Childhood Friends

Kilencedik rész - SMS

Uhh emberek bocsánat a késésért, csak egyszerűen annyi minden történt, hogy teljesen kiment a fejemből 😵😳
De lényeg, hogy megtaláltam a publish gombot, szóval jó olvasást😂

Erős dèja-vu érzés fogott el, ahogy ránéztem a kész rajzra. Mintha valamikor már láttam volna ilyet...

Hát persze, az álmom! Régen volt, de még mindig tisztán emlékszem rá.

- De szép lett! - dicsért meg Ria.

- Köszi. - mosolyodtam el.

- Amúgy beszélnünk kéne. Együtt, négyen. Muszáj megoldanunk ezt az utazás-dolgot.

- Ne... nem hiszem, hogy sikerülne. - hajtottam le a fejem.

- Dorie! Ne legyél ilyen pesszimista! - lökött meg a könyökével, hogy észhez térjek, de ehelyett inkább megvontam a vállam és lehajtottam a fejem a padra. Lehet, hogy kicsit bunkó voltam, de kirántottam a fülhallgató másik felét Ria füléből, ugyanis egyrészt két füllel szeretném hallgatni a zenét, másrészt most rohadtul nem volt kedvem további kommunikációt folytatni bárkivel is.

Valamikor az óra végéhez közeledve egyszer csak felvillant a mobilom képernyője. Valaki SMS-t küldött.

- Mi az? - kézdezte kíváncsian Ria.

- Üzenet... Yixingtől! - éledtem fel hirtrlen.

- Mit írt? - hajolt Ria is a telefonom fölé, de amint meglátta a kínai írásjeleket, vissza is riadt egy picit.

- Te ezt el tudod olvasni? - kérdezte hitetlenkedve.

- Persze. Kínában nőttem fel, rémlik? - nevettem, majd elkezdtem fejtegetni az üzenet tartalmát.

Szia Dorie, nagyon sajnálom, de nem tudlak felhívni, ezért ide leírom, amit mondanék. Szóval az jutott eszembe, hogy ha te is szeretnéd, valamikor a közeljövőben eljöhetnél hozzám és együtt tölthetnénk pár napot. A barátnőidet is hozhatod, ha szeretnéd. A házamban laknátok, délelőtt azt csinálnátok, amit szeretnétek, az estét pedig együtt töltenénk.
Szóval mit szólnál hozzá? ☺

Y

- Ria... - szólaltam meg.

- Igen?

- Szünetben kupaktanács. - mondtam, mert ezt meg kell beszélnünk.

- Lányok! Várjatok! - szóltam utánuk csengetéskor.

- Mi az? - fordultak hátra mindketten.

- Beszélnünk kéne, de valami kevésbé nyilvános helyen. - mondtam.

Nagyjából öt perc múlva az alagsori lányvécében kötöttünk ki, mert ide szinte senki sem jár rajtunk kívül.

- Szóval az a helyzet, - kezdtem bele - hogy ma bioszon kaptam egy SMS-t Yixingtől. Azt írta, hogy ha szeretnénk, elmehetünk Koreába meglátogatni és néhány napig ott maradunk a házában. Mit szólnátok hozzá? - vigyorogtam.

- Hűű... Ehhez nincs mit hozzáfűzni, egyértelmű, hogy megyünk! - csillant fel Sue szeme.

- Igen! Persze, hogy megyünk! - kiáltott fel Ria, majd mindannyian Naomira néztünk.

- Én... Nem biztos, mert tudjátok... - kezdte, de nem mondta végig.

- Oké Naomi, tudjuk, hogy van barátod, de csak kibírjátok egymás nélkül egy ideig. - nézett rá Sue.

- És ha ő is jönne? Dorie, meg tudjátok azt beszélni? - kérdezte Ria.

- Persze, megoldható, meg egyébként is, szegény Yixing egyedül a sok lány között... Kishíján megőrülne tőlünk. - nevettem el magam.

- Köszi... - nézett rám hálásan Naomi.

- Nincs mit. - mosolyogtam. Minden rendben...

Azaz minden rendben lesz, ha sikerül megbeszélni a szüleimmel ezt a temetés-dolgot... Vagy ha nem engednek, az nagyon rosszcsont dolog lenne, ha megszöknék? Végülis jó cél érdekében teszem, a saját boldogságomért.

- Ezt megbeszéltük. - csaptam össze tenyereim kis gondolkozás után.

- A szülőknek is szólni kéne... - vetette fel Ria, mint el nem hanyagolható tényezőt.

- Ja. Nem ártana. - helyeselt Sue. Naomi előkapta a telefonját és pötyögni kezdett.

- Hát te mit csinálsz? - kérdezte Ria Naomi mobiljára pillantva.

- SMS-t írok... - szólt a válasz.

- Kinek? - érdeklődött Sue is.

- A barátomnak. - válaszolt röviden Naomi, majd elpirulva lehajtotta a fejét.

- Tényleg, mikor mutatod be őt nekünk? - szálltam be a beszélgetésbe már én is.

- Hát... Nem tudom. Majd megkérdezem, hogy ő mikor ér rá. - mondta Naomi. Az elmúlt néhány percben ez volt a leghosszabb mondat, amit tőle hallottunk.

- Akkor ezt megbeszéltük. - jelentettem ki másodjára is, mert mindent megtárgyaltunk, amit akartam. Ezek után egész nap ezen gondolkoztam, nem tudtam kiverni a fejemből csupán a gondolatát, hogy ha minden jól megy, repülünk Koreába és találkozni fogok a régi legjobb barátommal... Aki egyébként híres énekes... És mellékesen szeretem is... Szóval igen, minden egybevág és most annyira örülök magamnak, hogy arra nincs is megfelelő szó...