Tales of Miraculous ~[Átírás alatt]

Fekete Álarc - 9. Az eső varázsa

Szép napot mindenkinek! Tudom hogy kicsit késve, de végre meghoztam a következő részt :D Hát nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek... :)) Szóval jó olvasást ^^

Dögmeleg. Csak ez van az eszében, semmi más. Marinette egész nap a boltban fő a melegben, és egyetlen mentsvára az a kis ventillátor, ami az asztala mellett forgatja a levegőt. Próbálja befejezni az édesanyja ajándékát, de úgy érzi, sosem lesz készen, ha így halad, pedig az idő sürgeti. Ebben a melegben nincs türelme dolgozni. Sem semmit csinálni. Maximum ahhoz lenne ereje, hogy fürdőruhára vetkőzzön és belevesse magát az egyik szökőkútba. Milyen jó is lenne...

Szinte lihegve néz maga elé, majd fel a fali órára. Délután 2 van. Ma fél ötkor zárnak, szóval még elég sokat lesz bent a fullasztó melegben. Ráadásul látszólag potyára, hisz senki nem olyan őrült, hogy ilyen időben az utcára lépjen, és betévedjen a helyiségbe.

Nincs ott senki, csak egy halom légy, ami az ablakokon próbál távozni és nem sikerül neki, pedig egyébként az bukóra nyitva van. Marinette Tikkire gondol, vajon mit csinálhat egyedül otthon? Most jön rá, hogy nagyjából semmit nem tud egy átlagos katica szokásairól.

Elmélyülten gondolkozik, mikor egyszer csak a bejárati ajtó feletti harangocska megcsendül. Váratlanul nyílik az ajtó és ismerős hangok jönnek felőle.

- Egek, de fülledt itt a levegő, mikor szellőztettél utoljára, kislány? – mérgelődik Alya, ahogy leteszi nehéz táskáját maga mellett a padlóra. Marinette azonnal odakapja a fejét, majd felpattan, és a nyakába ugrik.

- Nem tudod elképzelni, hogy örülök, hogy visszajöttél, Alya! – öleli, és az felnevet ezen a buzgóságon, mikor eltolja.

- Te is hiányoztál, de azért remélem nem kerültél világvége közeli állapotba nélkülem! - nevet.

- Ugyan, tudok vigyázni magamra! Miért is lenne baj? – kérdi némileg felháborodva, mire barátnője karba tett kezekkel emeli a szemöldökét.

- Mert kb olyan fejet vágtál, mikor beléptem.

No igen, az meglehet.

- Nem érdekes! Milyen volt a koncert? – vált gyorsan témát. Alya lepakol az asztalára, és közben beszél.

- Hát a hangulat maximális volt, de sajnos a hangerő is! A saját hangomat nem hallottam és ráadásul annyi volt a firkász meg a fotós, hogy én már alig jutottam oda Ninohoz! – vág fintort, miközben valamit matat a táskájában. – Áh, nincs meg... pedig hoztam neked egy magazint, akkor láttam meg, mikor a városban sétáltunk! Azt hiszem érdekelne. – vigyorog barátnőjére, aki csak furcsállón bámul.

- Mi olyan érdekes egy magazinban?

- Az, hogy ez divatügyi magazin. És találtam benne valami nagyon is érdekeset. – válaszolja mit sem törődve Marinette értetlenkedésével.

Még talán folytatná a magyarázatot, de a szomszéd szobában csörög a telefon. Mindketten felkapják a fejüket.

- Felvennéd, Mari? Addig megkeresem azt a fránya újságot! – bújik szinte teljesen a hatalmas táskába, amin Marinettenek kuncognia kell. Helyeslően bólint és átmegy a másik helyiségbe A vonalas telefon szól, és ő felveszi.

- Haló, Césaire és Dupain-Cheng boltja, miben segíthetek? – szól bele.

- Haló, Marinette? Adrien vagyok! – hallatszik az ismerős, kedves hangszín. Marinette egy pillanatra elfelejt levegőt venni meglepettségében.