Kövess az erdőbe!

Az első nap (Prisca)

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem. 6 óra. Szuper!!! Hány órát aludtunk? Kettőt? Álmosan ültem fel az ágyamban és nagyot ásítottam. Odasétáltam Katus ágyának fejrészéhez:

- Kelj fel! Reggel van! - Morogtam neki, ő meg lassan kinyitotta a szemét és kezével intett, hogy húzzak már el, aludni akar. - Ne csináld már! Ez az első napod!

- Tényleg reggel van? - Kérdezte rekedten.

- Szerinted viccből mondom? - Kérdeztem vissza.

- Hát, én kinézem belőled.......

- Nézz már ki az ablakon, világos van. - Mutattam az ablak felé.

- Jéé, fel kéne kelni. - Hunyorgott elgondolkodva.

- Na nem mondod! - Ordítottam le a fejét már kora reggel.

- Jól van, na. Ne ordíts már! - Felült az ágyában, majd a szekrényéhez ment és felöltözött. Én addig megfésülködtem és szempillaspiráloztam. A tükör előtt megpillantottam a ragasztást a sebemen. Éjszaka a másik oldalamon feküdtem, úgyhogy nem nagyon fájt. De azért el kéne tűntetni, mert még a tanárok észreveszik és akkor jöhet a vallatás, emlékátnézés stb. Ha megmutatom Wren-nek tuti megtudja gyógyítani. Nem tudom, mennyire haragszik rám, de ennyit biztos megtesz nekem, egy apró szívesség. Dehát nem az én hibám! Én nem tudom, hogy mi történt vele a nyáron, de nem én tehetek róla! Eddig csak barátok voltunk és ha többet akar én benne vagyok, de utálom, amikor megsértődik! Jól van Prisca, nyugodj le. Nyugi. Simán elintézed. Wren már nem egyszer sértődött meg. Mikor készen volt a hajam mentem felöltözni és Katus jött a fürdőbe.

Negyed óra alatt el is készültünk. Az órarend szerint bepakoltuk a táskánkat és az ajtóhoz álltunk. Katus hozta magával, ezért gondoltam elmagyarázom neki, hogy van ez:

- A táskádat ne hozd még magaddal, reggeli után kapunk 10 percet, hogy feljöjjünk a táskánkért és bemenjünk a termünkbe.

- A legjobb ebben a suliban, hogy minden nap csak 5 óránk van. Bár én nem jártam másik iskolába, de ott elvileg 7 vagy 8 óra van egy nap. Azt nem élném túl....... - Tettem hozzá.

- Hát tényleg sok óránk volt. Ó, egy pillanat. - Odarohant a szekrényéhez és valamit a zsebébe tett és felkapta Lizzie-t. Én addig kinyitottam az ajtót és a kulcsomat a csuklóra tettem. Katus bezárt és ő is felvette a kulcsát.

Elindultunk a lépcsőn. A lányok, mint egy hal raj hömpölyögtek lefelé, mindenki ment reggelizni. Láttam előttem Natasha-t. Megkérdezzem tőle most a tegnap éjszakát? Majd órák után megbeszéljük. Leértünk a nagyterembe, gyorsan foglaltam egy asztalt és két széket odaadtam egy csapat harmadikos lánynak, akik összetoltak két asztalt és körbeülték. Régen mi is sokszor ültünk így, sőt szinte mindig. Én a közepénél voltam, Natasha mellettem, Wren velem szemben. Fél körívben a mi asztal részünknél ültek a lányok, Wren-ék oldalán a fiúk. Mindig itt beszéltük meg, hogy hova nézzünk be éjszaka. Vakon is eltalálok az iskola legrejtettebb zugaiba. Egyszer Natasha véletlenül megégette a kezem és Wren meggyógyította.

- Figylej, ülj csak le, mindjárt hozzák a reggelit. Én megkeresem Wren-t és megkérem, hogy gyógyítsa meg a sebem. - Mondtam Katusnak, ő pedig bólintott. Lizzie-t a pár másodperce még a karjában pihent, de most már izgatottan szaglászott. Egy pillanattal később a pincérek elindultak és kirakták mindenhova a regglit. Ügyes kis nyuszi.

Körbenéztem és egy magas barna hajú fiút kerestem. Pár másodperc múlva meg is pillantottam, amint fiú rajongó táborával belépett a terembe. A harmadikos lányok odakapták a fejüket és sóhajtozni keztek. Megindultam Wren felé és közben hátranézve annyi lányra vetettem gyilkos pillantást amennyire csak tudtam. Wren nem az övék! Tanulják már meg, hogy én lógok együtt vele!