Bratz

11. Fejezet

Kvintesszencia

- Gallos! - Kiáltottam fel, majd Dina és Daven is berohantak hozzám az erkélyről.

- Jade! Mi az? Mi történt? Mit láttál? - Kérdezte tőlem Gizelle, aki eléggé ki volt akadva.

- Láttam őt! Gallost! Azt, azt mondta, hogy a húga vagyok. Gizelle, szerinted ez igaz lehet? - Kérdeztem remélve, hogy a válasz nemleges lesz.

- Történetesen lehet benne valami igazság. De ezt neked kell kiderítened. A legjobb az lenne, ha Davennel a könyvtárban kutatnátok Gallos után, amíg Dina tanítja edzeni a lányokat. Most, hogy Gallos visszatért, nem árt, ha megtanuljátok az önvédelmet. - Mondta Gizelle, majd Davennel a könyvtár felé vettük az irányt. Egy ideig mindketten csendben voltunk. Meg sem mertem szólalni, hiszen akárhányszor megláttam Davent, mindig elállt a lélegzetem. Aztán Daven kérdezett valamit.

- Mit láttál még Galloson kívül? - Kérdezte kissé bunkón, majd én szintén fennhíjázva válaszoltam neki.

- Minket láttam. Négyőnket, holtan. Mi lenne, ha inkább Gallos után kutatnánk? - Kérdeztem, mert túlságosan megijedtem a Davennel való beszélgetéstől.

Végre elértünk a könyvtárhoz, amikor minden könyvet figyelmesen elkezdtünk olvasni, vagyis én csak a címeket olvastam el, ugyanis utálok olvasni. Viszont Daven tényleg mindent átnézett, majd amikor meglátta, hogy én csak a telefonomat nyomkodom, akkor szemeit forgatva hozzám szólt.

- Azt hittem, hogy kutatunk, vagy nem? - Kérdezte idegesen Daven.

- Oké, kutassunk, de hogy tudd, szerintem semmit nem fogunk találni. - Válaszoltam Davennek, majd az egyik polcról kirepült egy könyv. Egyenesen a mi aztalunkra. Nem hiszem, hogy ez véletlen lenne. A könyv címe az volt, hogy „Kvintesszencia - A Természet ereje". Furcsán bámultunk a könyvre, amikor Daven kinyitotta a könyvet, ezzel hozzáérve a kezemhez. Hirtelen a szemébe néztem, és nem tudtam nem rá bámulni, de ez kölcsönös volt. Ő is csak az én szemembe nézett. Aztán elfordította a fejét, és a könyvet kezdte bújni. A könyv arrébb csúszott, és magától elkezdett lapozódni. A 42. Oldalnál abbahagyta a lapozást. Ennek a résznek az volt a címe, hogy „A Kvintesszencia fogalma". Szememet végigvittem a sorokon, amikor egy érdekes bejegyzésbe botlottam. „A Kvintesszencia az öt őselemet összefoglaló varázslat. Ritka, szinte lehetetlen, hogy bárkinek is meglegyen a Kvintesszencia hatalma. A legutolsó királyságból, Lissa és Arthur DeLousone gyermekeinek volt meg a Kvintesszencia képesség. Gallos és Marie DeLousone-nak. Az érdekes az, hogy a testvérek csak közösen tudták használni a Kvintesszenciát. Gallosnak minden képesség megvolt, a tűz kivételével, a leghatalmasabb és legerősebb elem a kis Marienak jutott. Miután Gallos nem volt hajlandó osztozkodni a húgával, így erővel akarta elvenni Marietól a tüzet. Gallos megölte a szüleit, Lissa és Arthut DeLousonet a saját fiúk küldte a másvilágra. Ám Marie nem maradt védelem nélkül. Lissa királyné, varázsló volt, így minden hatalmát Marienak adta. A lányt még két hónapos korában a Földre vitték a király és a királyné alattvalói, oda, ahol a kis Marie biztonságban lehetett.". Egy kis ideig nem tudtam szóhoz jutni. A könyv is alátámasztja azt, hogy van esély arra, hogy én vagyok Gallos húga, vagyis Marie. Daven meg sem szólalt, csak rámutatott a könyvre, amikor magától kezdett ismét lapozni. Ezúttal a 75. Oldalnál állt meg. A cím ez volt: „Marie DeLousone". Engem az döbbentett meg, amit ez a rész tartalmazott. Mikor megláttam az első sort, könny csordult le az arcomra. „Marie hercegnőt miután a Földre vitte a két alattvaló, a kis Marie új otthonra lelt. Egy fiatal házaspár nevelte Mariet, valószínűleg még most is ők nevelik. Fiona és Adam Samuel. Marienak új nevet adtak, még pedig azt, hogy Jade Samuel.". Becsaptam a könyvet és zokogni kezdtem. Nem tehettem róla, annyira elárulva éreztem magam. Daven egy ideig szótlan maradt, majd lehajolt hozzám, és megfogta a vállamat.

