Bratz

8. Fejezet

Az áruló

A tanács felpattant helyéről, majd idegesen fel-alá kezdtek járkálni, amikor Darien megszólalt.

- Ha az áruló köztünk van, akkor egy megoldás van, az orákulum. – Mondta idegesen Darien, majd Cletus közbeszólt.

- Az orákulumot nem zavarhatjuk meg! Te is tudod. Az orákulum nem kiszámítható! Nem lehet hinni abban, amit mond. Más megoldást kell találnunk! – Ordibálta Cletus, majd Adras próbálta csillapítani a kedélyeket.

- Higgadjatok le, fivéreim! Tisztán és higgadtan kell gondolkoznunk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy Gallos szétszakítson minket, különben máris feladhatjuk magunkat. Kell, hogy legyen egy megoldás. – Yasmin közbeszólt.

- Talán van is! Én látok dolgokat. Párszor már láttam a jövőt. Talán most is tudok valahogy segíteni. – Szólt közbe Yasmin, kissé bizonytalanul, ezúttal Kairos szólt Yasminhoz.

- Te? Talán orákulum vagy? Ne talán tán látó? Gyermekem! Ha nem vagy biztos az erődben, akkor nem fogsz tudni varázsolni, ez a nagy titka az erődnek. Ha valóban látó vagy, akkor akár egy érintésből tudni fogsz mindent. Veled is így van? Te is érintéssel látsz? – Kérdezte kíváncsian Kairos, mire Yasmin bólogatni kezdett.

- Igen! Amihez hozzáérek, arról beugrik egy kép, olykor egy egész jelenet. Ezek szerint látó vagyok? – Kérdezte izgatottan Yasmin.

- Igen! Látó vagy! De ezen kívül még van más képességed is. Látónak születned kell. A tündérléttel pedig új erőt kaptál, csak meg kell taláénod magadban. – Folytatta kedvesen Kairos.

Yasmint egy kőemelvényre ültették, majd kezébe adtak egy tőrt, egy rózsát, egy könyvet és egy medált. Ez a négy dolog jelképezi a Kvátel azaz a tanács tagjait. Amint a lány hozzáért a medálhoz, az mozogni kezdett, mire Yasmin megmerevedett. Aztán felfogtam, hogy min mehet most Yasmin keresztül. Észrevettem, hogy a lánynak vér folyik a szeméből és az orrából is, aztán egyik pillanatról a másikra elájult. Pár perc múlva a lány magához tért és remegett. Olyan volt, mintha hideg rázta volna, de nyilvánvalóan nem ez volt a baj. Könnyeivel küszködve, Yasmin elmondta, mit látott.

- Amint hozzáértem a medálhoz, ami az asztalon hevert, rémképek jelentek meg. Láttam egy hadsereget, rettenetesen ijesztőek voltak. Egy téren álltak, aminek a közepén Gallos állt, ő volt a hadvezér. Aztán körülnéztem magamon, mindenhol halott embereket láttam és rengeteg vért. Aztán láttam magunkat. Mind egy kőemelvényen hevertünk, egy áldozati oltáron. Mind halottak voltunk. De a legrosszabb az érzés volt. Az a szomorúság, harag, fájdalom, amit a halott emberek éreztek, mind bennem gyülemlett fel. Borzalmas érzés volt. – Mesélte elcsuklott hangon Yasmin, majd zokogni kezdett. Adras óvatosan próbálta megközelíteni a lányt.

- Yasmin, akkor kezdődtek a látomások, amikor hozzáértél a medálhoz? – Adras hangja együttérzőből, idegessé ment át.

- Igen. Minden akkor kezdődött, amikor a medált megérintettem. – Magyarázta a lány.

- Tehát megvan az árulónk! – Jelentette ki Adras. – Darien! Te adtál erőt Gallosnak? – Kérdezte dühösen a férfi.

- Igen, fivérem! – Vágta rá Darien. – Talán olyan meglepő? A ti förtelmes világotoknak egyszer, s mindenkorra pusztulnia kell! – Vágta a tanács fejéhez az áruló, vagyis Darien.

- Miért tetted ezt? Fivérünkként tekintettünk rád. Mindannyian! Veled alkottuk meg ezt a világot. Minek adnád át a sötétségnek? – Kérdezte értetlenül Adras.

- Gallos csak jobbá tenné ezt a helyet. Ti pedig így már meg fogtok ölni, de előbb vetem bele magam abba a szakadékba, minthogy ti tegyétek ezt. – Mondta bosszúsan Darien, majd egy szakadékhoz sétált és levetette magát. A Kvátel többi tagja utána eredt, de már késő volt.

Pár perccel később, mikor mindenki felfogta, hogy valójában mi is történt, Cletus szólalt meg.

- Most, hogy már láttuk a jövőt, amit Yasmin jósolt meg, nem hagyhatjuk, hogy így maradjon. Változtatnunk kell a jövőn! Lányok! Kaptok testőröket!

- Cletus, biztos vagy benne? A lányoknak meg kéne védeniük magukat az erőikkel. – Súgta oda Kairos Cletusnak.

- Cletus! Teljesen egyetértek veled. A lányoknak testőrökre van szüksége! Mégpedig Féria legjobbjaira. A sötétség vadászaira! – Értett egyet Cletus ötletével Adras, majd pedig folytatta. – Egy fivért és egy nővért küldünk nektek, hogy vigyázzanak rátok. Dinát és Davent. – Mondta nekünk Adras, majd megnyitott egy portált és megláttuk a két testvért. Épphogy egymásra néztünk, a Kvátel vissza is küldött minket Fériába.

Miután visszaértünk mind kicsit furcsán bámultuk egymást. Dina eléggé fiúsan öltözött. Hosszú fekete nadrágot viselt és egy bakancsot. Haját pedig lófarokba hordta. Kopott felsőt viselt és kard volt a kezébe. Daven viszont nagyon jól nézett ki. Nem volt túl magas. Bronzszínű bőre volt, világosbarna haja és égszínkék szeme. Határozottan sportos alkata volt, persze azért nem volt túlzottan izmos, csak amennyire ez jól néz ki. Ezután Daven megtörte a hosszan elhúzódó csendet.

- Egyébként Daven vagyok, ha a Kvátel még nem mondta volna.

- Én pedig Dina. Daven ikertestvére, és mindketten a sötétség vadászai vagyunk. – Folytatta a lány, majd Cloe feltett egy kérdést.

- Mit jelent az, hogy sötétség vadászai?

- Nos, mi vadásszuk le a démonokat. – Fejtette ki Daven, majd pedig folytatta mondanivalóját. – Mi pedig titeket fogunk megvédeni kistündérek. – Fejezte be Daven, közben pedig végig engem bámult. Néha visszanéztem rá, de inkább lehajtottam a fejem, mert eléggé elvörösödtem. Hirtelen elkezdett fájni a fejem és összeestem...

Remélem ez a fejezet is tetszett. Szeretném megköszönni mindenkinek aki idáig velem tartott és lelkesen olvassa a Bratzot, igaz kicsit kevesen lettünk az utóbbi fejezeteknél, de nem baj. Köszönöm minden olvasónak a kitartást. :)