Now's our time

13.fejezet

A Roxfortban a halloween mindig jó hangulatban telt, már egy héttel előtte be voltunk zsongva, alig vártuk, hogy Zeldával összeöltözhessünk, de ezzel nem voltunk egyedül. Dant reggel kaptuk el, mikor egy hatalmas kutya fejjel rohant Hagrid háza felé, ahol már réges rég nőttek a hatalmas tökök a kertben, hogy a halloweeni bálra kész legyenek. Régen nem volt ilyen bál, de mikor én idejöttem, szinte már kultusza volt.
- Hova viszed azt a maskarát? - nevetve néztünk utána, ő pedig a fejébe húzta.
- Hölgyeim, minden ki fog derülni idejében!
Azután a bizonyos roxmortsi hétvége után egészen összebarátkoztam velük, de ezt csak Zelnek köszönhettem, nélküle még mindig egy kicsit elveszettnek érzem magam a Tekergők társaságában.
A Halloween engem nem érdekelt túlzottan, már évek óta nem vettem fel jelmezt, most sem terveztem ezen változtatni. Majd felveszem az egyik kevésbé elnyűtt taláromat, úgyse fog rám figyelni senki. Vagy a második lehetőség, hogy ki se teszem a lábamat a klubhelyiségből, vagy a könyvtárból. A leginkább azon lepődtem meg, mikor James is csatlakozott hozzám egy ilyrn könyvtárban töltött délután során, aztán pedig egyre többször történt meg ugyanez. Ilyenkor nem szólt hozzám, csak tanult, ami miatt még furább volt az egész.
- Egyszer mondani is fogsz valamit, vagy csak rájöttél, hogy le kéne tenni valahogy a RAVASZt?
- Az utóbbi, habár megkérdezhetném akár azt is, hogy hajlandó vagy-e velem randizni, de tudom a válaszod.
- Felejtsd el!
- Pontosan! Szóval inkább tanulok, ez is olyan, mintha valami fura és unalmas randi lenne.
- Sajnálom, hogy ilyen unalmas vagyok! - mondtam, majd folytattam a tanulást, nem is foglalkozva tovább Potterrel. Ez volt a legnagyobb problémám a Tekergőkkel, soha nem tudtam, hogy milyenek is valójában. Az egyik pillanatban még megátkoznak valakit a folyosón, többnyire olyat, aki senkinek nem ártott, mint ahogy apával is tették, mikor annyi idős volt, mint mi, aztán meg mosolyogva közlik, hogy találtak valamit, ami nagyon fog érdekelni. Az egyik pillanatban még utálom őket, a következőben pedig elfogadnám őket akár barátaimnak is.
A Halloweenhez szorosan kapcsolódik a tökfaragás is, amire régen Kattel vállalkoztam, de most egyedül sétáltam le Hagridhoz, Zelnek órája volt. Ilyenkor nagyon tudom sajnálni, hogy ő hollóhátas, nem mintha illene oda, minimálisan szorgalmas ugyan, de nem szeret tanulni, általában este kezdi el, mikor már mindenki javában alszik, délután inkább a barátaival van, vagy a szabadban, vagy egyszerűen csak relaxál. Nem mintha én túlzottan illenék a Griffendélbe, de a Teszlek Süveg elvileg tudja a dolgát, pedig én inkább a Hugrabugba passzolnék, mint anya.
- Szia, Hagrid! - a házba lépve megcsapott Hagrid szörnyű teájának és kőkemény sütijeinek az illata. Annyi éven át, még mindig nem tanult meg sütni.
- Szép napot, Alice! Vegyél magadhoz egy kést és gyere! - Hagrid felhajtott ingujjal faragta a tököket, néhány már el is készült, habár nem igazám voltak felismerhetőek, az egyiken fura törpék voltak, de volt ott griff madaras és seprűs is.
- Ezeket mind te gondoztad?
- Igen, volt is benne sok munkám, habár apád is sokat segített, meg a Potter gyerekek és Weasleyék.
- Nem kéne annyit dolgoznod, nem vagy már mai gyerek, akkor is a Roxfortban voltál, mikor a nagyszüleim ide jártak - Hagrid az aggódó szavaimat csak egy legyintéssel nyugtázta, majd megsimogatta ősz szakállát.
- Félig óriás vagyok, tovább élek, mint azt el mernéd képzelni, na meg ott van McGalagony professzor is, ő se mai csirke, mégis jól bírja.
