Jákob és Én

XII.Pinky promise

-Mi olyan nehéz ebben,amit nem lehet megérteni???

-Minden.

Fogalmam sincs,hogy Kati  néni miért ragaszkodott ahhoz,hogy én tanítsam Jákobot.Sőt azt sem tudom,Én miért egyeztem bele.

-Ez az óra sz@r.-biggyesztette le az ajkait Jákob-Tartsunk nasi szünetet.-ezzel felállt és elindult a hűtőszekrény felé.

-Két perce lett vége az ebéd szünetnek.-forgattam meg a szemeimet.

-Jó,de az két perce volt.-ezzel kinyitotta a hűtőt és elkezdett keresgélni benne.

Az asztalra pakolta a hozzávalókat,majd összeállított magának egy sonkás szendvicset.

-Nem azért jöttem,hogy lássam,hogyan tömöd magad-fogtam össze a kezem a mellkasom előtt.

-Ugyan már.Biztosan te is éhes vagy.Kérsz egy harapást?-felém nyújtotta a félig megevett szendvicset.

-Fúj,nem!Gyere vissza tanulni-ezzel megfordultam és visszaültem a kanapéra.

Ekkor rezegni kezdett a telefonom.

Albert:Szia. Tetszett a rózsa?  ;)

Ezen elmosolyodtam.

Én:Talán igen,talán nem.

Albert:Tudom, hogy tetszett.Láttam az arcodon.

Én:Szóval egy osztályba járunk? :)

Albert:Talán igen.

Én:Tényleg?

Albert:Talán nem....

Èn: (>3<) Lehetsz az egyik tanár is, akinek pedofil hajlamai vannak…

Albert:Még mindig itt tartunk?NEM VAGYOK PEDOFILLLL.Bár nem titok szeretem a gyerekeket.

Ezen halkan kuncogni kezdtem.Ekkor Jákob belépett a nappaliba.

-Nem szabadna jól érezned magad nélkülem-erre én megforgattam a szemeimet.-Mit csinálsz?-kikapta a telefont a kezemből.

-Add vissza!!-kaptam a  keze felé.

-Hmm...Albert.Tudod kicsi Lola, féltékeny típus vagyok.-ezzel feljebb emelte a kezét, hogy ne érjem el a telefonom.

-Miért érdekel ez téged?Különben sem figyelsz arra, amit magyarázok.Akár el is mehetnék.
-Nem!

-Mondj egy okot, hogy maradjak.

-Figyelni fogok.

-Ígéred?

-Pinky promise.

-Mi?

Ezzel megfogta a kezem és a kicsi ujját összekulcsolta az enyémmel.
-Pinky promise.-mosolygott.

Ezek után már megpróbált
jobban odafigyelni és nem olyan sok szünetet tartani.

…

-Ahh,okosnak érzem magam-emelkedett fel.

-Még messze vagy attól, hogy az is legyél.

-Mint te-suttogta.

-Tessék?

-Csak magamon gondolkodtam.

-Szóval csak a szokásos.

-Igen-nevetett majd megvakarta a tarkóját.

Egy ideig tartó csend után megszólaltam.

-Akkor én megyek.Elég régóta itt vagyok.

-Kikísérlek.

Összepakoltam,majd Jákobbal elindultunk a bejárati ajtó felé.Amint kinyitottuk megcsapott egy erős,hideg hullám.Elkezdtem reszketni.

-Elég cudar idő van-állapította meg Jákob.

-I-igen-vacogtam.

-Lili,fázol?-nézett rám.

-N-nem.-persze,hogy fáztam,csak egy rövid ujjú volt rajtam.

-Várj egy kicsit-visszament az emeletre,majd egy kis idő múlva visszajött-Viselheted a pulóverem.(értitek? :D "you can wear my sweatshirt ...")

-Nem kell.Amúgy is metróval megyek.

-Nem szeretném,hogy fázz, szóval viseld a... -ezzel áthuzta a fejemen- pulóverem. :D

-Rendben...
……
A hét eltelt, csak az volt fura, hogy a matek tanárnő  egyszer sem jött be órára, sőt a tanárok sem tudják mi van vele. Egyszerűen nyoma veszett.Jákob tanulmányaival haladtunk, de még mindig van mit tanulnia.
Vele kapcsolatban,még mindig nem adtam vissza a pulóvert.

-Lili,gyere elfogunk késni-kiáltott anya.

-Pillanat-fogtam az említett pulóvert és beraktam a táskámba,majd leindultam a lépcsőn.

-Ugye nem akarsz az osztálykirándulásról elkésni?-kérdezte anya.

-Nem.