- Jade, ha te vagy Marie hercegnő, a hivatalos trónörökös, akkor nincs időnk sírni, hanem harcolnunk kell, ameddig el nem kapjuk Gallost és meg nem öljük. Egyetértesz? - Kérdezte a fiú tele dühvel, majd letöröltem a könnyeimet és felpattantam.

- Ha le akarjuk vadászni azt a rohadékot, akkor kezdjük most! - Mondtam Davennek, majd szólt, hogy vigyük magunkkal a többieket is. - Persze, szólj a többieknek. Addig megvárlak. - Mondtam a fiúnak, de a családi ügyeket jobban szeretem egyedül intézni. Átváltoztam tündérré, majd az erdő felé vettem az irányt. Mikor beértem az erdő sűrűjébe, láttam Gallos két csatlósát. Claire és Roxy ott álltak egy portál szerűség mellett. Majd a kezemmel egy tűzgolyót formáltam és elkezdtem a mondandómat.

- Ti most elvezettek Galloshoz, vagy ha nem, akkor porrá égetlek titeket! - Vágtam dühösen a két nő fejéhez, akik kuncogni kezdtek, majd Roxy folytatta.

- Nézzenek oda, micsoda harcias kis ribanc. Gondolom most félnünk kéne, ugye Claire. - Kérdezte gúnyosan Roxy, majd Claire is megszólalt.

- Az ijedős kislány kipróbálta a harcias szerepet. Milyen kár, hogy ennek így kell véget érnie. - Folytatta Claire, amikor egy varázslattal elaltattam a nőket és azt mondtam nekik „Ki most az ijedős kislány?". Átmentem a portálon. Gallos pedig mér várt rám. Én pedig ismét mérhetetlen nyugodtsággal mondtam végig a mondandómat.

- Komolyan azt hitted, hogy nem jövök majd rá arra, hogy nem a prófécia jósolta azt, hogy a testvéred él, hanem jó magad is tudtad. Egyedül a képességem kellett neked. De had mondjak el valamit, azt soha nem fogod megszerezni. - Mondtam Gallosnak, aki ördögi mosollyal az arcán válaszolt.

- Igazából Jade, vagy ha akarod, akkor Marie, tudtam, hogy rájössz. Éppen ezért készültem neked a portállal. Bezártam, így nem fogsz tudni visszajutni a szárnyas barátaidhoz. Legalább összegyűlt a család. Kár, hogy apánk és anyánk nem lehetnek itt, hogy velünk ünnepeljék a visszatérésemet. - Mondta Gallos tele gonoszsággal. Én pedig kétségbe voltam esve. Talán örökre itt ragadtam ezzel a rohadékkal.

Ez volna a 11. Fejezet. Remélem ez is tetszett. Írjatok kommentet, vagy szavazzatok. Sziasztok!