- De még mennyire! - mosolyodtam el, mikor kedvenc tanáromra gondoltam. Hihetetlen mennyi mindent köszönhetek neki, az egész karrieremer megalapozta pusztán azzal, hogy bízott a képességeimben.
- Nagyon elkalandoztál, Alice!
- Bocsánat! Na, adj egy tököt és olyan halloweeni díszt csinálok, hogy az egész iskola csodájára jár majd!
Fogtam egy kést és szépen lassan elkezdtem kifaragni a dísztököt. Először boszorkákat akartam faragni, olyan bibírcsókos, seprűn lovagló boszorkákat, amilyennek a muglik gondolnak minket, de az első mozdulattól kezdve más lett. Először csak egy kör vágtam ki, még nem is tudtam igazán, hogy miért. Aztán, amikor aprólékos mozdulatokkal a mancsokat, majd hozzá a karmokat és a  hatalmas fogakat.
- Egy vérfarkas? - Hagrid, aki éppen hipogriffeket faragott a tökbe, döbbenten figyelt.
- Végülis illik a Halloweenhez nem?
- Afelől semmi kétségem nincs, de azt hittem majd valami vidámabbat választasz.
- Fogalmam sincs miért ez lett, talán tartok egy kicsit ettől a vérfarkastól, aki a környéken ólálkodik - vállat vontam és folytattam a munkát.
- El sem hiszem , hogy nem kapták még el, a Mágiaügyi Minisztérium már sokkal bonyolultabb ügyeket is megoldott, most meg egy vérfarkassal nem tudnak elbánni! - Hagrid töltött nekem egy csésze teát, majd a kezembe nyomta a csészét, ami akkora volt, mint egy kisebb leveses tál.
- Lehet azt csinálja, mint az, aki Remus Lupint átváltoztatta, direkt a környéken változik át, hogy minél több enbert megharapjon, utána pedig eltűnik, vagy valamelyik közeli barlangban bújkál.
- Honnan tudsz te Remusról?
- Pottertől.
- De melyiktől? Mikor legutóbb láttam őket, még hárman voltak - Hagrid öblös hangján felnevetett, majd hátba veregetett, amitől előre bukott a fejem.
- Jamestől.
- Az a fiú imádja a történeteket a Tekergőkről, meg sem lepődök rajta. Neked viszont nem kéne ezen a vérfarkason agyalnod, ezt mi felnőttek megoldjuk!
A munka további részét csendben töltöttük, majd késő délután visszamentem a kastélyba, hogy biztosan ne kerüljek bajba. A klubhelyiség tömve volt, de nem találtam senkit, akivel szívesen beszélgettem volna, kivéve Lilyt és Rosiet.
- Sziasztok! Leülhetek ide vagy esetleg zavarok? - zavartan játszottam a hajammal, reménykedve, hogy nem csak udvariasságból engedik majd meg, hogy csatlakozzak hozzájuk.
- Ülj csak le, éppen varázsló sakkozni készültünk! - Rosie mosolyogva arrébb húzódott így oda tudtam húzni egy széket a két vörös hajú lány mellé.
- Bástya az A5-re!
- Honnan szereztétek a táblát? A lányok többnyire nem szokták élvezni ezt a játékot - érdeklődve figyeltem a játékot, soha nem értettem a sakk menetét és nem is foglalt le soha.
- A bátyámtól loptam, már hónapok óta keresi és még mindig nem jött rá, hogy hova tettem. Lehet, már nem is emlékszik rá - Lily csilingelő hangon nevetetg fel, majd megvárta, míg Rosie is lépett a játékban.
- A nagy James Sirius Potteren kifogott a saját 13 éves húgocskája - a két lánnyal szinte egyszerre nevettünk fel, de a nevetésünk hangját elnyelte a klubhelyiség zaja.
- Egyet mondj el nekem, Alice! Hogy bírod elviselni még mindig a Jóslástant? - Rosie kinyitott egy csomag Mindenízű drazsét és a szájába dobott egyet belőle. - Szerencse, karamellás!
- Nehezen, majdnem minden nap megtudom, hogy valami szörnyűséget tapasztalok majd meg, ami az egész életemet megváltoztatja majd, de ezzel nem vagyok egyedül, szinte mindenki mással is megtörténik ez.
- Trelawney nem normális, ez biztos!
Kint közben a nap eltűnt a hegyek háta mögött, majd feljött a hold, a klubhelyiség pedig szépen lassan kiürült, de mi csak beszélgettünk, mintha mi sem történt volna.