Katus 14 éves és eddig minden rendben ment az életében, aztán elkezdtek furcsa dolgok történni. Úgy érezte tudja, hogy mire gondolnak az állatok, valamit akartak tőle. A szüleinek nem mert szólni, nehogy pszichológushoz küldjék az "illúziói" miatt...
Mikor Prisca kilépett és becsukta az ajtót, gyorsan odaléptem és be is zártam. Kinyitottam a szekrényem ajtaját, majd ami csak a kezem ügyébe került begyűrtem a takaróm alá. Az egyik fekete pulcsimat az ágyba raktam, mintha ott aludnék, a másikat pedig felvettem. Cipőt húztam és kezembe vettem a tőrt és a rubint szívet, amit Jack-től kaptam. Kinyitottam az ajtót, majd bezártam magam mögött és a kulcsot a csuklómra illesztve elindultam lefelé. A lépcsőn könnyen lejutottam. Mikor leértem körbenéztem, de senkit nem láttam. Odamentem a bejárati ajtóhoz és már nyitottam volna amikor eszembe jutott, a kulcs. Képzeletben a homlokomra csaptam, majd egyéb megoldásokon keztem törni a fejem. A tőrrel, lehet, hogy ki lehetne nyitni az ajtót........ Hát, próba szerencse. Tapogatóztam egy ideig, mire megtaláltam a kulcslyukat. Bedugtam a kést és forgatni kezdtem. Pár halk kattanás hallatszódott csak, aztán kitárult előttem a hatalmas ajtó. Kimentem a friss, hűvös levegőre. Visszacsuktam az ajtót, de lépteket hallottam. Ki a franc lehet az? Biztos csak Prisca és Wren...... Villámgyorsan bezártam az ajtót és balra befutottam az erdőbe. Már nem érdekelt, hogy mennyire vagyok csendes, csak ne legyek látótávolságon belül. Csak rohantam és igyekeztem magasakat lépni, nehogy elessek egy gyökérben. Jó érzés volt futni, olyan szabadnak éreztem magam, mint már nagyon régóta nem. Három perc után már kezdett szúrni az oldalam, így lelassítottam és megálltam. A térdemre támaszkodtam. Hol vagyok? Csak mentem előre, de nem tudtam, hova. Körbefordultam. Mindenhol csak sötétség. A fákat is alig láttam. Lenéztem a kezemben pihenő rubintra. A Hold fénye egy oszlopként világított rá. Majd eltűnt. A rubint először csak kicsit, aztán jobban világítani kezdett. Előttem a völdön vörös lábnyomok jelentek meg. Szépen lassan követtem őket. Jobbra vezettek, egy bokorhoz. Ahhoz, ahol a farkasok voltak. A lábnyomok egyszer csak eltűntek és a rubint fénye is megszűnt. Ezek szerint megérkeztem. De miért ide hozott? Valami, vagy valaki matatni kezdett. Ez nem csak egy madár, ez nagyobb. De hol van? Mindig máshonnan hallom. A tőrt erősebben markoltam és hirtelen odatartottam, ahol abban a pillanatban hallottam. Ahogy odafordultam, nem is láttam, hogy mi van ott. Vagy inkább ki..... Mikor felfogtam, mit látok, elmosolyodtam. Jack nézett rám felvont szemöldökkel. A tőrt gyorsan elvettem a nyakától és pont köszönésre nyitottam a számat, de mutatóujját a szája elé tartotta, jelezve, hogy ne mondjak semmit. Kérdőn néztem rá, mire csak arrébb tolt. Intett, hogy menjek utána. Közelebb lépett és a fülembe súgta:
- Nyilván megbocsájtom, már tartottak tőrt a torkomhoz. - A cinikus Jack...... - Hallottam valamit az erdő széle felől. Gyere, megnézzük. - Jobb kezével kivonta kardját és elindult. Szóval arra van az erdő széle....... Lassan és hangtalanul lépkedett, próbáltam utánozni, de az én lábam alatt eléggé recsegtek a levelek és ágak. A farmerem zsebébe tettem a rubintot és a tőrt erősen markolva imádkoztam magamban, hogy ne a farkasok legyenek. Tegnap éjjel nem alakítottunk ki velük valami hú de jó kapcsolatot....... Jack hátrafordult. - Ketten vannak...... - Suttogta. Zöld szemei világítottak, mint a smaragd. - Le! - Mind a ketten leguggoltunk. - Emberek. - Egyre közeledtek, már én is hallottam és halványan két árnyékot is láttunk. Jack négykézláb bebújt egy fa árnyékába, én pedig mögé guggoltam. Egy méterre tőlünk futottak el. Összenéztünk Jack-el és mind a ketten ugyanarra gondoltunk, a fa felé mentek. Jack egyik kezét kinyújtva ujjait megfeszítve nézett utánuk. Egyszer csak egy koppanást hallotunk, majd két csapódást. Elestek.
- Mit csináltál? - Kérdeztem tőle.
