Tales of Miraculous ~[Átírás alatt]

Fekete Álarc - 6. A Szerencsés

Sziasztok! Tudom, hogy azt mondtam, ma nem lesz ebből új rész, de rekord idő alatt írtam meg xd Szóval nem bírtam magammal, és íme! Jó olvasást! :)

Marinette nehezen ébred, már délelőtt 10 körül jár az idő és a papírok zörögnek, mikor félálomban véletlenül rájuk teszi a kezét. A napfény kajánul süt be egy vékony csíkban a szobába ott, ahol a behúzott függöny egy résen nem ér össze. A fény a lány lábán fut végig, s végül a túloldali falon jár táncot.

Összeszedi magát annyira, hogy felüljön, és nagyot nyújtózik. Egyik kezével az ágya melletti kis szekrényen pihenő óráért nyúl, míg a másikkal megvakarja a felkarját. Álmos szemei egyből kikerekednek, mikor meglátja, mennyi az idő.

- Te jó ég, hogy aludhattam így el?? Mindennel le fogok maradni! – kezd pánikolni, és amint a tárgyat az ágyra dobja, felpattan és rohan szedelőzködni.

Hamar megmosakszik és felöltözik, közben készíti a kávéját, s benyomja a tv-t. Szombat van, de neki sok terve volt, mégis hogy fog ennyi csúszással mindent végig csinálni?

A televízióban megszólal Párizs híradója, és mint minden délelőtt, most is beszámolnak a Fekete Macska okozta károkról. Marinette kávéscsészéjével a kezében támaszkodik a konyhapultnak és onnan nézi az adást. Megingatja a fejét.

- Csak 8 autó tetejét törte be menekülés közben... új rekord, Cicám? – kortyol az italába, és a hangja megvető. Csak azért mosolyog a szája széle, mert szórakoztatja a távollétében becézgetni a bűnözőt.

Hamar megissza a kávét, tv lekapcs, rádió be, és neki is áll anyagokat és terveket keresgetni! Egészen fél háromig dolgozik egy megrendelésen, közben zenét hallgat és ennek hatására néha szinte táncolva ugrik fel egy újabb gombolyag cérnáért. Persze lassan kezd fáradni, hiszen már régóta varr és a ruha is lassan elkészülne, ha nem csörren meg a lány telefonja. Persze a tárgyat pont a lakás tőle eső legtávolabbi felében felejtette, így nehézkesen kecmereg ki a varrógép mögül és lehalkítja a rádiót. Elballag a készülékért, majd megnézi és Alya neve van a kijelzőn.

- Haló? – veszi fel, és barátnője izgatott hangon a dolgok közepébe is vág.

- Nah, haza kísért?

A hangjából süt az elégedettség.

-Igen, egészen a lépcsőházig... - mosolyodik el és elkezd sétálgatni a szobák közt. – Mielőtt megkérdeznéd, nem jött fel.

- Ilyennek nézel engem, Mari? Hogy ilyesmit feltételezzek? - kérdi sértettséget színlelve, de még telefonon keresztül is érezni, hogy közben mosolyog.

- Pontosan. – nevet fel, és hallja, hogy Alya is hasonlóképp reagál.

- Nah de tényleg, mi volt??

- Semmi, elkísért, közben kicsit beszélgettünk... - itt leül egy fotelbe a dolgozó szobájában és kis szünetet tart, mielőtt kinyögi: – Számot cseréltünk.

Hirtelen távolabb tartja fülétől a készüléket, mielőtt barátnője megsüketíthetné boldog sikkantásával. Mikor visszaemeli, amaz már nagyban magyaráz, de a feléről lemaradt.

- ...aztán megehetnétek egy fagyit, bár a vacsora sem rossz ötlet, és ha minden jól megy, talán elvihet magával Tibetbe! – hadarja Alya, és Marinette vagy tízszer ismétli el barátnője nevét, egyre hangosabban persze, hogy az leálljon.

- Alya, ez csak egy telefonszám, nem a kezemet kérte meg! – nevet zavartan és ismét a karját vakargatja.

- Majd annak is eljön az ideje, ne félj! Nah, de asszem lassan leteszem... Jah meg van, mit akartam még! Meg akartuk kérdezni, hogy jössz-e velem meg Ninoval ma a parkba? Lesz valami rendezvény féle és le akarom videózni. Macskáról is lesz szó.