Kövess az erdőbe!

A szobatárs (Katus)

Amint megírtam az SMS-t bűntudatom támadt. Anyáék tudták, hogy nem lesz könnyű, sőt nagyon is sok problémám lesz. Aztán mielőtt még meggondoltam volna magam gyorsan elküldtem az üzenetet.

Még nem is néztem körbe a szobámban. Kinyitottam a bőröndömet, majd odamentem a szekrényhez, hogy bepakoljam a ruháimat. Mikor kinyitottam egy kupac könyvet láttam a fogasok alatt. Mind nyolcadikos tankönyvek, szóval ezekből fogunk idén tanulni...... Kivettem és az íróasztalra pakoltam őket. Teljesen normális iskolai tankönyvek, amilyeneket mi is használtunk. Ez volt az első dolog, ami nem tartalmazott egy csepp furcsaságot sem. A ruháimat felakasztottam a fogasokra, a pólóimat, nadrágaimat és a fehérneműimet a polcokra raktam. A cipőimet felsorakoztattam a cipőtartóra és pont csak a felét foglaltam el, úgyhogy a szobatársam cipői is tökéletesen elfognak férni rajta. Levettem a fekete Converse cipőm és odaraktam a többi mellé. Lefeküdtem az ágyra, Lizzie mellém kuporodott és zenét hallgattam.

10cc - I'm Not in Love

Birdy - Let Him Go

Ariana Grande - One Last Time

Britney Spears - Lucky

Britney Spears - Criminal

Lana Del Rey - Born to Die

Lana Del Rey - Summertime Sadness

Avicii - Wating for Love

Ezek a számok mind a fiúra emlékeztettek akiért mindent megadtam volna, de ő nem akarta ezt. Egy késő szombat estén kiderült, hogy utál és ő a legszemetebb ember a világon. Nem egy könnyet ejtettem miatta, és még mindig fáj rá gondolni. A kócos szőke hajára és gyönyörű, tengerkék szemeire, melyek volt, hogy nyugatatóan, de sokszor adrenalinként hatottak rám....... Letöröltem egy könnycseppet az arcomról és inkább nem gondoltam Martin-ra. Oldalra fordultam és átöleltem Lizzie-t, aki mintha értette volna mire gondolok hozzám bújt. Becsuktam a szemem és................. pár pillanat múlva kinyitottam, mert zajt hallottam. Kivettem a fülemből a a fülhallgatót és leállítottam a zenét a telefonomon. Felálltam az ágyról és az ablakhoz botorkáltam. Több tucat autó érkezett, majd ment el és diákok rohangáltak össze-vissza. Voltak akik jobban megölelték a szüleiket, de egy diák sem rendezett jelenetet a búcsúzkodásból. Úgy tűnt szeretnek ebbe az iskolába járni.

Visszaültem az ágyra és hirtelen kinyílt az ajtó. Egy hosszú, szőke hajú, zöld szemű lány értetlenül álldogált a küszöb túloldalán. Csak nézett rám és szinte láttam, ahogy kattognak a fogaskerekek az agyában. Szóval ő lenne a szobatársam: Prisca Glacies. Illett hozzá a név, olyan fenségessé és különlegessé tette, bár per pillanat nem tűnt annak......

- Szia, Prisca Glacies vagyok. - Szólt csilingelő hangon, mosolyogva. Elengedte a bőröndjét és kezet nyújtotta.

Felálltam és kezet fogtam vele:

- Én Kata Wildrose vagyok és a Katust jobban szeretem. - Tettem hozzá, majd én is kedvesen elmosolyodtam, bár nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet összebarátkozni vele.

A szemem sarkából láttam, hogy valami nagy dolog megmozdult. Prisca bőröndje elkezdett gurulni a lépcsőn és csak ment egyre lentebb. Prisca ledobta a táskáját és már futottunk is a bőrönd után. Hallotuk, ahogy megérkezik a földszintre, mert nagyot csapódott a földre. Prisca megállt, így én is. Halk, alig hallható cipőkopogást szűrődött fel a diákok zajongása mellett. Lábujjhegyre álltunk és araszoltunk egy pár lépcsőfokot lefelé. Prisca kővé dermedt.

- Ms. Glacies örülök, hogy megérkezett, de megtenné, hogy nem csinál semmi galibát az első nap? - Az igazgató hangja volt. Most már értem miért ijedt meg Prisca annyira. - Tudom, hogy ott van a lépcsőn és hall engem, úgyhogy kérem jöjjön le, szedje össze a holmiát, majd fáradjon be a nagy terembe vacsorázni! - Rám nézett és megforgatta a szemét. Valószínűleg ő az iskola problémás diákja. Elindult lefelé, majd úgy döntöttem követem.