Part 07

2.3K 106 12
                                    

Sziasztok! Meg is hoztam a hetedik részt.♡♥A következő hamarosan,addig is várom a kommenteket!😙⚽

Felsiettem a lépcsőn a bőröndömmel. Elbúcsúztam Paliéktól és írtam Dávidnak,hogy jöjjön el Marseilles-be 2 nap múlva. Megkértem,hogy hozzon nekem ruhákat,ugyanis csak 5 napra pakoltam. Hiába jöttünk 3 napra,én mindig többre csomagóltam. Voltak olyan holmijaim ,amiket fájó szívvel hagytam volna otthon.

-Anna?-kérdezte meglepetten Szalai,ahogy beléptem a hotelbe. A falnak támaszkodva beszélgetett Lang-al. Rámosolyogtam,de nem magyaráztam meg a jelenlétem. Letettem az utazótáskám a büfénél,majd a társalkodóba mentem. Storck a kanapén ült és a Portugál-Izland ismétlést nézte. Leültem mellé,mire meglepetten kapta rám tekintetét.

-'Nem gondoltam,hogy ilyen hamar itt lesz.'-pillantott órájára.

-'Nos,Csilla kipenderített az ágyból. Nem tudom miért.'-egy fenéket nem tudtam. Azt akarta ,hogy együtt legyek Balázzsal.

-'Délután 2-kor indul a gépünk Marseilles-be. A fiúk most nem edzenek.'-bólintottam.

-'Nem gond,ha 2 nap múlva a bátyám csatlakozik hozzánk?'- felvonta szemöldökét.

-'A bátyja? A cég örökös?'-megforgattam szemeim.

-'Igen. Dávid.'-vigyorodtam el.

-'Nem,persze hogy nem. Alig várom,hogy megismerjem.'-felálltam.

-'Megnézem a fiúkat.'-a srácok keresésére indúltam. Lang és Szalai nem voltak ott,ahol előbb. Kimentem a pályához,de ott sem voltak. Leültem a társalkodóban,jó messze Storck-tól, betettem a fülhallgatót a fülembe és beindítottam egy relax zenét. Hátrahajtottam a fejem és elengedtem magam. Csilla reggeli keltése mindennél rosszabb volt,amit eddig tapasztaltam. A csaj lefordított az ágyról és rámöntött egy vödör,jeges vizet. Száríthattam hát a hajamat is. Pali meg csak röhögött rajtam. Nem segített volna, áh nem...

Találkozni akartam Balázzsal. Persze ,hogy akartam,hiszen az hogy ő nem érez úgy mint én még nem jelenti,hogy megszüntek volna az iránta táplált dolgaim. Dolgaim? Alig ismertem. Ez volt benne a legrosszabb. Alig tudtam róla valamit,mégis megbabonázott. Ez pedig azért volt furcsa,mert azelőtt mindig megválogattam azokat,akikkel együtt vagyok. Csókolózni is csak akkor tudtam a pasimmal,ha eléggé ismertem. Ott volt például Tomi. Mindent beadott nekem. Hogy ő mennyire szeret,hogy nincsenek titkai előttem....aztán kimutatta a foga fehérjét. A legjobb barátnőmtől kellett megtudnom,hogy csal az egyik alsóbbévessel.

A zene hatására álomba szenderűltem. Nem álmodtam semmit,de elaludtam. Pedig én nem tudok elaludni csak úgy bárhol,még akkor sem ha álmos vagyok,de sikerűlt. Akkor eszméltem fel,mikor erős karok ragadtak fel. Nem nyitottam ki a szemem, már az illatából tudtam,hogy Balázs az. A drága parfüm keveredett a nap izzadságcseppeivel,így dolgozva ki ezt a különleges és bódító összhatást. A menyasszonyi pózt talán még romantikusnak is találtam volna,de az álmosság miatt alig fogtam fel mi történik velem. Pár perc múlva ,puha takaró nyomódott a hátamnak. Ösztönösen kaptam a csuklója után,ahogy nem éreztem a melegét.

-Hagytad,hogy felcipeljelek,miközben ébren voltál?-kérdezte vádlón,de tudtam,hogy közben mosolyog. Kinyitottam a szemem. Meglepődve vettem észre,hogy félmeztelen ,de próbáltam az arcára koncentrálni. A tekintetünk összekapcsolódott.-Jól otthagytál tegnap...

