Smaragd Kék

Part 11

Meleg karok öleltek, mikor felébredtem. Megfordúltam. Balázs még mélyen aludt. A csók után sokat beszélgettünk, legfőképpen magunkról. Meséltem neki a családomról. Jó sokáig fent voltunk. De nem bántam, mert meg akartam ismerni. Mindent tudni akartam róla. Örömmel hallottam azt is, hogy nem szándékozik sokáig a Bursaspor vendégszeretetét élvezni. Hál istennek. Nade, akkor hova tovább? Azt még ő sem tudta. Azzal bíztattam, hogy az EB után könnyen el tud majd helyezkedni Európában. Ő is ebben bízott.

Egy focistához képest ,nagyon intelligens beszélgetésben volt részem. Ezzel most, nem akartam megbántani senkit,de tény és való, hogy a focisták nem az eszükről híresek. Balázs teljesen elbűvőlt. Tényleg beleestem. Nagyon.

Lassan kinyílt a tengerkék szempár. Rámosolyogtam a szőkére, aki ijedten kipattant az ágyból. Felvont szemöldökkel néztem, ahogyan megnézi a telefonomon az időt.

-Basszus!-morogta.

-Mi a baj?-kérdeztem.

-Reggel 8-tól edzés volt. Illetve, még van.-felmutatta a kijelzőt. 9:30.

-Sajnálom. Az este sokáig fennmaradtunk. Gondolnom kellett volna, hogy....-közbevágott.

-Anna!-sóhajtott.-Mit mondtam a bocsánatkérésekről?-elpirúltam. Visszamászott az ágyba és átölelt.

-Ne várasd meg a csapatot.-suttogtam.

-Ennél jobban már nem tehetem.-vigyorgott.-Már csak az a kérdéses, hogy a fiúk miért nem keltettek fel 8-kor.

-Talán azt hitték,hogy már lementél ,mert nem találtak a szobádban.-megrázta fejét.

-Nem. Ha nem találnak a pályán, akkor levágják, hogy itt vagyok nálad és feljönnek szólni. Van egy selytésem, hogy Zoli járt is a szobában.-megpuszílta az arcom.-Ugye, lejössz az edzésre?

-Ha szeretnéd...-motyogtam.

-Átmegyek, átöltözök és mehetünk.-míg ő elment, addig én is átöltöztem. Felvettem egy fekete szoknyát, egy piros haspolót és egy sarut. Mikor kiléptem a szobámból , megpillantottam Balázst ,aki az ajtójának támaszkodva várt rám.-Remélem Möller nem lesz annyira kiakadva. Ő a másodedzőnk.- magyarázta , mikor értetlenül néztem rá. Elindultunk.

-Mond meg neki,hogy nem te tehetsz róla.-átkarolta a derekam.

-Akkor ki?-a vállára hajtottam a fejem.

-Én. Ne, Balázs, hagy fejezzem be. Ide figyelj,te focista vagy, ő az edződ, én pedig egy kívűlálló. Rajtam nem tud bosszút állni, rajtad viszont igen. Tehát kérlek, nyugodtan mond azt, hogy az én hibám.-megrázta fejét.

-De ha nem a te hibád, akkor nek fogom....-közbevágtam.

-Jajj, Balázs. Ne csináld már.-sóhajtottam mosolyogva.

-Egy-két körrel több a pálya körül. Nem igazán számít.-vonta meg vállát.

-Annyira makacs vagy...-suttogtam.

-Azért még szeretsz?-vigyorgott.

-Csak azért szeretlek, mert ilyen makacs vagy.-felvonta szemöldökét.

-Csak azért? Én meg már azt hittem, hogy mert ellenálhatatlanul jóképű, aranyos,kedves,humoros és jó sportoló vagyok.-felnevettem.

-A beképzeltséged és a magabiztosságod, az ami ellenálhatatlan. De igen, jóképű vagy. És kedves. És aranyos. Meg írtó vicces.-megbökte az arcom.

-Hol marad az,hogy jó sportoló is?-háborodott fel.

-Najó, te rúgod a legszebb szögleteket.-megtorpant. Értetlenül ránéztem.

-Mióta nézel te focimeccseket?-beharaptam az alsó ajam.

-Nos,ha jól emlékszem 2 éve kezdtem el,de csak a válogatott meccseit néztem.-elmosolyodott és újra elindúlt.

-És ki volt a kedvenced ,amíg megismertél engem?-felkuncogtam.

-Honnét tudod,hogy most, hogy már ismerlek,te vagy a kedvencem? Amúgy igen,te vagy.-önelégűlt vigyorra húzta száját.- De nem igazán változtattál a toplistámon. Mindig te álltál az első helyen.-itt meglepődött.

-Komoly?-kérdezte.

-Komoly.-pirúltam el.

-Kérsz autogrammot?-beleboxoltam a vállába,mire felnevetett.- Oké. Akkor egy csókot?-ekkor megjelent Storck.

-:Nocsak. Végre kialudtad magad, Balázs?:-kérdezte higgadtan.

-:Sajnálom főnök, az én hibám. Elaludtam.:-ráléptem a lábára.

-:Úgy érti az én hibám. Balázs nálam aludt és...:-közbevágott.

-:Nem kell magyarázkodnotok. Gera tudatta mindenkivel,higy hol vagy, Dzsudzsák, ők pedig kikönyörögték, hogy ne keltselek fel. Biztosítottak róla, hogy egy edzés kimaradásával, nem fog gyengűlni a teljesítményed.:-Balázs bólintott.-:Most menjetek. Talán még elkapjátok az edzés végét. Szóltam Möllernek az ügyről. Nem lesz gond.:-azzal intett és elment.

-Jófej kapitány...-suttogtam.

-Igen,az. A fiúk is azok.-mosolygott.

Kimentünk a pályára. A válogatott többi tagja épp fekvőtámaszokat csinált, ám jöttünkre sokan felálltak és tapsolni kezdtek. Mondanom sem kell, Szalai és Nagy voltak a leghangosabbak.

-Nicsak,megjöttek a nászutasok?-kuncogott Németh. Elpirúltam. Olyan gyilkos pillantást vetettem rá, amitől hamar leolvadt arcáról a mosoly.

-Dzsudzsákné,ugye jól viselkedett a mi kis Balázsunk? Ugye nem rosszalkodott....?-röhögött Ádi.

-...az ágyban?-tette hozzá Kleinheisler.

-Elviselhetetlenek...-jelentettem ki.

-Nem, hozzájuk lehet szokni. Igaz ,csak évek múltán.-odalépett Andreas Möllerhez.

-:Nem kell magyarázkodnod Dzsudzsák, Storck mindent elmondott. A délutáni edzést viszont nem úszod meg.:-mondta a férfi.

-:Renben ,uram.:-ekkor Szalai átkarolta a derekam.

-Mesélj Anna, mi történt az este? Zoli csak annyit mondott, hogy az igazak álmát aludtátok egymást átölelve...-felvontam szemöldököm.

-Nem történt semmi.-felhorkant.

-Ne már...-kezdte.

-Tényleg nem történt semmi olyan. Amúgy sem lenne hozzá semmi közöd, Ádám.-vigyorogtam.

-Jesszus, Balázs mekkora egy úriember. Jobban jártál vele, mint velem.-röhögött. Megforgattam a szemeim.

Nos ennyi lett volna a 11.rész. Remélem ,hogy tetszett, habár egy kicsit rövid lett, ami miatt sorry. Véleményed írd meg kommentben! Következő rész hamarosan. ♡♥