Smaragd Kék

Part 06

Reggel izgatottan kelltem ki az ágyból. Pali és Csilla még aludtak. Leugrottam a közeli kisboltba és vettem dolgokat a reggelihez. Összeütöttem egy tojásrántottát. Dárdai a szagokra kellt fel. Kómás fejjel leült az asztalhoz.

-Nem kellett volna....-ásított. Leültem mellé.

-Valamit enni kell.-mondtam és hozzáláttam az evéshez.

-Bernd felajánlotta tegnap,hogy velük tarthatnál a következő meccsre is.-majdnem félrenyeltem.

-A csapattal?-kérdeztem.

-Igen. Nagyon jó hatással lennél a fiúkra. Legalábbis így gondolja...- bólintottam.

-Még gondolkodom rajta.-elmosolyodott.

-Jól elvoltatok Balázzsal?-elpirúltam.

-Csak megakart tanítani focizni...-motyogtam teli szájjal.

-Oh,értem. Akkor nem kell attól tartanom,hogy jelentenem kell majd apádnak,arról hogy egy szem lánya megtalálta élete párját?- oldalba böktem a könyökömmel.-Jól van na...-kuncogott.

-Amúgy jófej srác. Nem olyan,mint amilyennek mondják.-felvonta szemöldökét.

-Milyennek mondják.-megvontam vállam.

-Beképzeltnek,néhányan bunkónak....-megforgatta szemét.

-Balázs nem bunkó. Talán egy kicsit beképzelt,de nem bunkó.- bólintottam.

-'Reggelt!-jelent meg Csilla és levágódott az asztalhoz.-Mit csinálunk a meccs kezdetéig?

-Nekem be kell mennem 4-re a stadionba. Velem jöhettek. A fiúk 5-re ott vannak.-ajánlotta fel Pali.

-Oké!-vigyorodott el Csilla és kacsintott felém.

-Addig meg csak elvagyunk itt. Majd lemegyünk,valahol ebédelünk...-Ronaldo csokrára néztem. Reméltem nem gondolta komolyan azt a csókot. Jajj,basszus....

Délben bementünk a városba és beültünk egy jónak látszó étterembe. Bordeaux-t amúgy ellepték a szurkolók. Minden pirosba,fehérbe és zöldbe öltözött. Alig lehetett látni osztrákokat. 2-ig elbeszélgettünk,utána viszont visszamentünk a szállásra. Tanácstalan voltam ruhaügyet illetően. Habár otthon kiválasztottam mit veszek fel a meccsre,mégis inkább elvetettem az ötletet. Nagy nehezen kezembe vettem egy kék ruhát,aminek fekete az öve. Térd fölé ért és félvállas volt. A hajam megmostam, kiengedtem és begöndörítettem. A kék ruha mellé ,felvettem egy fekete magassarkút. Csilla rózsaszín, testhezsimuló ruhánál döntött,fehér ,virágos saruval.Pali a jól bevált farmert választotta, kék inggel és barna zakóval.

Az M4 értünk küldött egy kocsit, így zavartalanul vágtunk át a városon. A stadion hatalmas volt. Habár a Groupamán és a Puskáson kívűl még nem láttam egyet se,így nem tudtam hova elhelyezni a világrangsorba. Az izgalom,amit a nagy épület előtti szurkolótábor árasztott,rámragadt. Izgultam a srácokért, legfőképp Balázsért. Csilla egész úton zaklatott,hiszen ő is látta a tegnapi jelenetet. Nem válaszóltam a kérdéseire,így felhagyott a csesztetésemmel,de még nem tartotta lezártnak az ügyet. Amint beértünk, Pali rögvest elment az operatőrökkel,mi meg Csillával leültünk a helyünkre. Rajtunk kívűl már voltak páran a kiemelt lelátón. Nagyon ismerős volt az arcuk, valószínűleg a tv-ben láttam őket,de a nevük nem ugrott be.

Csilla csinált rólunk egy selfie-t és felrakta facebook-ra,hagy irígykedjenek a barátai,akik otthon nézik a meccset. Ez gonosz volt tőle. Közben lassacskán 5 óra lett. A csapatok megérkeztek. Az edzők elfoglalták helyüket a kispadon,a csapat,pedig kiment edzeni a pályára. Balázs megkeresett a szemével (ami nem volt nehéz,hiszen az első sorban ültem) és rámkacsintott. Csilla izgatottan megbökdösött. Beengedték a nézőket is és a díszlelátó is megtelt. Balázs minden lépését figyeltem és kezdtem úgy érezni,hogy valami hipermega rajongójává váltam és menten leájulok a látványától a székről. Egyátalán nem éreztem ezt normálisnak. Mielőtt még nem ismertem,teljesen közömbös volt számomra. Jó,ő volt a kedvencem a válogatottból,de akkor is... most meg....