-Vártál rám?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Azt hittem ma már hazamész és nem látlak többé.-ült le mellém.

-Szeretnéd,hogy elmenjek?-megrázta fejét.- Nem mintha lenne választásod. Veletek utazok Marseilles-be.-döbbenten bámúlt.

-Hogy-hogy?-elmosolyodtam.

-Storck.-adtam meg az egyszerű választ. Elvigyorodott.

-Tehát velünk jössz.-összeráncoltam a homlokom.

-Ugye nem gondolsz semmi rosszra? Nem dobhattok a medencébe.-boxoltam vállon.

-Pedig épp azon gondolkodtam.-forgatta meg szemeit.-Húzódj arrébb.-kérte. Engedelmeskedtem. Befeküdt mellém.

-Ez a te szobád?-kérdeztem.

-Igen.-rámvigyorgott.-Jobb lesz amúgy,ha lemegyünk. Nehogy a végén rosszra gondoljanak a többiek.-kacsintott. Elpirúltam.- Elképzelted?

-Fenéket!-fordúltam el tőle.

-Tehát igen.-kuncogott és megragadva a derekam,szorosan magához húzott. A lehelete csiklandozta a nyakamat. Lágy csókot lehelt a fülem mögötti érzékeny bőrre és elhúzódott.-Na gyere. Így is legalább 3 órát aludtál. Mikor fogunk ebédelni?

-Ne már...-felsóhajtottam és én is kikeltem.-Miért nincs rajtad poló.-érdeklődtem,miközben elindultunk az ebédlőhöz.

-Fürödni voltunk a csapattal. Szalai mondta,hogy itt vagy. És mielőtt meglátnád magad a tükörben és nagyon kiakadnál, Nagy rajzolt az arcodra egy bajuszt,amíg aludtál.-összevontam szemöldököm.

-Egy bajuszt?-bólintott.-Legalább alkoholos filccel?

-Tollal.-átkarolta a derekam.-Mit szólsz a tegnapi eredményhez?

-Szép meccs volt. De nem vagyok meglepve.-felkuncogott.

-Optimista...-suttogta és homlokon csókolt. Elpirúltam és elfordítottam a fejem. A srácok már ebédeltek,mikor beléptünk az ebédlőbe. Néhányan ránk fütyültek és tapsoltak. Már nem tudtam hova bújni a tekintetek elől. Gyors leültem Király mellé. Balázs összeráncolta homlokát és rosszalóan megrázta fejét,de elmosolyodott és leült Szalai és Nagy közé. Azok hárman valami hihetetlen érdekesről kezdtek el beszélni,ugyanis Kleinheisler,aki addig tömte magába a gyümölcssalátát,felkapta a fejét és fülelni kezdett. Elkönyveltem,hogy én ülök a legnormálisabbak hálójában. Szemben velem Gera foglalt helyett,mellettem Király és Storck.

-Hallom,velünk utazol Marseilles-be.-szólalt meg Gabi. Elmosolyodtam.

-Igen.-Gera rámnézett.

-Balázs csalódott volt,mikor tegnap a buli után nem talált a lelátón. Én már csak tudom mennyire, az én vállamon sírta ki magát.-nevetett.

-Csilla már álmos volt. Na persze,még megnézte a tv-ben a Portugália-Izlandot.-a férfi óvatosan a szőkére pillantott.

-Szerintem tetszel neki...-majdnem félrenyeltem.-Balázs rég nem volt ilyen izgatott,ha egy lányról volt szó.

-És Szalaiékkal folyton rólad beszélnek. Állandóan. Már zsong a fülem. Az előtt nem beszéltek ennyit.-tette hozzá Király.

Elgondolkoztam a hallotakon. Akkor,ezek szerint, nem csak én vagyok az,aki belé esett. Kellemes borzongás futott végig rajtam. A szőkére néztem. Épp nevetett valamin,amit Stieber súgott a fülébe,mikor elhaladt mellette. Elővillantak hófehér fogai. El tudtam volna nézni több óráig is ezt a képet. Megérezte,hogy bámúlom,így rámnézett. A bőröm felforrósodott. Elpirúltam. Kacsintott és elvigyorodott. Elkaptam a tekintetem. Hogy tudott így zavarba hozni?

Ennyi lett volna a hetedig rész,remélem tetszett! Kíváncsian várom a véleményed,írd meg nekem kommentbe!♡♥

Smaragd KékWhere stories live. Discover now