A Szerelem Hamvai / Harry Potter Fanficon (Átírás alatt)

Vége 20.

Hermione szemszöge:

Arra ébredtem fel, hogy valaki rángatja a takarót. Fél szememmel kikémleltem, Scorpiust láttam meg az ágy mellett.
- Jó reggelt! Apa, azt mondta keltselek fel. - mondta, ahogy észrevette, hogy ébredezem.
- Jó reggelt. - ültem fel ásítva.
15 éves, szőke haju fiam még mindig ott állt az ágy mellett. Kiváncsian néztem rá, mire egy csokor virágott vett elő a háta mögűl.
- Boldog anyáknapját... - suttogta és az ölembe fektette a csokrot.
- Köszönöm. - öleltem magamhoz.
Ekkor valahol a faluban megkondultak a delet jelző harangok.

A szalonban megterített asztal fogadott, de egy szolgálót se láttam. Az asztalon a kedvenc virágaimból összeállított csokrok voltak díszes üvegvázákban.
- Korán kelhettél. - szóltam az ajtóval háttal, mert tudtam, hogy ott áll és engem néz.
- Már ezért a mosolyért megérte. - ölelt át Draco.
Sokáig álltunk úgy ott szotlanul. Végül, mikor elengedett kihuzott egy széket nekem az asztal mellett, hogy foglaljak helyet.
Scorpius is befutott, mikor elkezdtünk enni.
- Hogy megy a suli? Tegnap nem igazán tudtunk beszélni, mert elég későn értem haza. - nézett büszkén a fiunkra Draco.
- Elég jol mentek a vizsgáim, szerencse, hogy anya elmagyarázott sokmindent. A kviddics csapattal meg megnyertük az idei szezont, hisz nekünk volt a legjobb kapusunk. A cikeszt is elkaptam, igaz, vártam vele egy kicsit, hogy a többiek tornázzák fel a pontokat, mert az ellenfél hajtói azért odatették magukat. Délután játszunk ugy-e egy kört? - beszélt lendületesen, ahogy az apja, ha valami számára érdekes dolog kerül szóba.
- Persze. Anyád meg beáll bíronak. - nevetett bele a teába Draco.
- Megvan a mai nap vicce. - forgattam a szemem, mire Scorpius is elkezdett nevetni.
- Hova is akartál kérezni tegnap este? - kérdezte a piritóst vajazva Draco.
- Jövő pénteken moziba szeretnénk menni, s ezért nem tudok veletek tartani arra a nagyon izgalmas üzleti vacsorára. - magyarázta ironikusan Scorpius.
- Még akkor se, ha McGray-ékhez megyünk? - kérdeztem komoly ábrázattal, de a szememnél összefutottak a nevető ráncok.
- Hát, az anyukája isteni tortát süt... Hm, még átgondolom. - állt fel az asztaltól a torkát köszörülve Scorpius. - Megyek, megnézem a seprűm. - azzal kisietett a szobából.
Mikor úgy gondoltuk, hogy hallótávolságon kívűl van elkezdtünk nevetni Dracoval. Jól tudtuk, hogy a fiunk nem Mrs McGray tortáját, hanem inkább annak lányát szereti, a félénk Ambert.

Draco szemszöge:

Egész délután kint voltunk és kviddicsesztünk Scorpiussal. Hermione inkább odabent maradt, mert félt, hogy napszúrást kap a forró májusi napon.
30-30 volt az eredmény. A birtok végében felállitattam már a beköltözés után pár évvel egy kviddics pályát.
- Scorpius, menjünk be egy kis pihenőt tartani. - szálltam le a földre, majd a seprűket beletettük a pálya végén álló tartókba.
A nappaliba sétáltam, Scorpius a konyhát vette célba. A karosszék azonban üres volt, pedig minden vasárnap Hermione abban ül és a külföldi újságokat olvassa. Érintetlenül álltak egy kupacban az asztalon, így értetlenül az emelet fele kezdtem lépkedni.
- Hermione? - kérdezte hangosabban a hálóba menet.
- Itt vagyok, befejeztétek a játékot? - kiálltotta ki a fürdöből.
- Szünetet tartunk. - léptem be a helyiségbe. Hermione a kádban ült, mellette egy pohár bor egyensúlyozott a kád szélén.
- Csatlakozol? - dölt hátra, mire a habok közül megvillant a dekoltázsa.
- Nem árt egy hosszabb szünet. - csókoltam meg, miközben elkezdtem levetni az átizatt polóm.
Annyi év után is mindig lázba tudott hozni. Mikor becsuszantam vele szembe a kádba elkezdtem a nyakát csókolgatni.
- Szeretlek. - suttogta a fülembe.
- Én is szeretlek. - csókoltam meg, majd visszatértem a válla ívébe, majd lassan lefele haladtam.
A lábait átkulcsolta a derekamon, közelebb húztam magamhoz, láttam, ahogy a háta ívbe hajlik, éreztem, hogy gyorsabban ver a szíve és kapkodja a levegőt. Régen, milyen régen is volt az, amikor két eltévedt szerelmes a prefektusi fürdőben szeretkezett egész éjszaka.

Odakint már sötétedett, mikor köpenyben kiültünk a teraszra két pohár borral.
- Gondoltad volna, hogy egyszer itt állunk majd? - kérdeztem átölelve a derekát.
- Csak remélni tudtam, hogy szerepelni fogsz a jövőmben. - hajtotta a fejét a vállamra.
- Holnap elmegyünk abba az étteremben, amelyiket annyira szereted? - néztem le rá a poharam mögül.
- Persze, utána meg zongorászhatnál nekem. - mosolyodott el.
Ott álltunk és a holnapot terveztük, nem a jövő hetet vagy évet, mert tudtuk, hogy azt nem kell. Mindem a medrébe került, nekünk meg a legnagyobb bajunk a kamaszodó fiúnk és egy jó étterem kiválasztása volt.
A nap lassan elbújt a horizont alatt, mi meg élveztük az estét, melyből életünk végéig osztozhattunk ketten.

Köszönöm, hogy velem tartottatok.❤️
Kérlek írjátok le, hogy melyik rész vagy jelenet tetszett nektek a legjobban a történetemből.
Hálás vagyok, hogy sokan kitartóan vártátok a részeket. Egy élmény volt megírni, de végre sikerült befejeznem, és most ha nehezen is el kell engednem a szereplőket. 🙁