Draco szemszöge:
A hotel előcsarnokában hűvös volt, de ahogy elhaladt az ember egy ablak előtt a nap azon nyomban rányomta tüzes billogát a csupasz börre. Odakint 38 fok biztos volt, mikor elindultunk házakat nézni. Hermione még az éjjel feltette főzni a bájitalt, a galambok beszerzését pedig rábizta Alisre, az energikus recepciosra, igy csak annyi tehendőnk maradt, hogy szerezzünk egy lakást.
- Mondtam már, a pénz nem gond. Csak találj egy olyat ami igazán tetszik, s a többit bizd csal rám. - mondtam a belváros fele menet.
- Rendben. Reggel küldtem pár levelet azoknak a házaknak az ingatlan ügynekeihez, amelyikek nagyon vonzóak és otthonosnak tüntek a katalogus szerint. Már ma megtudjuk Az egyik ilyen a külvárosban van, egy takaros kis faluban. Mit szolsz hozzá? - mentünk át egy forgalmas út zebráján.
Nagyon sok elvarázsolt autó járt-kelt az itteni utakon, itt nem kellett félniük a varázslóknak attól, hogy valaki is furcsának fogja tartani a csirke szárnyal rendelkező piros pöttyös jármüvét.
- Fogadjuk, hogy ennek is valami örűlt neve lesz. - nevettem fel, mert pont szembe találtam magam a ,,Sovány Zokni" nevű ajándéküzlettel, volt humoruk az itt élőknek az már egyszer biztos.
- Az attól függ, hogy szerinted a Halom malom furcsa néve? - mosolygott pimaszul Hermione.
- Szoktalan név egy falunak. Biztos sok a malom... - ingattam a fejem.
- Egy sincs. - forgatta át az elövett kis könyvecskét Hermione.
- S akkor honnan a név? - húztam fel a fél szemöldököm kérdőn, eddig volt mihez kapcsolni a tulajdon neveket, de most már az sincs.
- Pasz, nem írja. - vont vállat beletörödve a sok érdekességbe a lány, s felgyorsította a lépteit, mert a buszunk épp akkor állt meg.
Követtem a példáját, s sietős léptekkel felszögtünk a járműre pont az utolsó pillanatban. Zögykölődve indult meg a kék busz, fedélzetén a világ összes nemzetiségével. Nem győzöm már hangsúlyozni, hogy milyen sokszínű ez a város, de komolyan. Ha jártál már olyan nagyvárosokban, mint London, New York vagy Tokio, akkor se tudod hogy milyen is ez. Én körbejártam a szüleimmel a világot, még se tudom felfogni, hogy lehet ennyi különbölő ember egy helyen. Egy olasz pasas mellé ültünk le, a hátunk mögött halk kinai nyelven értekezett két gyerek. Elöttűnk egy fekete amerikai férfi franciául beszélt egy holland nővel, aki a szülőföldjét és tulipánjait dicsérte mind unottul. A buszt egy török vezette, s mikor leszállohoz közlettünk hét különböző nyelven elmondta, hogy vigyázzanak az ajtónál.
- Ez aztán a tömegközlekedés. - vigyorgott izgatottan mellettem Hermione. Fejét jobbra-balra forgatta, próbálta befogadni az összes érdekességet, amiből valjuk be volt is elég.
Varázslóként hozzá szoktam a furcsaságokhoz, de az Abszol utón nem hiszem, hogy valaha járt szárnyas láma, sőt, biztos, hogy nem is szállt buszra, hát itt Bábelben igen. Egy sötétbarna láma, hófehér galamb szárnyakkal rendelkezett, s egy szőke testes nő vezette fel a buszra, mint kis kedvencet, igaz nem volt az állat nagyobb fél méternél.
A nem volt éppen olyan kicsi, London két kerületét is elfoglalta volna. A buszmegállóban várt ránk az ingatlan ügynök, egy magas, nagy orrú, orosz férfi.
- Mr és Mrs Malfoy, az én nevem Dimitry. - hajolt meg elöttünk. Sápadt bőre, és fekete haja volt. - A ház egy pár sarokkal odébb van. Kérem kövessenek. - azzal hatalmas léptekben elindult.
Hirtelen lefékezett egy kovácsoltvas kert előtt, majdnem beleütköztem.
- És ime talán az új otthonuk! - nyitotta ki büszkén a kaput Dimitry.
Nagyon otthonosnak tünt kívülről, s belső elrendezésben sem csalódtam. A hátsó kert egy kis erdőre nézett, s egy kisebb medence is volt. A konyha és a nappali nagyon takaros és nagy helyiségek voltak.
- Nem akarom önöket befolyásolni, de bátorkodok még egy kicsivel nagyobb lakást megmutatni, ha szabad lesz? Igaz, ez nem volt benne a latalogusba, mert még nagyon új, ma reggel kért meg a tulaj, hogy adjam el, nem is értem miért pont most, mikor már több mint 10 éve nem lakott benne senki. - fordult felénk az ingatlanos. Miért is ne? Ha már itt vagyunk meg is nézhetjük.
- Rendben. Nézzük meg azt is, ha csak Hermione nem akar máris ide beköltözni. - néztem a lányra mosolyogva. Amiota beléptünk mintha még élénkebb lett volna.
- Nem, még nem. Menjünk nyugodtan. - bolintott elpirulva a Hermione.
Dimitry nagy lépteivel megint megindult, s mi kutyafuttában követtük őt át egy teljesen más falurészbe.
- Nagyon alacsony az ára, csak evéssel haladja meg ezt az épületet, pedig egy kész vagyon az a rezidencia. - magyarázta s egy hatalmas kertbe vezetett minket. Egy tó és rengeteg szabályosra nyirt bokron túl ott állt az épület vagy pontosabban
a kastély.
- Ez lenne az! - vezetett be egy hátsó üveg ajtón Dimitry.
Régi antik butorok, selyem, bársony minden mennyiségben és a legjobban minőségben fogadott minket.
- Személyzet ami a házhoz jár, 5 szobalány, 3 komornyik, 2 szakács és 6 szolga, az az mindenes. Ahogy mondtam az olcso nem is kifejezés, majd hogy nem ingyen van ez az épület. Több mint 50 szoba, külön fürdőszobával és a legtöbbhöz fogadó szoba tartozik. Nem rég volt felújítva, és renoválva. - magyarázta az ingatlan ügynök, miközben a szobákon vezetett át.
Egy kérdéssel fordulok a kedves olvasóim felé:
Melyik házba költözzön be Hermione és Draco?
A) az eslő házba
B) a kastélybaVálaszaitokat köszönöm!❤️
VOCÊ ESTÁ LENDO
A Szerelem Hamvai / Harry Potter Fanficon (Átírás alatt)
Fantasia,,Mikor azt mondja, hogy szeretlek, nem törődök a lelkifurdalással vagy a kihágások kockázatával. Nem félek szeretni őt abban a percben... " Mi lehet tenni ha a szív nem akar az ésszel egy irányba haladni? Erre a kérdésre Hermione Granger is keresi...