Bratz

2. Fejezet

Fogságban

Felkeltem. Még mindig hihetetlennek tűnik ami velünk történt. Mire használjuk a medálokat? Mi az a hely? Egyáltalán igazi-e? Remélem hamarosan minden kérdésemre választ kapok, de valamiért úgy érzem, hogy ez nem így lesz.

Felhívtam a lányokat, hogy nekik van-e kedvük egy kicsit beszélgetni.

- Cloe, szia! Lenne kedved átjönni hozzám?

- Bocsi, Jade, kozmetikusnál vagyok. Majd legközelebb. - Mondta Cloe, bocsánatkérő hanggal. Ezután Yasminnál próbálkoztam.

- Szia, Yasmin! Átjönnél egy kicsit hozzám?

- Most nem tudok, ne haragudj. Rajzszakkörön vagyok. - Magyarázta ki magát a lány, ezután Sashat kérdeztem meg.

- Sasha! Te át tudsz jönni hozzánk, most?

- Bárcsak. De most apumnál vagyok. Elég nehéz a válás óta. Holnap megyek csak haza. - Igen, közülünk Sashanak a legnehezebb. Neki csak nemrég váltak el a szülei.

Így egyedül maradtam. Nem is baj. Egy kis magányra is szükségem van. Elég sok dolog történt tegnap. Visszafeküdtem aludni, és annyira kibuktam, hogy csak este keltem fel, de nem magamtól. Egy hatalmas zaj vert fel álmomból. Kinéztem az ablakon, és egy kis fénycsóvára lettem figyelmes. Egyből kiszaladtam a hátsókertbe. Mire leértem, már jóval nagyobb lett a fény. Szinte velem lett egymagasságba. Valami arra késztetett, hogy érintsem meg. Ám amint hozzáértem, magával rántott, aztán zuhanni kezdtem, a semmibe. Körülöttem hatalmas fények, ám alattam semmi. Leestem. Valahol landoltam. Magam köré bámultam, és ugyanazon a helyen találtam magam, ahová tegnap jöttünk. Még mindig sötétség borít mindent.

Valami közeleg. Hallom. Gyorsan elbújtam egy kopár fa tövébe. Kíváncsiságom miatt muszáj voltam kinézni. Bár ne tettem volna. Szárnyas embereket vonszolnak, leláncolva. Tündérek, ez már biztos. Már csak az a kérdésem, hogy miért vonszolják őket leláncolva? Valami rosszat tettek volna? Vagy az őket vonszoló, ijesztő kinézetű lény a rosszfiú? Valami megragadta a kezemet. Elkaptam a tekintetemet, és láttam, hogy az a lány áll mögöttem, aki tegnap ide hozott minket. Majd mosolyogni kezdett.

- Tudtam, hogy idetalálsz!

- Te hoztál engem ide? Miért? - Estem neki a lánynak.

- Neked, nektek kell rajtunk segítenetek. Nélkületek esélyünk sincs. Ha a trollok elpusztítják a Gardéniát, akkor nekünk végünk. Kérlek, segítenetek kell. - Könyörgött a lány, hangján pedig hallani lehetett a szomorúságot.

- Még mindig nehéz felfogni ezt az egészet, de segíteni fogok! - Mondtam a lánynak. Ám a trollok, most már tudom, hogy így hívják őket, észrevettek engem. Ezután egy hatalmas kastélyba vittek, onnan pedig egy cellába. Itt ragadtam. Már be is sötétedett. A lányok valószínüleg már keresnek. Véletlenül meghallottam, hogy az őrök mit beszélnek.

- A lány nem tündér, de nem is közülünk való. A király szerint földi, ez pedig azt jelenti, hogy Gizelle a saját feje után ment, és használta a Gardéniát. Ami azt jelenti, hogy tudja, merre van. - Magyarázta az egyik őr a másiknak.

- És, mi lesz a lánnyal? - Kérdezte a másik izgatottan.

- Megölik. Még holnap. Mielőtt még nagyobb bajt tudna okozni. - Mikor az őr ezt kimondta megdermedtem. Meg akarnak ölni! Ezt nem hagyhatom! Ekkor közbeszóltam.

- Kicsit többre lesz szükségetek egy cellánál, ahhoz, hogy megöljetek. - Próbáltam ráijeszteni az őrökre, de hiába. Majd az egyik hirtelen kinyitotta a cellám ajtaját és azt mondta: „Mutasd meg, hogy mi kell hozzá, hogy megöljünk!". Nem kíséreltem meg verekedésbe kerülni velük, így elszaladtam. Nem tudom merre, csak szaladtam...

Megérkezett az ígért fejezet. Remélem tetszik! Ezentúl hamarabb hozom majd a fejezeteket. És ne feledd, ha nem akarsz lemaradni a friss hírekről, vagy spoilerekről, akkor olvasd el a Bratz Tudnivalókat!