Tales of Miraculous ~[Átírás alatt]

Fekete Álarc - 12. Mindent elrontó hívás

Heló emberek! No, végre itt a rész xd Remélem ti is örültök neki, nem csak én :D Arról egyébként előre szólok, hogy jövőhéten nem leszek itthon, szóval nem fogok tudni fejezetet feltenni! Addig szerintem már nem lesz több rész, ezért mondom most!

A képet megint csak én rajzoltam, papíron, csak kicsit belenyúltam gépen, mert nagyon nem sikerült úgy színezni, ahogy akartam a fényeket xd (A felirat pedig saját, furcsa fordítás xd) Azért remélem tetszik!

Nah, nem fecsegek (megint) túl sokat... Jó olvasást ehhez a részhez :)

Aznap este még sokáig beszélgetnek odafent, de Chloé és Marinette már nem szólnak egymáshoz. Mindenki megnyugodhat, hogy ma nem lesz veszekedés.

Az idő egyre telik, de csak Mylene és Ivan párosa távozik a babára hivatkozva, a többiek vígan beszélgetnek még tovább. Ha már szabaddá tették ezt az estét, miért menjenek el korán?

Ám ekkor Adriennek váratlanul csörög a mobilja. Elnézés kér, és arrébb sétál, majd felveszi, bár a készülék ismeretlen számot jelez.

- Igen, tessék? – szól bele, de hirtelen félre kapja a telefonját a hangos szavaktól.

- Fiam, azonnal mondd el, hogy hová tűntél!! – ordít bele az édesapja – Hogy mehettél el minden szó nélkül? Hol vagy? Azonnal gyere haza!

- Nem apa, nem megyek haza! – makacsolja meg magát és próbál nyugodt maradni, de ez elég nehéz. Már is érzi a dühöt felgyülemleni magában. – Nem fogok úgy ugrálni, ahogy te fütyülsz, felnőtt ember vagyok!

- De én vagyok az apád! Ezért azt teszed, amit mondok!

- Nem! – a hangja határozott és a homlokát ráncolja. Reméli, hogy a többiek nem hallják a beszélgetést. – Engem egyáltalán nem érdekel sem a zongorázás, sem a kínai tanulás! Ráadásul a modellkedésből is elegem van, semmi finomat nem ehetek, mert diétáznom kell – gesztikulál hozzá undorodva - és mindig ugranom kell, bármi van!

- Fiam, úgy látom, nem érted... - sóhajt egy komolyat – Te vagy a legfőbb modellem! Éppen azért, mert a fiam vagy, és ez egy családi vállalkozás! Te vagy az egyik védjegyünk!

- Ha neked csak egy védjegy vagyok, akkor felejtsd el, hogy haza megyek, mint a fiad! És felmondok. – szorítja ökölbe a kezét és leteszi a telefont. Az apja nem ért semmit, és mindent elront! Ordítani lenne kedve dühében és úgy dönt, kiszellőzteti a fejét egy kicsit Macskaként.

Igen, megígérte tegnap Katicának, hogy nem okoz felfordulást, de egy kis séta nem egyenlő a bűnözéssel, nemde? Most már nem tudna úgy beszélgetni a többiekkel, mint eddig... A Tibetben hagyott gondjai utolérték.

Visszamegy a többiekhez és próbál normális képet vágni, míg elköszön tőlük.

- Ne haragudjatok, de nekem most haza kell mennem... Közbe jött valami. – sóhajt. Mindenki látja rajta, hogy megváltozott valami a telefonhívás óta, de nem szólnak.

- Biztosan, nincs semmi baj? – néz rá aggódón a kék szempár. Egy mosolyt küld Marinette felé, ami fele annyira igazi, mint szeretné, de reméli, hogy a lány meg fogja érteni.

- Igen, csak mennem kell... Majd találkozunk! – lép oda hozzá és átöleli, majd csókot nyom a homlokára és elsiet. Mindenki integet neki. Alya értetlenül néz utána, majd kinyögi:

- Ezt csak én nem értem?

***