Smaragd Kék

Part 12

Sziasztok! Sajnálom,hogy ennyit kellett várni az új részre, igazából már rég meg volt írva,de nem volt időm begépelni. De most meghoztam és nagyon remélem,hogy tetszeni fog. 8k megtekintés és 400 vote...Hihetetlenül köszönöm! Ti vagytok a legjobbak!😙😙⚽⚽

Este Balázzsal vacsoráztam ,egy elég puccos kis étteremben. Láttam rajta ,hogy fáradt, az edzésen duplán kellett teljesítenie, mégis szüntelenül mosolygott és elbűvölve hallgatott. Meséltem neki a céljaimról, az álmaimról meg csupa felesleges dologról, pedig én akartam róla megtudni mindent. De inkább nem kérdeztem, nehogy ezzel is lefárasszam. Még jobban.

-Tudod, vissza is mehetünk a szállásra. Fáradtnak tűnsz...-kezdtem.

-Anna,kérlek! Ne aggódj annyit miattam. Jól vagyok. Szeretek veled lenni.-mosolygott kedvesen.

-A szálláson is velem lehetsz...-felvonta szemöldökét.

-Aludhatok nálad?-megforgattam a szemeim.

-Megint lemaradnál az edzésről. A meccs már csak 2 napra van.-megvonta vállát.

-Legalább kipihenném magam.-suttogta.-Ugye most, nem szándékozol lelépni a stadionból?

-Nem.-nevettem.-Jönni fog a bátyám is. Illetve, már holnap itt lesz.-megdöbbent.

-A bátyád?-vágott kétségbeesett arcot.

-Igen... valami baj van?-kérdeztem aggódva.

-Nem,semmi. Jó benyomást kell tennem.-mondta.

-Szóval attól tartassz,hogy a bátyám,majd nagytesó módjára védeni fog ,azzal,hogy nem enged a közeledbe?-megvonta vállát.- Nem kell félned. Dávid nem olyan.

-Azért mégis csak a húga pasijáról van szó...-leesett az állam.

-Öhm...pasijáról? Mióta járunk,ha szabad kérdeznem?-elvigyorodott.

-Amióta átléptük ennek az étteremnek a küszöbét.-kortyólt bele pezsgőjébe.

-Jó tudni.-nevettem.-Úgy is lassan itt a szülinapom. Ennél nagyobb meglepetést úgy sem kaphatok...

-Áh,nem-nem. Szülinapodra mást kapsz,mint a mérhetetlenül jóképű Dzsudzsák Balázst.-felkuncogtam.

-Úgy érted, hogy a beképzelt, önbizalomteljes, szerénységet nem ismerő,korához képest jól kinéző Dzsudzsák Balázst?-csúnyán nézett rám.

-Korához képest jól kinéző?-horkant fel.

-A te korosztályodhoz képest...-itt abbahagytam, mert gyilkosan megvillantak szemei. Elvigyorodtam.

-Még csak 29 vagyok.-morogta.

-Sok 29 éves férfi lehet rád irígy, Balázs.-ártatlanul felvonta szemöldökét.

-Ecseteld, miért is?-felsóhajtottam.

-Szexi vagy, kedves,vicces és határozott.-nyögtem elpirúlva.

-Szexi? Na és pontosan miért is vagyok szexi? Mi tetszik rajtam?- mégjobban elvörösödtem.

-Hihetetlen vagy,mondták már?-csak mosolygott.-Tetszik a szőke hajad, a csillogó kék szemed. Meg...a szakállad is bejön. Ami meglepő,mert általában szeretem,ha egy férfi arca 'csupasz'. Jesszus, hagy ne kelljen mindent felsorolnom...-akadtam ki.

-A lényeg így is lejött. Halálosan belém vagy esve....-dőlt hátra a székében.

-Nos kettőnk közül, valakinek szerelmesnek is kell lennie...-vágtam vissza.

-Ez durva volt.-játszotta a sértődöttet.-Szeretlek!-jelentette ki.- Fiatal vagy,gyönyörű,inteligens és okos. Egy álom nő. Általában a szépséggel nem párosul sok ész,de nálad mindkettő egyensúlyban van. Aranyos vagy,amikor elpirúlsz és zavarbajössz. Meg vicces ,amikor próbálsz keménynek tünni a 165 cm-del.-röhögött.

-Balázs...-méltatlankodtam.-Nem sokkal vagy magasabb, amúgy sem.

