Tales of Miraculous ~[Átírás alatt]

Fekete Álarc - 13. Ha megszelídítesz...

Sziasztok!! Tudom, hogy írtó sokat kellett várnotok, de végre itt a rész! :)) Foglalkoznom kellett a blogjaimmal is, meg lassan is haladtam, de végül megszületett! A rajzot meg úgy nézzétek, hogy még mindig nem tudok sem arcot rajzolni, sem ruhát tervezni XD Bellának pedig köszönöm, hogy segített azt a ruhát összetenni :* No remélem tetszeni fog, jó olvasást ^^"

- Hé, Marinette, várj meg! – hallatszik egy ismerős hang és ő hátrafordul hozzá az utcán. Megáll és mosolyogva bevárja a nyomában loholó Nathanielt.

- Szia, ugye nem miattam rohantál ennyit? – nevet, ahogy a fiú megáll mellette és időt kér, míg kifújja magát.

- Ami... azt illeti, de. – nyögi ki a vörös hajú lihegve, majd kiegyenesedik a térdén támaszkodó pózból, és rámosolyog a lányra. – Erre jártam és megláttalak! Gondoltam utánad jövök, hátha megmutatod, hol van az a híres boltotok! – nevet. Marinette is vidáman fogadja a szavait.

- Ha szeretnéd, jöhetsz velem, éppen oda tartok az ebédszünetemről. De emiatt nem kellett volna futnod! – korholja, ahogy újra elindulnak, ezúttal sokkalta nyugodtabb tempóban.

- Legalább megvolt a napi testmozgás, úgyis sokat görnyedek papírok felett... - vakargatja a tarkóját.

- Ez ismerős. – sóhajt a fekete hajú lány – Nem keveset rajzolok otthon ruha terveket. Bár az utóbbi időben sok gondolat kavarog a fejemben, egyiket sincs erőm rendesen lerajzolni. Csak firkálgatok.

- Megmutatnál párat? Kíváncsi lennék!

- Hát persze, szívesen! – lelkesedik – De csak, ha te is mutatsz párat a te munkáidból.

- Ahogy akarod. – mosolyog.

Hamar odaérnek a boltba, amelynek ajtaján átfordítják a „Zárva" feliratot egy „Nyitvá"-ra.

Marinette hátra vezeti Nathanielt és előkotorja a rajzait. Dédelgetve veszi őket kézbe, majd a mellette állónak nyújtja. A vörös fiú érdeklődve nézegeti, hozzáértő szemmel figyeli a lapokat. Persze a tervezéshez nem konyít, de az arányokat keni-vágja!

- Szerintem nagyon szépek! – néz végre fel és elmosolyodik. Marinette megkönnyebbülten szusszant.

- Örülök, hogy tetszenek. – ül le a székbe. – Jó lenne, ha végre valami újat is ki tudnék ötleni... - támasztja meg az állát kezeivel az asztalon.

- Biztos kitalálsz valamit. – bíztatja – Nekem van, hogy hónapokig nem jut eszembe új képregény ötlet. Ilyenkor csak sétálok egyet, vagy elmegyek egy olyan helyre, ahol még nem, vagy régen jártam! Sokszor megihlet.

Marinette átgondolja a tanácsot és jó ötletnek tartja. Mármint jó lenne, ha lenne ideje és energiája még utazgatni is.

- Köszi, Nathaniel, amint lesz időm, kipróbálom. – mosolyog.

Közben nyílik az ajtó és Alya is visszaér az ebédszünetről. Széles vigyorral az arcán, egy magas sarkúban lelkesen tipegve siet Marinettehez, ám meglepődik, mikor nem egyedül találja.

- Öhm.. Sziasztok! Hát ti? – néz rájuk felváltva.

- Nathaniel kíváncsi volt a boltunkra, és megmutattam pár tervemet. – feleli és kiegyenesedik.

- Heló. – int Nath, és Alya egy vállrántással elfogadja a magyarázatot.

- Nah figyelj Mari, gond lenne, ha ma korábban lelépnék? Ninoval valami bál féleségre megyünk!! Asszem díjosztó gála lesz, egy csomó nagy emberrel, nagy ünnepséggel, annyira izgulok! – nevet és próbál a cipőben felugrani. Nath kicsit hátrébb húzódik a buzgó lánytól, mintha attól félne, hogy a nagy hadonászásban leüti a fejét a nyakáról. Marinette, látván a jelenetet, nagyot nevet.