Tales of Miraculous ~[Átírás alatt]

Fekete Álarc - 10. A szerelem bolonddá tesz

Heló! Jahj egek, végre elkészültem! XD Nagyon röstellem, hogy csak mostanra lett kész, mert tegnapra terveztem, de átolvastam és túl rövidnek találtam, ki kellett egészítenem! Ráadásul ne tudjátok meg, hogy belekeveredtem, mire megszületett az értelmes végeredmény :P Remélem megérte és mosolyt csal az arcotokra! Jó olvasást :))

Másnap, mikor Marinette belép a boltba, barátnője azonnal lerohanja. Ezernyi kérdése van, ezek fele Adrienről szól, fele pedig olyasmiket tartalmaz, mint például, hogy hová tette az egyik tervet, mert kéne neki, hogy elkészítse, de a sok pír között teljesen elveszett.

Marinette fülig érő szájjal perdül az asztalhoz és könnyedén kiemeli az említett a lapot a többi közül. Ha egy ideig rumliban élsz, megtanulsz tájékozódni a saját káoszodban. Legtöbbször...

- Fuh, te aztán gyakorlott vagy! – nevet fel és kikapja a kezéből, már rohan is megvalósítani. Marinette felkapja az anyagokat és követi a műhelybe. Úgy tervezik, hogy varrnak még egy másfél órát, mielőtt kinyitnak.

Közben egyikük sem tud semmit szólni, mert nagyon elmerülnek a dologban, sok a munka és kicsit le vannak maradva. Ugyan még lenne idejük, mert szerda van, de bele kell húzniuk, hogy előre be hozzák a lemaradást, hiszen pénteken programjuk lesz, szóval valószínűleg kevesebb ideig lesznek bent.

Alya minden figyelmét az anyagra összpontosítja a varrógépnél, míg Marinette dudorászva csinálja az öltéseket. Természetesen az agya most is Adrienen jár, hát ki máson?

Igen... tegnap elment vele randira. És megcsókolta. Ráadásul elmondott neki egy olyan dolgot az édesanyjáról, amit nem túl sokan tudhatnak a köreiben, mert látta a szemében, hogy félt, hogy elmondja valakinek. Nem mintha ez szégyellni való lenne, de persze nem valószínű, hogy az ember szeretné, ha a körülötte lévők tudnának az ilyesmi bajáról. Elég szörnyű átélni, nem kell, hogy mások sajnálgassák.

Egy kicsit felnéz a munkából és kifelé pillog az ablakon a szemben álló kis parkra. Ez azt jelentené, hogy együtt vannak? Nem mondták ki, de az a csók már jelent valamit. És az is, hogy nem csak egyszeri, szeszélyes alkalom volt. Megcsókolta másodszorra is búcsúképp, és érezte benne a tüzet, amit magában is ott legbelül. Egek, megint kezd elvörösödni! Alyára pillant, hogy mit látott mindebből, de nagyon el van merülve, nem valószínű, hogy észrevette.

Visszatekint az ölében heverő ruhára és halkan folytatja. Végül ismét elmosolyodik és mégis annyit mond:

- Tegnap Adrien megcsókolt...

Alya jól láthatóan és hallhatóan megáll a munkában, de egy pillanatig csak maga elé néz. Marinette várakozón mosolyog rá, és az arca még mindig vörös. Végül barátnője hátra fordul, arcán széles vigyor.

- Mit vegyek az esküvőre? – mondja, és mindketten nevetésben törnek ki. Aztán persze mindent el kell mesélnie...

***

- Látom jókedved van! – ásít reggel a macska, mert Adrien végre rászánta magát, hogy kicsit összepakoljon a házban. – De muszáj ilyen porfelhőt kavarnod?

- Igen, muszáj Plagg! Valahogy ki kéne néznie a háznak, hátha egyszer vendéget is akarunk fogadni! – mosolyog Marinettere gondolva, majd leteszi a portörlőt, amivel egyébként úgy néz ki, mint egy férfi takarítónő. Plagg nevetne rajta, ha nem lenne még mindig borzasztóan álmos.

Egy dobozhoz lép a szőke fiú, és elkezd kutakodni benne a sok cucc között. Úgy tűnik közben már be is vásárolt.

- Remélem Camambert-t is hoztál... - nyújtózik és felugrik az asztalra, hogy bekukkantson a dobozba. Hát ott minden van, csak sajt nincs.