Childhood Friends

Tizenharmadik rész - Menjünk!

Nagyjából másfél óra buszozással el is értük a repülőteret.

- És itt vagyunk! - dobtam le a csomagjaimat a fal mellé, majd kitárt karokkal kezdtem forogni a tengelyem körül. Élveztem a nyüzsgést, ami körbevett, egészen feltöltött energiával.

- Dorie... Hajnali fél egy van, hogy tudsz te ilyenkor így pörögni? - ásított Naomi.

- Hát öhmm fogalmam sincs! - nevettem el magam.

- Mindenkinek itt van a jegye? - nézett körbe Sue - Mert az nem árt, ha utazni akarunk.

Miután mindenki leellenőrizte, a többiek is letették a cuccokat az enyém mellé, majd leültek a földre.

- Jajj ne csináljátok már! Hogy lehettek ilyenkor álmosak? Most kezdődik minden! - pördültem meg megint, nagyot szippantva a koszos, reptéri levegőből.

- Egyébként Naomi, a barátod hol van? - fordultam felé.

- Majd előbb-utóbb jön. Megbeszéltem vele, itt találkozunk. - motyogta álmosan, majd nem sokkal később a falnak dőlve bealudt.

- Ne már emberek! Ne aludjatok! Majd a repülőn lehet, de még itt vagyunk! - szóltam rájuk, de nem is figyeltek. Naomi és Sue már mélyen aludt, Ria pedig álmosan pislogott, mintha telepátiával akarná tudatni velem, hogy fogjam be.

Rendben. Akkor majd elfoglalom magam egyedül. Füles be, zene elindít és mehet a buli!

Rányomtam az Exo playlistre és nekidöntöttem a fejem a falnak. Nem bírtam sokáig az egy helyben üldögélést, felpattantam és körbe kezdtem el sétálgatni, hogy felfedezzem az egész repteret. Caak nehogy eltévedjek!

Binnaneun geotdeureun manha,
geu ane jinjjareul bwabwa
Call me baby, Call me baby - kezdtem énekelni. Nem is vettem észre magam, teljesen természetesen jött már, hogy kornyikálni kezdek zenehallgatás közben. Ekkor valaki megkocogtatta a vállam, mire én abbahagytam az éneklést és kirántottam a fülest a fülemből.

- Umm szia... Te kpopos vagy? - kérdezte. Megfordultam és egy hosszú szőke hajú teremtéssel találtam szembe magam.

- Szia, igen, miért kérdezted? Hangos volt? - ijedtem meg hirtelen.

- Igen, de csak egy picit. Egyébként megértelek, én is szoktam énekelni. Nem duettezünk valamit? Vagy nem tudom, mi lenne erre a jó szó. - nevette el magát.

- O-oké, de mit? - kérdeztem.

- Hát milyen számokat ismersz?

- Leginkább Exo, de gyorsan tanulok. - vigyorodtam el.

- Jó, akkor mutatok pár számot, amit szeretek, hátha ismered. - vette elő a telefonját.

- Egyébként hogy hívnak? Én Dorie vagyok. Az előbb lemaradt a bemutatkozás.

- MinJi vagyok. Na például ehhez mit szólsz? - indított el egy számot.

- Ezt ismerem! - kiáltottam fel.

- Jó lesz? És kerítünk egy kalapot, mint a filmekben és az emberek pénzt tesznek bele... Tök jó lenne, nem?

- Álomvilágban élsz, drága MinJi. Nem hiszem, hogy akárki is adna bármit a kornyikálásomért. - sóhajtottam.

- Tévedsz. - jelentette ki egyszerűen - Én egyszer otthon felejtettem a repülőjegyemet, és az összes költőpénzem bánta, azt kellett pótolni. Hazamenni már nem tudtam volna, nagyon messze lakom. Itt a reptéren összegyűjtöttem, amennyit csak tudtam, aztán leszállás után is folytattam. Mondjuk sokan fújoltak, főleg Koreában, de én jól éreztem magam, a többi meg kit érdekel? - vonta meg a vállát a végén.

- Várj... Te már voltál Koreában? - szűrtem le a lényeget.

- Igen, most is oda megyek. - bólintott.

- Komoly?! Mi is! Mármint a barátnőimmel.

- Tényleg? De jó, ülhetünk majd együtt a repülőn? Nem akarok tolakodó lenni, de egyedül olyan unalmas. - nézett rám kiskutyaszemekkel.

- Persze! - vágtam rá egyből. Eszembe jutott, hogy meg kéne kérdezni a lányokat, de gondoltam, majd később ráér.

- Köszi! Na akkor mehet a zene? - kérdezte mosolyogva, majd elindította a zenét, meg sem várva a válaszomat.

- C-R-A-Z-Y - kantáltuk tökéletesen egyszerre.

- Neon naege michyeo naman mitgo
neon naege michyeo bwa - énekelte.

- Neol naege matgyeo naman mitgo
neol naege matgyeo bwa - csatlakoztam én is. Már akadt is néhány leskelődő, akik néha ide-ide pillantgattak.

Néhány perc múlva már körülöttünk álltak az embekek, egészen körbevettek minket.

- I hate you! - kiáltottam - Hey! No! No! I don't need you!

Odajött még pár velünk egykorú lány is, látszott rajtuk, hogy csatlakozni akarnának. Intettem nekik, hogy jöjjenek csak, de a legelöl álló lány megrázta a fejét, a többiek pedig csalódottan néztek rá.

A zene egyszer csak váltott, ezúttal Seventeen volt terítéken. A lányok felkapták a fejüket és fellökve vezetőjüket, hozzank rohantak, hogy beszálljanak...

Ekkor viszont valami tönkretette a produkciónkat.

- A hangoskodást kérjük felfüggeszteni! Vannak, akik számára nem kívánatos a kis műsoruk, kérem legyenek rájuk tekintettel! - ordította bele valaki a hangosbemondóba.

- Szerintem a mókának vége. - hajtottam le a fejem szomorúan, miközben MinJi kikapcsolta a zenét.

- Hát azért köszi. Jól szórakoztam. - mosolygott picit csalódottan.

- Én is. Most jobb lesz, ha megyek, mielőtt a lányok keresni kezdenének. Majd még lehet, találkozunk. - öleltem meg búcsúzóul.

- Remélem. Ha máshogy nem, kiderítem, hol laksz. - nevetett.

Elköszöntünk egymástól, én pedig visszaindultam a lányokhoz, hátha ébren van valaki. Ekkor valaki újból megragadta a vállam.

- Dorie? - kérdezte a hang a hátam mögül.