Kövess az erdőbe!

Vacsora (Prisca)

Lesétáltunk a nagy terembe, ahol már az asztalok nagyrészét elfoglalták. Azonnal kiszúrtam Natasha tűzvörös haját és ő is észrevett engem. Elkezdett integetni és mutogatott, hogy üljek le hozzájuk. De megráztam a fejem, jelezve, hogy ez most nem fog menni. Ő széttárta a karját, én meg a fejemmel a bámészkodó Katus felé intettem. Natasha arca kipirosodott a dühtől és a fákják, amiket soha nem használ az iskola elkezdtek újra lángolni. Mint mondtam, vannak errefelé furcsa emberek, és Natasha is ilyen........ A többi diáknak is feltűnt a fáklyákból lángoló tűz, de nem értették, mit is történt pontosan. A lányok, akik Natasha asztalánál ültek ijedten nyugtatgatták őt. Megpillantottam oldalt a terem másik végében egy üres asztalt. Elkezdtem tolni Katust magam előtt és a fülébe mondtam, hogy senki más ne hallja:

- Natasha észrevett minket és most eléggé dühös. - Rémülten nézett rám. - Nyugi, csak üljünk le ahhoz az asztalhoz.

- O-oké....... - Gyorsan odament és leült az egyik székre. Én is leültem egy másikra, de volt egy harmadik is, ami azt jelentette, hogy Natasha odafér.

- Mit csináljunk azzal a székkel? Lizzie nem tud ráülni. - Fedezte fel a problémát Katus is.

- Van egy jó ötletem. - Mondtam, majd hátrafordultam és megütögettem az egyik fiú vállát. - Szia Wren! Nem kell még egy szék? Úgy látom Jason kisebb vitába keveredett a negyedikes lányokkal. - Wren kedvesen mosolygott rám, én pedig megpróbáltam nem elolvadni.

- Köszi. Kivel ülsz? Nem Natasha-val kéne lenned? - Nézett értetlenül, mikor megpillantotta Katust, aki Lizzie-t simogatta.

- Hááát, ő itt Katus az új lány és gondoltam segítek neki, meg elmagyarázom mi hogy van errefelé. Hogy telt a nyarad? - Kérdeztem kíváncsian. Wren-nel jóban vagyunk, de csak amolyan osztálytársakként, barátokként.

- Jól köszi. Jól vagy? Nem volt nagyon kiakadva a nagymamád, hogy még egy év eltelt és semmi eredmény? - Hirtelen elszomorodtam.

- A szüleim elmentek hozzá nyaralni Orlando-ba, de én inkább otthon maradtam. A keresztszüleim sokszor átjöttek hozzám, de nagyrészt rúnákról olvasgattam.

- Nem jössz vissza "varázslásra"? - Tette fel a kérdést és reménykedve mosolygott rám. Valami csillant nagy barna szemeiben.

- Csak heti 2 órában leszek veletek, a többi még mindig különóra. - Válaszoltam, mire biccentett, majd hátrafordult, mert a barátai elkezdtek ordibálni.

- Kuss legyen! Prisca-val beszélgetek, egymást piszkáljátok! - Húha, ilyen szépeket még soha egy fiú sem mondott! Hogy a barátai hagyják békén, mert velem beszélget. Meglepődve néztem rá, így amikor visszafordult enyhén elvörösödtünk.

- Őőő, akkor odaadjam a széket? Kell Jason-nek? - Nem tudom, hogy jön ide a szék, de mindenesetre jó figyelemelterelésnek.

- Igen. Örülök, hogy tudtunk beszélni egy pár szót. - Mondta és még mindig eléggé zavarban volt. Barna hajába túrt, majd felállt. Én is felálltam, ettől csak pár centire voltunk egymástól.......

- A szék...... - Próbáltam óvatosan figyelmeztetni, hogy nem egymás bámulására álltunk fel, hanem egy rohadt szék miatt. Kicsit csalódottan nézett rám, majd felkapta a széket és az asztaluk másik végébe vitte és leült rá. Intett Jason-nek, hogy üljön le az ő székére, arra, ami nekem háttal van. Én csak álltam egyhelyben és nem értettem, hogy mit kell ezen így megsértődni. Csak szóltam, hogy a szék......... Jesszusom, Wren esetleg.......... Neeem, az nem lehet! Persze, nagyon szeretném, de Wren tavaly barátilag elmondta nekem, hogy nem akart barátnőt. Megkérdeztem, hogy miért nem, de nem kaptam rá választ. Azóta még inkább reménytelen a helyzetem, de keménynek kell látszanom és akkor senki nem fogja azt hinni, problémáim vannak. Wren volt az egyetlen barátom, aki mindig látta, ha valami problémám van. Natasha is tök jó barátnőm, csak ő sem vetteészre, ha bajom volt.