A Szerelem Hamvai / Harry Potter Fanficon (Átírás alatt)

A mi titkunk 3.

Hermione szemszöge

  Az ősz egyre jobban kimutatta a foga fehérét. A jéghideg szelek beférkőztek a kastély falai közé megdideregtetve a diákokat. Hermione nyolc előtt pár percel indult útnak, nem sietett az ötödikre, mert tudta, hogy Draco úgy is késni fog. Nem akarta megadni a fiúnak azt az örömöt, hogy azt higgye ő ott várt rá. Ráérősen sétált végig a sötét folyosókon. Egy diák vagy tanár sem jött vele szembe. Az ötödik emeltere érve a prefektusi fürdő fopyósójának másik végéből lépteket hallott. Az órájára nézett és büszkén megállapította, hogy 10 percet késtek mind a ketten.

Draco szemszöge

- Nem vagyunk valami pontosak. - sétáltam oda hozza. Egy féloldalas mosolyt varázsoltam az arcomra, egyből elértem a kellő hatást, Granger nyomban elpirult a füle hegyéig.
- Mit akarsz? Miért akartál találkozni? Ha ez egy újabb vicc, én... - nem engedtem, hogy befejezze. Egész héten csak az ajkával szemeztem, s most itt ahol senki sem lát végre volt alkalmam bele kóstolni. Selymesek és puhák voltak, az egyik kezemmel átkaroltam a derekát, a másikkal megérintettem a feje mellette falt. Nem lökött el, ami ösztönzően hatott. Szorosan, de gyengéden tartottam, őt átkarolva a nyakam próbált egyensúlyt találni. Nem tudom mennyi időt töltöttünk így, de mikor elváltunk, mindketten kapkodva vettük a levegőt. A kezemet még mindig a derekán tartottam lazán.
- Mi lesz? - kérdezte két levegővétel között Granger.
- Mi lenne? - néztem rá mosolyogva. Az egyik göndör tincsével kezdtem játszadozni.
- Mármint velünk mi lesz? Ha ezt valaki is megtudja...
- Ssss! Ne rontsd el a pillanatot. - tettem a mutatóujjam az ajkaira. - Nem tudja meg senki. Majd óvatosak leszünk.
Tizenegyet ütött az óra, mikor az utolsó csókokat loptuk egymástól . Az óratorony fülsiketítő hangot hallatva adta a tudtunkra.
- Következőkor be is megyünk a fürdőbe, nem csak a folyosón fogunk álldogálni. - ígértem, majd el váltam a kipirosodott ajkától. - Holnap ugyanekkor?
- Mit mondok Harrynek meg Ronnak? Fel fog tűnni nekik, hogy esténként nem leszek ott velük. Már hogyne tűnne fel, amikor sosem leszek ott ha így folytatjuk. - hadarta Hermione el nekem a mondandóját.
- Holnap nem lesznek megtartva a délutáni órák, mi lenne ha akkor találkoznánk? Akkor este tudsz a barátaiddal játszani.
- Ebéd után itt találkozunk. - eresztette el a füle mellett a beszólásomat.
- De ne késs el, Granger. - hajoltam közelebb egy utolsó smárolásra.
- Ezt inkább magadnak mondogasd, Malfoy. - suttogta az ajkaimra.
Visszafele teljesen más úton mentem mint ő. A harmadikon lépéseket hallottam, előszőr azt hittem Granger jött utánam, de mikor megfordultam egy fekete, zsíros hajú férfi magasodott fölém.
- Hol jársz ilyenkor? - mért végig szúrós tekintetével Piton.
- Gondoltam fürdök egyet, s a minap épp meghallottam a prefektusi fürdő jelszavát, szóval úsztam egy jót. - mondtam a szemébe. A fáradtság szétáradt a testembe, kezdtem laposakat pillantani, ez feltűnhetett Pitonnak is, mert nem faggatott tovább.
- Menj lefeküdni. - azzal otthagyott, vissza sem nézett, csak végig csörtetett a folyóson.
A mardekár hálószobáinak egy része egyszemélyes szobákból állt. Az én hálom is ilyen volt. A fene akart zajos lakótársakat. A klubb helyiségben már nem volt senki sem, mikor visszaértem. Egyből a szobámba mentem, és bedőltem a puha párnák közé. Grangerre gondoltam, meg a puha ajkaira. Arra ahogy az alsó ajkamba harap és az engem átjár remegésre közben. Az álom végül véget vetett a képzelgéseimnek, mert könnyeden rászállt a tudatomra és elbódított.