Smaragd Kék

Part 15 |+16|

Sziasztok! Meg is jöttem a 15.résszel. Egy kicsit sokat kellett várni rá, amiért 1000 sorry. Btw, remélem tetszeni fog. A korhatárt tessék komolyan venni. Oké, annyira nem.😆 Jó szórakozást!

A péntek eszméletlen izgalomban telt. A fiúk többsége elment jógázni, hogy lenyugodjanak. A stressz, amely végig kísérte őket, rám ragadt. Balázs háromszor állt fel és kezdett fel alá járkálni a már közösnek mondható szobánkban, miközben összefüggéstelen dolgokat motyogott. A harmadik alkalomnál én is felálltam és tenyereim közé fogtam az arcát.

-Balázs, nyugalom. Minden rendben lesz.-nyugtattam. Sóhajtott.

-Izgulok.-jelentette ki ,olyan kétségbeesett hangon, mintha ez először fordult volna vele elő.

-Megértem ,de akkor is...-megöleltem.- A holnap....az még a holnap. Ma meg ma van. Ki kell pihenned magad. Ráadásul, ha így folytatod, el fogsz ájulni a pályán. Nyugtatóval meg nem küldhetnek fel. Ki tudja, milyen fura dolgokat csinálnál.- elmosolyodott.

-Olyan jó, hogy ott leszel. Megbeszéltem Storck-al, a kispadon fogsz ülni. Így garantáltan nem tudsz majd lelépni. Majd azt mondjuk, hogy az orvosi csapattal vagy.-ledöbbentem.

-Ez kedves, de mi lesz a többiekkel? Nem gondolod ,hogy ez így egy kicsit igazságtalan? Mi van Gera családjával ,a te családoddal meg a többiek hozzátartozóival? Öhm...csak mert ők külön lelátón ülnek és...-kezdtem, de közbevágott.

-Anna!-szólt rám.- Kérlek édesem, ne aggódj emiatt.

-Oké!-megcsókolt. Karjai szorosan tartották a derekam, én pedig átkulcsoltam kezeimmel a nyakát. A testünk összepréselődött. Felforrósodtam. Tenyere derekamról lejjebb vándorolt és belemarkolt a fenekembe. Belenyögtem a csókba, így nyelve utat tört a számba. Gyors mozdulattal felkapott, lábaimmal körülfontam a derekát és ajkaimról áttért a nyakamra. Meglepődtem, amikor megharapott. Illetve nem is megharapott,csak.... nade akkor is fájt egy kicsit. "Gyengéden" megharapdálta az érzékeny bőrt, mire levegő után kaptam és belemarkoltam szőke hajába. Éreztem ,ahogy elmosolyodik. Odabotorkált az ágyhoz és eldöntött rajta. Egy pillanatig néztük egymást, vágyban forgó szemekkel ,kiéhezve a másikra, de utána megtámaszkodott kezeivel a fejem mellett, térdeivel pedig közrefogta a lábaimat. Nem menekülhettem, nem mintha akartam volna. Egy gyors mozdulattal lerántotta magáról a pólót, utána meg rólam.

-Fekete csipke.-mosolygott. Elpirultam. Még jobban. Tehát az arcom színe versenyre kelhetett volna egy paradicsoméval. Hideg ujjai végigsimítottak a hasamon, egészen a nadrágom szegéjéig. Megmarkolta a fekete szövetet és egy erős mozdulattal lerángatta rólam. Egyre nehezebben vettem a levegőt, a szívem hevesen vert, s mikor lágy csókot hintett a köldökömre, azt hittem elájulok. Még soha senki nem váltotta ki belőlem, ezt a fajta izgalmat. Apró csókjai a combom belső felén, perzselő nyomot hagytak. Mikor már mindketten csak alsóneműben voltunk, ágyékát óvatosan hozzápréselte a legérzékenyebb pontomhoz. Nagyot nyeltem.

-Balázs...-nyögtem.

Kopogtak az ajtón.

