Reggel izgatottan keltem fel, mert tudtam, hogy ma van az utolsó napom a nyári szünetből és az első az új iskolámban. A Lolo Primary and High School (Lolo Általános Iskola és Gimnázium) a Lolo Nemzeti Erdő kellős közepén egy vár szerű épületben. A prospektusokban, amiket anyáék mutattak úgy tűnik belülről kicsit modernebb: a folyosóknak megmaradt a régies stílusa, de az osztálytermek nagyon jól fel vannak szerelve minden 21. századi cuccal. :-)
Nem volt nehéz otthagyni az előző iskolámat Phoenix-ben, mert egy barátom se volt és mindenki csak csúfolt. Az egyetlen lény akinek elmondhattam a gondjaimat (anyáékat kivéve) a nyuszim volt. Lizzie-nek neveztem el. Lizzie jött velem Montana-ba, de a szüleimet nem vihettem magammal... Még együtt voltunk, de már hiányoztak.
Kimentem a fürdőszobába és gyorsan megfésültem egyenes, fekete hajamat, ami alig ért lentebb a vállamnál. Hófehér bőröm és kék szemeim furcsa kinézetet adtak. Felvettem egy fekete farmer nadrágomat és egy szürkés kékes hosszúujjú pólót. A tükörbe néztem és próbáltam önbizalmat adni saját magamnak, nem jött össze. Kiszaladtam a konyhába, ahol a szüleim már az asztalnál ülve vártak rám. Ez volt az utolsó közös reggelink ebben az évben. Anyukám egyenes tűzvörös haja a hátára simult és kék szeme aggódóan nézett végig rajtam. Apukám büszkén mért végig. Neki göndör fekete haja és zöld szemei voltak. A reggeli a kedvencem volt: tojás rántotta bacon-nel és narancslével. Evés közben mindig beszélgettünk, de most egy szót sem szóltunk egymáshoz.
Apa bement a szobámba kihozta a bőröndömet és Lizzie-t, aki a ketrecében aludt. Felvettem fekete fehér kockás iskolatáskámat és kiléptem a ragyogó Arizona-i napsütésre. Azt hittem rám ég a ruhám, de elvileg sokkal hidegebb van Montana-ban, főleg az iskolát körülvevő erdőben. Beültem az autóba, amíg apa bepakolta a cuccaimat a csomagtartóba. Aztán elindultunk.
9 perc alatt kiértünk a reptérre, feladtuk a bőröndömet és Lizzie-t a ketrecével együtt. Elbúcsúztunk, besétáltam a kapuhoz és amint megnézték a jegyemet felmentem a gépre. Viszlát Arizona!
YOU ARE READING
Kövess az erdőbe!
FantasyKatus 14 éves és eddig minden rendben ment az életében, aztán elkezdtek furcsa dolgok történni. Úgy érezte tudja, hogy mire gondolnak az állatok, valamit akartak tőle. A szüleinek nem mert szólni, nehogy pszichológushoz küldjék az "illúziói" miatt...
