A Szerelem Hamvai / Harry Potter Fanficon (Átírás alatt)

Igen, de... 18

Hermione szemszöge:

Életem legcsodálatosabb egy hete volt, de milyen gyorsan véget ért. A következő két nap is fénysebességgel száguldott el.
Röviden visszatértünk a Roxfortba, ahol elfogyasztottuk a lélek kettéválasztó bájitalokat, majd visszahopponáltunk Athénba, onnan pedig visszatértünk a csodás Bábelbe.
Pár könycseppett otthagytam a Roxfort határán, hisz soha többé nem láthatom a barátaimat, a családomot, de úgy éreztem, hogy ez igy van rendjén. Véres csaták jönnek, sok áldozattal, de ez már nem az én problémám. Sok szerencsét kívánok a lelkem másik felének, akit ott hagytam a Roxfortba, s aki ma reggel holdfáradtan felkel, hogy zabkását egyen mágiatörténelem előtt, ő az a Hermione, aki Harry mellett marad, és segít neki mindenben, aki majd év végén hazamegy a szüleihez, ő az és nem én.
Kiköltöztünk a hotelből, nem láttuk sok értelmét ott maradni, három börönd, meg egy kisebb táskányi holmink volt, s most má egy egész kastélyunk.
- Mit gondol a kilátásról Mrs Malfoy? - fordult felém vigyorogva Draco. Zöld szemei elégedeten pásztázták a kertet.
- A kertre ráfér egy kis renoválás. - engedtem el a fülem mellett a viccét.
- Minden idő az ön rendelkezésére áll, hogy az egész házat és a kertet átépítse, de előtte hadd kérjem meg valamire. - felém fordulva féltérdre ereszkedett. Egy sötétzöld dobozt emelt fel, benne egy smaragdokkal és gyémántokkal kirakott gyűrű feküdt. - Hozzám jösz feleségűl? - hangja teljesen megváltozott, eltünt belőle a játékosság, komoly volt, de mégis vágyakozó, kedves. - Tudom, lehet még korai, de én örökre melletted akarok lenni. Anyám már rég rámsozta ezt a gyűrűt, ha megtalálom az igazit ne habozzak. Már több éve elővettem, de akkor még nem volt alkalmam, de most itt van előttem egy egész élet, s én ezt neked akarom adni. Ezzel nem csak a szerelmemet, de minden évenet, amim még hátra van neked szeretném adni örökre. Megengeded nekem ezt? Hozzám jösz?
- Igen. - bolintottam mosolyogva, láttam rajta, hogy megkönyebbűlt. - De meg kell igérd, hogy soha sem fogunk elválni.
Válasz helyett közelebb húzott és megcsókolt.

Hamar beköltöztünk az új otthonunkba, Draco elkezdett dolgozni a bankban mint aligazgató, én pedig zongora orákat adtam néha. Hamar eltelt egy év, az esküvőmre is csak homályosan emlékszek, olyan gyorsan történt minden, csak páran vendég vett részt az ünnepségen, mindenki mosolygott és gratulálat, s azóta ragyog a jegyűrűm mellett egy karikagyűrű is.
- Jó reggelt, Mrs Malfoy. - szolt Draco másnap reggel. Oldalra fordultam az ágyban, s pont szembe kerültem a gyönyörű zöld szemeivel.
- Jó reggelt. - suttogtam. Már kezdtem visszaaludni, mikor megéreztem Draco meleg kézfejét az arcomon. Ujjai táncoltak, ahogy simogatta az arcom.
Draco magabiztosan mozgott a kastélyban, én viszont egy év alatt sem szoktam hozza a szolgák jelenlétéhez.
- Ma be kell mennem a városba, elvigyelek? Nem ma kell menj orvoshoz? - kérdezte a fiú befejezve a reggelijét.
- De igen, ma van a szokásos vizsgálatom. - bolintottam, minden félévente elmentem az orvoshoz, sosem lehetünk elég ovatosak.
- Amíg elkészülsz, addig én előleresek pár papírt. - állt fel, mellém lépedt, s adott egy puszit a fejemre. Nosztalgiázva néztem ahogy kisétál, milyen régen volt az mikor kisietett a könyvtárból.

A város ugyan olyan forgalmas és színes volt mint akkor, amikor először jártam bene. Még mindig magával ragadott az a sokszínűség, amit ott tapasztaltam.
Draco mosolyogova megálltam az orvosi rendelő előtt, egy rakomcátlan szőke tincs lógott a szemébe. Az egyik kezemmel ovatosan beigazítottam a többi közé. Zöld szeme csillogása nem hunyt ki az évek alatt.
- Szeretlek. - szól olyan halkan, hogy még én is nagyon oda kellett figyelnem a szavaira, ha mrg akartam őket érteni.
- Én is szeretlek. - mondtam, és nyomtam egy puszit az arcára. Elmosolyodott, váratlanúl érte. A takomra simította az egyik kezét, így húzva magához közelebb. Az ajkai hozzáértek az enyémekhez, azok az ajkak melyek tiltottak voltak nekem.
- Maradj még egy kicsit velem. - ölelt át az autóban. Fejét a vállamra hajtotta, kezeivel a hátamat simogatta.
- Ha hazaértünk innen fojtatjuk, jo? - pusziltam bele a hajába.
- Jó. - suttogta s közben adott pár csókot a nyakamra is.
- Hívlak ha végeztem. - adtam egy gyors csokót a szájára majd, kipattantam a jármüből. Ki tudja ha maradok mi lett volna... Elpirult képpel léptem be a korházba.
- Mrs Draco, a doktornő fent várja. - szolt egy kedves hölgy a recepción hozzám, ahogy odaértem.
Néhány fehér várvány fojosón végigmentem, mire megérkeztem Mrs Cherry rendelőjéhez.
"Koppkoppkoppkopp" - kopogtattam be az egyszerű fehér ajtón.
- Szabad! - kiáltotta ki egy női hang az ajtó másik feléről.
Egy fehérre meszelt terembe érkeztem. A fal mellé egy vizsgáló ágy volt tolva, mellette egy műszerekkel telerakott szekrény, velük szemben meg egy hatalmas íróasztal kapott helyet, ott ült Mrs Cherry levendula színű köpenyben, mellette egy szemüveges, fekete hajú fiatal nő gépelt szorgosan az írógépén.
- Jó napot. - köszöntem a doktornőnek és a nőnek.
- Á, Mrs Draco, örömmel látom. Ő itt az aszisztensem Mis Maus, Selly Maus. - mutatta be a lányt.
- Örvendek. - biccentett felém, majd visszatért a papírokhoz.
- Nos akkor lássunk is hozzá. - azzal elkezdődött a vizsgálatok hosszú sora, vért vettek, megvizsgálták a szerveimet, a testem minden apró centiméterét végignézték.
Egy óra mulva már összeszedetten álltam az íróasztal előtt. A doktornő velem szemben állt és az eredményekkel teleírott pergament nézte át többször is.
- 12-szer néztem át, s többször is újranéztem a vizsgálat fojamám, szoval most már tényleg biztosra tudom mondani, hogy kedvesem ön babát vár. - mondta ki mosolyogva, erre az aszisztense is felkapta a fejét.
- Hogy mi? - sikítottam fel.
- Mrs Draco, ön terhes. - erősítette meg az előbbi szavait a doktornő.
A világ forgott körülöttem, mikor arra gondoltam, hogy nekem gyerekem fog születni, méghozzá attol akit a világon a legjobban szeretek.