-Anna, én vagyok az, Dávid!- hallottuk a dallamos hangot. Balázs tekintete elborult. Egyszerre futott át rajta a düh, a kétségbeesés, a vágy és a félelem. Kikászálódtam alóla, miközben még mindig pezsgett a bőröm ,mindenhol , ahol megérintett. Felkaptam a pólóm, meg a nadrágom és bocsánatkérő szemekkel a szőkére néztem. Mosolyogva bólintott, annak ellenére, hogy tudtam mennyire csalódott. Felöltözött és leült az ágyra, mintha pár perccel ez előtt, nem történt volna semmi. Kinyitottam az ajtót.

-Szia!-köszöntem és reméltem, hogy a hangom nem fog elcsuklani, ugyanis iszonyatosan dobogott a szívem. Mintha futottam volna 10 km-t.

-Sziasztok!-mosolygott vidáman.- A többiek már lent vannak. Mondták,hogy szóljak, ma mindenki együtt vacsorázik és imádkozik egyet a meccs sikeréért. Vagy valami ilyesmi.

-Persze. Egy pillanat és megyünk.- állt fel Balázs, műmosolyt villantva a bátyámra.

-Oh, éppen megzavartam egy lelkizős beszélgetést?- kuncogott Dávid. Próbáltam nem elpirulni.

-Igen. Egy nagyon FONTOS beszélgetést. Menj előre, mindjárt megyünk.- az ajtóban álló bólintott. Balázs becsukta az ajtót.Egy pillanatig háttal állt nekem, a kilincset markolva, utána megfordult, megragadta a csuklóm, magához rántott és megcsókolt. Kifulladásig csókolt, szenvedélyesen és olyan vadsággal, amit még sosem láttam. Nekilökött az ajtónak és megtámaszkodott a fejem mellett.- Ezt még folytatjuk.- jelentette ki és végigsimított mutatóujjával az ajkamon.

Csendben sétáltunk egymás mellett. Nem mertem megszólalni. Átkarolta a derekam és szorosan maga mellé húzott. Forrt a vérem, pezsgett a bőröm....egyszerűen megőrültem.

-Jobb lenne...ha ma a szobádban aludnál.-mondtam halkan.Megállt.

-Szűz vagy még?- kérdezte- Elpirultam és bólintottam.

-De...-közbevágott.

-Megijesztettelek? Ígérem, nem leszek veled erőszakos vagy ilyesmi. És nyugodtan mond, ha nem akarod, én csak...- befogtam a száját a tenyeremmel.

-Nem ijesztettél meg.És akarom. Csak...nem ma. És nem voltál erőszakos. Tényleg.- sóhajtott.

-Oké.Persze.Ahogy akarod.-homlokon csókolt és tovább folytattuk utunkat.

A többiek már mind ott voltak. Csak Gera állt a panoráma ablak előtt, mert épp telefonált. Leültünk a helyünkre. Úgy tűnt, Krisztián és Szalai kibékültek ,ugyanis együtt röhögtek valamin, amit Stieber mesélt. Király Dénesnek magyarázott valamit, Nagy pedig gonosz vigyorral képén chatelt valakivel. A bátyám Storck-al váltott pár szót, gondolom üzleti dolgokról.

Hideg ujjak cikáztak végig a combomon. Elpirultam és Balázsra pillantottam. Teljesen nyugodt arccal hallgatta Böde beszámolóját a madocsai focicsapatról. Az ujjak egyre feljebb és feljebb húzódtak. A rövidnadrágom gombjáig meg sem állt. Elkaptam a kutakodót. Erősen rászorítottam, jelezve ,hogy azonnal fejezze be. Balázs fél szemmel rám nézett és elmosolyodott.

-Rendben.-suttogta és visszahúzta kezét. Beharaptam az alsó ajkam és próbáltam nem arra gondolni, mit is csinált volna.

Nagyon remélem ,hogy tetszett. Várom a kommenteket! Kövi rész hamarosan...