunhatatlan. Tehát elindultunk a Szellemszállás irányába, de nem a szokásos úton, ugyanis a fiúk a Fúriafűz felé mentek.
- Öngyilkosok akartok lenni? Vagy csak mazochisták vagytok?
- Mi az, Longbottom? Félsz? - Potter felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Szeretnéd, mi? El kell keserítselek, egy cseppett se félek, szerintem nektek több okotok van aggódalomra.
Zelda vigyorogva figyelt, ő az egyetlen, aki tudja a titkomat.
- Megpróbálsz talán átjutni a Fúrián? - Dan talán a leglekezelőbb mindőjük közül, még Potteren is túltesz, pedig ez elég nehéz, valamiért mégis legjobb barátok. A kérdését válaszra se méltattam, inkább hagytam, hogy ők megoldják a helyzetet, végülis én vagyok itt az egyetlen, aki tudta volna, hogy mire vállalkozik. James lehajolt és felkapott egy kavicsot a földről, majd egy jól irányzott dobással a fa felé hajította. A Fúriafüzet a gyökerénél találta el, a fa pedig ezután egyre lassabb lett, majd le is fagyott. A fiúk elkezdtek a fa felé futni, míg Zelda engem próbált magával ráncigálni, de teljesen lefagytam. Egy kavics? Ennyi kellett hozzá és már szabad utat nyertünk... De hova is? Persze, el is felejtettem, egy alagútba, ami az iskola legveszélyesebb fája alatt húzódik.
- Nem azért mondom, de ismerek egyszerűbb és veszélytelenebb utat is Roxmortsba!
- Nyugi, Alice! Ezerszer megtettük már ezt az utat és még többször megtettük volna, ha tudnánk álcázni magunkat, de mindnyájan nem férünk be a... - szegény Fred egy hatalmasat kapott Dantől, biztosan egy titkot akart éppen kikotyogni. - Ez mire volt jó?
- Inkább a lábad elé nézz, majd beszélgettek később!
- Hidd el, menni fog mindkettő egyszerre is! - ha Fred fel tudott volna egyenesedni, jóval magasabb lett volna Blackwellnél, de ez nem igazán ment neki, ugyanis az alagút még Zelnek is kicsi volt, aki a legalacsonyabb volt közülünk.
- Fejezzétek be, fiúk!
- Zel, te ebbe ne szólj bele! - épp visszavágni készült a lány, mikor James közbeszólt.
- Igaza van, menjünk inkább, kezd elgémberedni a hátam!
A fiúk hamar elfelejtették a vitát, mikor végre megérkeztünk a Szellemszállásra, ugyanis ide vezetett az alagút, Fred meg Dan már poénkodtak és tervezgették, hogy kit szívatnak meg legközelebb.
- Apádnak nincs valami új robbanó rágója, vagy egy édesség, amitől az ember úgy néz ki, mintha 100 évet öregedett volna?
- Nem hiszem, hogy elcsórhatok tőle bármit is, a múltkori Allel kicsit betett neki - Fred megrántotta a vállát és a földet bámulta. Ha egy kicsit jobban megfigyelem a fiúkat, mindegyikőjüknek van valami sajátossága, amit hat éven keresztül nem vettem észre. Például Fred a legmagasabb, ő az a tipikus nyakigláb ember, magas és vékony, Dan mindig zsebre tett kézzel jár és tele van zúzódásokkal, amiket a verekedésekből és a kviddics meccsekből szerzett, Potternek pedig a haja olyan, mintha soha nem látott volna fésűt. Igazából ő Harry és Ginny tökéletes kombinációja a kócos, sötétbarna hajával és barna szemeivel, ami épp olyan, mint az édesanyjáé. A többi Potter gyereknél tökéletesen látszik, hogy kire ütöttek, Lilynek rézvörös haja van és szeplők borítják az arcát, Albusnak pedig pontosan ugyanolyan kócos fekete haja és zöld szeme van, mint Harrynek. Miközben gondolkodtam kijöttünk a Szellemszállásból is és útba vettük a Három Seprűt. Finom vajsör, jövök!