Jákob és Én

Prológus

Minden osztályban megvannak a csapatok és a hozzájuk tartozó vezetők.Nálunk a kockák,a rockerek,az okostojások,a sportolók és a nagy arcúak mind külön csoportot alkotnak és az értékük is meg van.Legalul,mint mindig,az okostojások,felettük a rockerek,utánuk a kockák és a sportolók.A ranglétra tetején,pedig a nagy arcúak díszelegnek.Hogy melyikbe tartozom én?Hát biztosak lehettek benne hogy nem az utóbbiba.Én ugyanis a népszerűségi mérő legalján csücsülök,az okostojások klubját egészítve.

Nem lenne semmi bajom azzal,hogy hova tartozom,ha a drágalátos Mária nem töltené az idejét az én szívatásommal.Ő,mivel pompom lány,a sportolók táborát erősíti,de a nagy arcúaknál is befolyása van,mivel Jákob a fiúja.Úgy bizony.Jákob úgymond az "álom pasi".De szerintem semmi álomszerű nincs benne.Egy nagy gyökér.

Volt egy idő,amikor engem is megfogott a "varázsa",de az még negyedikben volt.Azóta három év eltelt és teljes mértékben kiszerettem belőle.

Emlékszem tíz éves voltam.Pont akkor váltak a szüleim.Sokat veszekedtek és én ilyenkor mindig elmentem otthonról, egy közeli parkba.Csak ültem egy padon és sírtam.

-Hé!-hallottam valakit a hátam mögül.Hátranéztem és megláttam Jákobot.-Nagyon idegesítő vagy.Menj és máshol bőgd ki magad.Senki sem kíváncsi rád.

Igen,a tíz éves Jákob ezt mondta a képembe.

-Te gyökér!-ordibáltam,miközben a könnycseppek lefolytak az arcomon.Gyorsan felpattantam a padról és kifutottam a parkból.

Ez volt az a nap,amikor megutáltam Jákobot.