Childhood Friends

Tizenegyedik rész - A döntés

Jelentem, ma eszembe jutott, hogy kéne felrakni új részt! 😂
Jó olvasást! 😊

- Dorie drágám, beszélhetnénk veled? - kopogott be anyum a szobám ajtaján.

- Persze, miről? - kérdeztem.

- Édesapáddal döntöttünk. - mondta ki azt a két szót, ami egyszerre keltett reményt és rombolt le egy világot bennem.

- Igen? - néztem anyumra, választ várva. A torkomban akkora gombócot éreztem, mintha minimum egy sárgabarackot nyeltem volna le... Mondjuk más kérdés, hogy egy barack nehezen férne le a torkomon, de az érzés határozottan ilyen volt.

- A döntésünk pedig... - kezdett bele, mire apum is megjelent a szobám ajtajában.

- Elengedünk. - mondta ki a végső ítéletet a családfő.

- Hű... hát... azta... köszi... nem gondoltam volna... ÚRISTEN KÖSZÖNÖM! - ugrottam a szüleim nyakába, miután felfogtam az "elengedünk" szó jelentését. Szinte elsírtam magam, nem hittem volna, hogy ilyen könnyen beleegyeznek.

- De meg kell ígérned, hogy hazajössz szeptemberre! Itt fogsz leérettségizni, Magyarországon. És nem. Nem költözöl oda. - jelentette ki apum rögtön.

- Igen, megígérem! Köszönöm! - szinte sikítottam, úgy örültem.

- Mikor indulnátok egyébként? - tette föl anyu a kérdést, amitől leginkább féltem.

- Jövő héten, szombaton. - hajtottam le a fejem - Tudom, hogy akkor van a temetés meg minden, de... Ez lett volna az álmom... És...

- Dorie... - kezdett bele anyu elszomorodott arccal - A temetés ezen a héten szombaton lesz, nem jövő héten. - nézett rám szomorkásan, de mégis mosolyogva.

- Ko... Komolyan?! Pont ezért féltem megkérdezni, most meg... Úristen, de így már tényleg semmi akadálya! Köszönöm! - öleltem meg őket másodjára is.

*pár perc múlva*

D: Lányook! 😁

N: Hmm?

D: Találjátok, kit engednek el a szülei Koreába nagykorú felügyelet nélkül 😁😇

R: Engem xD

D: Nanemondd... És rajtad kívül?

S: Engem is! 😂😂

D: ...

D: Megkérdeztem.

D: És meheteek 😊😊😊

N: Én meg neem 😢😢

R: Nemár Naomi basszus miért??

N: Anyum szerint túl fiatal vagyok még...

S: Szerintünk is, de majd megoldjuk! Kiszöktetünk éjjel, ugye lányok?

R: Oké... 😅

D: Biztos, hogy jó ötlet ez?

S: Tuti! Tisztára olyan lesz mint a filmekben! Egy lezárt boríték az ágyon, benne egy kézzel írt búcsúlevél...

S: ,,Anyu, apu, szerettelek titeket, de meg kell értenetek, hogy nekem másgol van a helyem... Távol innen. Elutaztam, kérlek ne is keressetek.
Puszi, Naomi"

N: Működne szerinted? 😞

R: Tök drámai lenne

D: Megvalósítható... jövő hét péntek éjjel 11-kor tali Naomiék hátsó udvarában?

S: Én ott leszek...

R: Én is!

N: De lányok... Nem kell, menjetek és érezzétek jól magatokat...

R: Na azt már nem! Mi így vagyunk jók négyen, nélküled nem megyünk sehová!

R: Én legalábbis biztosan nem...

S: Én sem!

R: Dorie viszont nem mehet egyedül, eléggé hibádzik a koreaija... Bocsi 😅

D: Naomi... Csak hogy tudd, én sem megyek sehova, ha nem jössz. Mindennél fontosabb lenne ez az egész nekem, de nem akarom, hogy akármelyikünk kimaradjon belőle.

N: Lányok... Köszi, de tényleg...

N: Na jó

S: ??

N: Pontban 11-kor tali nálunk

R: Éljeen!!

D: Yaasss megszöktetünk, Naomi! Senki sem fog észrevenni belőle semmit!

N: De azért vigyázzatok magatokra!

S: Oké oké nem vagyunk kisgyerekek na

R: De hogy fogunk bejutni?

N: Majd nyitva hagyom a kaput este 😉

D: Mi négyen akármit megoldunk!

S: Így igaz!

D: Te Naomi... És azt a titokzatos pasidat mikor szándékozod bemutatni nekünk?

R: Amúgy ja...

S: Uhumm, kíváncsiak vagyunk 😇

N: Hát...

R: Légyszii 😇

N: Rendben, de szerintem elég, ha az utazás napján ismeritek meg 😅

D: Beszéltél vele az utazásról egyáltalán?

N: Igeen és amúgyis el akart menni velem valahova kiruccanni kicsit, szóval ez most pont jól jött 😁

N: Egyébként úgy lesz, hogy mi négyen ugye együtt megyünk a reptérre és ott találkozunk vele, jó?

D: Felőlem okés

S: Emberek... Az normális, ha én már most elkezdtem bepakolni a cuccomat, amit vinni akarok? 😅

R: Amennyiben én normálisnak számítok, igen... Én is pont uganezt csinálom xD

S: Hát Ria... Te meg a normálisság az két külön dolog 😇

R: Kösz... 😂😂😂