Ramóna, hol vagy? [Dzsudzsák Balázs]

Bevezetés

  Budapest, Vitta Hotel Superior, 204-es szoba;
Interjú Tóth Emesével (T.E.); az interjút készítette Nagy Ivett (N.I.), szabadúszó újságíró.
2016.10.09. (szombat)

N.I. - Hát itt lennénk. Amikor felvetted velem a kapcsolatot nagyon másképpen képzeltelek el. Persze láttam rólad fotókat az újságokban meg a hírportálokon is...
T.E. - Tudom, sok barátom mondta már nekem, hogy túl mély hangom van.
N.I. - Egy ismeretlen számára rémisztő tud lenni.
T.E. - (Nevet) Akkor még meg is voltam fázva, ha beteg vagyok mindig mélyebb.
N.I. - Ha jól emlékszem hebegtél valamit arról, hogy amit mesélni fogsz nekem, sokat fog érni.
T.E. - Ez így is van.
N.I. - Valami lányt emlegettél, akit elraboltak. Milyen közel állt hozzád? Tudnál mesélni róla?
T.E. - Ne siessünk ennyire előre az időben, mindent a legelején szeretnék kezdeni.
N.I. - Egészen pontosan hol?
T.E. - Ott, amiért ide utaztam Budapestre. Valamikor június vége felé volt. Emlékszem, hogy zuhogott az eső. Persze sejthettem volna, hogy semmi jó nem vár rám. Velem mindig olyan dolgok történnek, amik párhuzamba vonhatóak az időjárással. Ha az idő rossz, akkor a napom is az lesz.
N.I. - Tehát a barátnőd miatt jöttél, ugye?
T.E. - Igen. Sehogy se tudtam vele kapcsolatba lépni, már az édesanyja is engem kérlelt, hogy keressem meg és mondjam el neki, hogy haza mehet.
N.I. - Mégis miért üzenne ilyet a gyerekének egy anya? Talán összevesztek valamin?
T.E. - Valami olyasmi. Ramóna sose volt túl békés természetű, folyton csak lázadt. Hol az iskola ellen, hol az anyja ellen, hol pedig csak szimplán a világ ellen. Így nem volt nehéz összetűzésbe kerülnie bárkivel is.
N.I. - Mikor tudatosult benned, hogy nem fogsz rábukkanni?
T.E. - Azt hiszem sose. Még most is abban bízok, hogy majd ott fog várni a sarkon vagy otthon, a szobámban. Ez már csak ilyen. Hiába akarok boldog lenni, a dolgok, amik történetek és még történhetnek örökké nyomasztani fognak.
N.I. - Történhetnek? Ezt meg hogy kell érteni? Talán nem zárták le az ügyet?
T.E. - De, lezárták. Én viszont képtelen vagyok rá.
N.I. - Egyedül csináltad végig a hajcihőt, ugye?
T.E. - Hát, nem éppen. Egyedül fogtam hozzá, de akadt segítségem. Minden egyes lépésben, már egészen a legelején ott volt velem. 
N.I. - Ki?
T.E. - Ramóna.