A Válogatott és Én -Nagy Ádám-

2. rész

Zavartam néztem a történtek után körbe, de nem vette észre senki a kis jelenetet, mert a többi focistával voltak elfoglaltak.
A kis papírt amit Ádám adott gyorsan eltettem a zsebembe.
A döbbenetől földbe gyökerezett a lábam, és amikor már visszajött a szín az arcomba, én is kértem néhány focistától aláírást és most éppen Dzsudzsákhoz tartottam.
Odaadtam neki a füzetem hogy aláírhassa.
-Kinek lesz szépségem? -nézett fel rám a füzetből kék íriszeivel.
-Emma. -nyögtem ki alig hallhatóan.
-Emma -ízlelgette a nevem -Szép név- mondta majd visszaadta a füzetemet végig a szemembe nézve.
A napon összességében nagyon jól telt, csináltam még pár képet, aztán meg visszaindultam az autómhoz.
Útközben zenét hallgattam de minden gondolatom azon a kis papíron volt amit Ádám adott.
Nem még azóta sem nyitottam ki.
Félek kinyitni.
Amikor hazaértem Anyu még nem volt otthon,úgyhogy főztem magamnak egy kávét (este nagyon jót tesz mondhatom) és leültem az asztalhoz kezemben a papírt szorongatva.
Szerintem olyan 10 percig csak tanulmányoztam a külsejét és forgattam a kezembe amikor aztán kattant a zár, és belépett az ajtón Anya teli kezekkel.
-Szia Kicsim! -hallottam meg hangját.
Gyorsan zsebre vágtam a papírt és oda mentem neki segíteni.
-Anyu mégis mi ez a sok cucc? -kérdeztem hiszen a zsákok tartalma vadonatúj lakberendezési cikkek voltak.
-A munkahelyemen voltak, és azt mondták haza hozhatom, úgyhogy úgy gondoltam ráfér a lakásra az újdonság.-mondta- Na de most te mesélj! Milyen volt a találkozó?
Erre a kérdésre lefagytam és nem tudtam hogy mit mondjak rá, úgyhogy csak össze-vissza dadogtam.
-Hát nagyon jó volt....Meg nagyon érdekes... És a focisták is nagyon jól néztek ki élőben. -mondtam zavartam. - De figyelj Anyu már elég későre ezért én most megyek is fürdeni utánna pedig aludni úgyhogy Jóéjt! -köszöntem el és adtam egy puszit az arcára.
-Jóéjt. -mondta és az arcán zavarodottságot véltem felfedezni.
De nem baj nem akartam nekielmondani,hogy mi is történt valójában.
Gyorsan felmentem a lépcsőn, és bezárkóztam a fürdőszobába.
Belenéztem a tükörbe és az arcomtól majdnem megijedtem.
A fáradság karikák formájában jött ki a szemeim alatt és a sminkem is kicsit lefolyt.
A hajamat felfogtam egy kontyba, hogy ne érje a víz, aztán pedig levettem a ruháimat de előtte kivettem a zsebemből a papírt,amit még mindig nem nyitottam ki.
Miután minden ruhadarabot eltávolítottam beálltam a vízsugár alá, és élveztem,ahogy a víz lefolyik a vállamon.
Gyorsan lezuhanyoztam,aztán átöltöztem a pizsamámba.
Befeküdtem az ágyba, és a papírral a kezemben gondolkoztam.
Éjfélig kellett várnom arra,hogy kinyissam a papírt amit Ádámtól kaptam. A levél tartalma igazán meglepett.
"Kedves Tündérke!
Mivel még a nevedet nem tudom, ezért beceneveket kell használnom, ezért előre is bocsánat!
Szóval már az első pillanttól kezdve felkeltetted a figyelmemet, és én érzem,hogy nekünk meg kell ismernünk egymást.
Szóval ha bármit szeretnél velem beszélgetni akkor hívj fel ezen a számon:
*telefonszám*
Üdv:Nagy Ádám, válogatott labdarúgó"
Te jó ég? Ez mégis mi volt?
És milyen első pillanatról beszélt?
Hiszen ezt a levelet nem a színpadon írta. Azt észrevettem volna..
De ezeken nem tudtam sokáig gondolkozni, mert pár perceken belül álomba szenderültem.

Sziasztok!:-)
Ennyi lett volna a második rész, hát elég eseménytelen, de ígérem,hogy hamarosan beindul a történet!:D
Puszi:

#zs