-Nem? Ja igen, csak 14 centivel, az semmiség...-kuncogott.

-Gonosz vagy...-mosolyogtam.

-Ez azt jelentené, hogy a rossz fiúkra buksz.-elszomorodtam.

-Ebben van valami.-suttogtam. Összeráncolta homlokát.

-Valami....valami rosszat mondtam?-aggódott.

-Nem. Nincs semmi baj.-legyintettem.

-Ha nem lenne semmi baj, most nem lennél szomorú. -megfogta a kezemet, amit az asztalon pihentettem.

-Nem voltam szerencsés a pasiknál....-kezdtem bele. Még senkinek nem meséltem el a teljes történetet, még Évinek, a legjobb barátnőmnek se. Mert hosszú volt és unalmas, számomra mégis sorsdöntő. Az összetört szív nem csak egy fogalom. Azokban a hónapokban , az én szívem tényleg összetörött. Ici-pici darabokra. Ahogy egymást váltották a hazugabbnál hazugabb fiúk, ahogy kihasználtak...azt hittem, sosem fogok találni mást. Valaki olyat, aki viszont szeret. Igazából, nem lepődtem meg a történteken. Hiszen a gazdagok erre vannak ítélve. Anyu és apu igaz szerelme olyan távol állt a mai világ realitásától....olyan volt ,mint egy álom.

Fél órával később, csak ültünk a helyünkön és hallgattunk. Szerencsésen elcsesztem a randit.

-Szeretnél visszamenni a szállodába?-érdeklődött.

-Vissza akarsz menni?-elmosolyodott.

-Édesem....kérlek....ha menni akarsz, akkor menjünk.-beharaptam az alsó ajkam.

-Haragszol rám?-kérdeztem, csakmert nem tudtam, miért akar hirtelen felállni és elmenni.

-Dehogy...mégis,hogyan tudnék? Hisz nem csináltál semmit.- vigyorgott.

-Nemrég még te mondtad,hogy maradjunk. Én csak...azt hittem ,mondtam valamit,ami miatt...-felállt, felrántott a székből és megcsókolt. Meglepődtem ,de visszacsókoltam.

-Akkora butus vagy....-suttogta mosolyogva és megölelt.- Fizetek és mehetünk. És veled alszok.-tudatta, én pedig felkuncogtam. Néztem, ahogy odasétál a púlthoz és lerendezi a vacsorát, miközben azon gondolkodtam, mekkora mákom van, hogy ez a csodálatos férfi itt van velem.

A szállodához érve, megpillantottam egy fekete BMV-t a parkolóban. Egyből felismertem a rendszám alapján.

-Dávid már itt van...-suttogtam a szőkének, aki felvonta szemöldökét.

-Basszus....-elnevettem magam.

-Ne parázz rá. Jófej.-sóhajtott és felsétáltunk a lépcsőn. Bent síri csend fogadott minket. Egy ideig az is volt. Aztán a társalkodó felől vihogás hallatszódott. Balázzsal egymásra néztünk, majd benyitottunk az ajtón.

Dávid Szalaival, Naggyal, Kleinheisler-el és Bödével billiárdozott. Gera, Király és Storck a heverőkön beszélgettek, míg Lang és Stieber dölöngélve táncoltak, Elek Ákossal karöltve. A bátyám az ajtó irányába nézett és megpillantva engem, elvigyorodott.

-Nocsak-nocsak...Anna, nem akartál te nekem elmondani valamit?- kérdezte. Kikerűlte az asztalt és elém lépett.

-Szia, Dávid! Én is örülök,hogy látlak.-mosolyogtam gúnyosan.

-Hagyjuk a formaságokat, inkább mutasd be a herceget,aki meghódította a szívedet.-kuncogott. Elpirúltam.

-Dzsudzsák Balázs!-tette meg helyettem a szőke herceg.

-Horváth Dávid!-kezetráztak.-És, hol voltatok eddig?-nézett rám.

-Étteremben...-motyogtam. Felvonta szemöldökét.

-Értem.-hidegen végigmérte Balázst,de tudtam, hogy csak játszik. Neki ez az egész nem igazán számított. Jól tudta, hogy már hónapok óta focilázban égek. Hogy nem egy selejtezős meccset a kanapén ordibálva, 7-es mezben töltöttem el. Vele. Meg apuval.

Nos, ennyi lett volna a 12. rész. Remélem tetszett! Várom a kommenteket!😆😙⚽