- Csak felvontam előttük egy telekinetikus falat, ők pedig neki ütköztek. - Közölte úgy, mintha a világ legegyértelműbb dolga lenne. - Most pedig megnézzük kik is ők! - Felállt én pedig követtem. Átölelte a derekamat és mélyen a szemembe nézett. - Kapaszkodj! - Átkaroltam a nyakát és éreztem, hogy eltűnik a lábam alól a talaj. Elállt a lélegzetem. Repülünk. Lenéztem és tényleg, nem csak álmodtam. - Fogd meg a kezem! - Tettem, amit mondott. Szépen rá feküdtünk a levegőre és az emberek irányába suhantunk. Jack tőlük jobbra, egy pár fával arrébb lassan hangtalanul landoltunk a földön. Észre sem vettek minket. Ilyen közelről már teljesen másnak tűntek..... Prisca és Wren!? Ők mégis mi a jó Istent keresnek itt!? Prisca azt mondta, hogy az iskolában lesznek! Hátrafordultam, hogy elmondjam Jack-nek, de már ő is a szemöldökét ráncolta. - Prisca? - Suttogta a fülembe, én pedig éreztem, hogy elönt a forróság. Hiába, ha egy fiú repül veled, az már jelent valamit...... Csak bólintottam. - Mi lenne ha egy kicsit megszivatnánk őket? - Kérdezte és gonosz mosoly jelent meg az arcán.
- Hogy érted? - Mondtam eleve félve a választól.
- Csak egy kicsit rájuk ijesztünk.
- Hát jó...... - Egyeztem bele. Jack egy kicsit megemelkedett a földtől és arrébb lebegett. Prisca és Wren csak forgolódtak és próbálgatták, hogy medig tart a fal, de a kezük mindig megütközött. Prisca majdnem megint elesett, mert meg akarta ütni a falat, de az eltűnt. A sötétben alig láttak és gondolom, a kevesebb feltűnés miatt, nem kapcsoltak zseblámpát. Előttük pár méterre mintha megmozdult volna valami a földön...... Aztán apró levél recsegés...... Tőlük balra, újra ez történt. Aztán a hátuk mögött. Azt már én is láttam: Jack lebegtette a leveleket aztán ledobta őket. Prisca-ék idegesen lépegettek...... Egyszer csak pislákoló vörös fény törte meg a "levél reptetést". A fából jött. Úgy tűnik tudja, mikor van valakinek szüksége egy rejtekhelyre. Jack odasuhant hozzám és ő is bebújt egy fa mögé. A fény erősebb lett, így már minden látszódott.
- Jack, észre fognak venni! - Suttogtam a lehető leghalkabban.
- Nyugi, most jön a legjobb része. Most, hogy már mindent látnak..... - Mondta ravaszan. - Az a lényeg, hogy a fiú nem láthatja meg a fát, Rubintvárost meg végképp nem! - A levelek gyűrűt alkotva emelkedtek meg Prisca-ék körül, majd pár pillanatig egy helyben lebegtek és leestek. Aztán a fák lombjai kezdtek el sisegni. Wren megfogta Prisca kezét és húzni kezdte kifelé. Jack felállt a fa takarásában, majd kitárta két karját, mire a levegő fodrozódni kezdett. Egy óriási fa megtántorodott, aztán szépen lassan kidőlt. Pont Prisca orra előtt. Megfordultak és futni kezdtek. Jack megfogta a kezem, felrántott a földről, átkarolta a derekamat és csak húzott fel. Fel a fák fölé. Láttuk, ahogy Prisca-ék berohannak az iskolába. Nem mentek be a fába. Elintéztük.
Mikor körbenéztem, csak az iskola hatalmas épületét és a végtelen erdőt láttam. A vörös fény lassan kihunyt és megint alig vehettem ki valamit a sok sötét alakból. Szegény Prisca. Csak most esett le, hogy azért rendesen rájuk ijesztettünk. Oké, nem mehettek be a fába, de akkor is. Elvileg a barátnőm. Egy pillanat alatt elszomorodtam.
- Kitalálom: bűntudatod van. - Suttogja Jack. - Talált, bravó! - Tapsoltam. -Nyugi, majd kiheverik, lesznek még ennél durvább helyzetben is...... - Mondta kicsit sem megnyugtatóan. - Szuper, ez most egy fenyegetés volt? Együtt játszunk ijesztgetőset, majd azt állítod, hogy az a szintű rémület, amit ő produkáltak, még semmi ahhoz képest, ami lesz? - Hát, nem pont erre gondoltam, de lehet...... - Na jó, ott az ablakunk. - Mutattam az égbe magasodó torony legfelső szobájának ablakára. Odasuhantunk, majd Jack erősen koncentrálva megmozdította a kilincset és kinyitotta az ablakot. - Kösz. - Morogtam, és durcásan beléptem az ablakpárkányon át a szobába. Jack a szemét forgatta, majd megfordult és köszönés nélkül elviharzott.
Átöltöztem pizsamába, fogat mostam, aztán lefeküdtem aludni. De valahogy nem jött álom a szememre. Hirtelen felületem az ágyamban, és Prisca felé néztem. Vagyis azt hittem, hogy itt lesz, de nem volt ott, a takarója alatt. Jó, mindegy, én erre már nem érek rá. Inkább visszadőltem a párnámra és aludtam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
