Childhood Friends

Tizennegyedik rész - Felszállás!

- Dorie? - kérdezte egy hang a hátam mögül, mire megfordultam. Egy nálam jóval magasabb ázsiai fiúval találtam szembe magam. Valamiért ismerős volt, de fogalmam sincs, honnan.

- Bocsi, de ki vagy te? - tettem egy próbát, hátha beszél magyarul. Csak meresztette a szemeit, valószínűleg nem értette, amit mondtam. Hát egy próbát azért megért.

- Who are you? - ismételtem meg a kérdést angolul, erősen gesztikulálva, hátha megérti.

- Minhyuk. - bökött a mellkasára.

- Ez kezd olyan lenni, mintha ősemberek beszélgetnének. - jegyeztem meg magyarul.

- What? - nézett rám értetlenül.

- Nothing. - válaszoltam röviden.

Ebben a pillanatban majdnem szívrohamot kaptam, ugyanis a nagy nyüzsgésben nem hallottam, ahogy valaki futva közeledik a hátam mögül és egyenesen Minhyuk karjaiba ugrik, majdnem felborítva őt.

- Naomi?! - ugrottam félre ijedtemben.

- Oh Dorie, beszéltetek már? Mindegy is. Minhyuk, Dorie. Dorie, Minhyuk. - rendezte le a bemutatást egyszerűen.

- Öhm Naomi, vele mégis hogy lehet kommunikálni? - kérdeztem Minhyuk felé intve a fejemmel.

- Jaa, koreaiul. Azaz ha neked az angol jobban megy, akkor úgy is lehet, de elég nehéz lesz, hacsak nem akarsz kézzel-lábbal mutogatni. - magyarázta Naomi.

- Uhh rendben... - ijedtem meg. Köztudott, hogy nagyon rosszul megy a koreai. Viszont az angolom sem túl jó. Ez érdekes lesz így...

- Mennyi az idő? - kérdezte Naomi, mire előkaptam a telefonom.

- Háromnegyed hat. - válaszoltam. Fél hétkor indul a gépünk, lassan fel kéne kelteni a többieket is.

Naomi Minhyukhoz fordult és magyarázni kezdett neki valamit koreaiul, de olyan szótagszámmal, hogy azt épeszű ember követni nem tudja. Alig értettem, szóval inkább megvontam a vállam és elindultam vissza a csajokhoz, hogy felébresszem őket.

- Lányok, ébresztő! Nem sokára indulunk! - kezdtem rázogatni a vállukat felváltva.

- Mi... mi vaan... - ült fel Ria, majd megdörzsölte a szemeit.

- Dorie minden bizonnyal okkal ébresztett fel minket, szóval valószínűleg nemsokára indulunk, igazam van? - fordult felém Sue.

- Jaa, oké. Értem. - ásított Ria.

- Jöttök? Még be kell mutassunk titeket Minhyuknak, aztán szerzünk kis útravalót és felszállunk! Nincs sok időnk! - rángattam fel őket a földről.

- Jól van na! Még csak most ébredtünk föl. - nyafogott Ria.

- Lányom. Nem tudom, felfogtad-e. KOREÁBA MEGYÜNK, EMBER!! - ráztam meg két vállánál fogva.

- Jól van, oké, oké. Értem. És örülök is neki. De Dorie, azt áruld már el nekem, néztél te órára mostanában? Ilyen korán felébredni felér egy öngyilkossággal.

- Erre nem tudok mit reagálni. Mindenesetre szedjétek össze magatokat! - utasítottam őket.

Öt perc múlva már menetkészen álltunk, elindultunk megkeresni a többieket.

- Merre kell menni? - kérdezte Ria.

- Hát... Fogalmam sincs. Naomiék szerintem ott maradtak, ahol hagytam őket. Legalábbis melegen ajánlom nekik. Gyertek utánam! - indultam el az egyik irányba.

A feltéletezésem helyesnek bizonyult. Naomiék pontosan ott álltak, ahol hagytam őket.

- Jó reggelt, álomszuszékok! - köszönt a lányoknak Naomi.

- Te is bealudtál, ha jól rémlik. - nevetett fel Ria.

- Az nem számít! Szóval Minhyuk, Ria, Sue. - mutogatott körbe Naomi a társaságon, ezzel ismét egyszerűen leintézve a bemutatkozást.

- Ja és ha lehet, légyszi koreaiul beszéljetek, illetve Dorie-nak majd felváltva tolmácsoljunk, oké? - kérdezte Naomi. Na igen. Érteni úgy-ahogy értem, de beszélni azt tuti nem fogok, csak ha nagyon muszáj.

- A hat óra tizenöt perckor Dél-Koreába induló járat utasait kérjük, kezdjék meg a felszállást! - hallottuk a hangosbemondóból.

- Hallottátok? Indulunk! - vigyorodtam el és tapsikolni meg ugrálni kezdtem, mint valami ötéves. Ne tudjátok meg, mennyire vártam ezt az egészet!

- Akkor? Megyünk? - nézett körbe Ria.

- Megyünk. - bólintott Sue és megragadta a mellette álló Ria csuklóját, aztán az enyémet is és gyors, határozott, szinte rohanó léptekkel elindult. Nagy meglepődésben csak annyira volt időm, hogy Naomiékat is magammal rántsam.

Pár perc múlva le kellett adnunk a cuccainkat, gondolom csak ellenőrzik a tartalmát. Átmentünk egy ilyen kapu-szerű dolgon, mint a filmekben, aztán mehettünk is a gépünkhez.

- Ugye jó repülőre készülünk felszállni? - kérdezte Ria kínosan nevetve.

- Ne legyél paranoiás, biztos jó helyen vagyunk! - röhögte ki Sue és belépett a gép utasterébe.