Jákob és Én

II.Rossz döntés

"Már egy hónapja nem ettél pörköltöt.Hagyd a francba Jákobot és egyél!" "Ne,a tanárnő téged bízott meg,hogy elvidd neki,a leckét.Ha túl késő lesz,akkor rád fogja fogni,hogy nem tanult és a tanárnő csalódni fog benned."

Miért kell a lelkiismereteimnek előjönnie?Már nagyon rég ettem pörköltöt,de megígértem a tanárnőnek,hogy elviszem Jákobnak a leckéket.Ha túl későn érek oda,addigra besötétedik és nem fogja tudni lemásolni és én leszek a felelős.

-Kicsim?-anya térített vissza a gondolataimból.

-Először elmegyek az osztálytársamhoz.-mondtam,miközben felvettem a cipőmet és kiléptem az ajtón.

Elővettem a zsebemből a cetlit,amit a tanárnő adott,rajta Jákob címével.Minél hamarabb túl akarok lenni ezen,úgyhogy metróval megyek.A metró állomáshoz hamar odaértem,így leültem egy székre,amíg várok.Egyszer csak érzem,hogy valami vibrál a zsebemben.A telefonom.Réka az.Elhúzom az ujjam a képernyőn,majd a készüléket a fülemhez emelem.

-Szia,Lili.Most végeztem.Van kedved lazulni egyet?-szólalt meg Réka a vonal túloldaláról.

-Hidd el szívesen mennék,de át kell vinnem a leckéket az elfnek.-sóhajtottam.

-Te Jákobhoz mész,odaadni neki a leckét?-kiáltott.Majdnem megsüketültem.

-Kati néni kért meg rá.Hülye lennék önszántamból odamenni...Na de jött a fuvarom,most le kell tegyem.Majd még beszélünk.

Visszaraktam a telefonomat a zsebembe,majd lehuppantam egy üres helyre.Nem nagyon szeretek állni.Tizenhárom perc után ahhoz az állomáshoz értem,ahol le kell szálljak.Még pár perc gyaloglás után elértem Jákob házához.Wow.Elég nagy.Nagyon nagy!Mondjuk ezt lehetett várni a suli egyik leggazdagabb tanulójától.Pontosítok,a szülei gazdagok.Ő csak el van kényeztetve.

A nagy faajtóhoz érve bekopogtattam.Pár másodperc után egy nő nyitott ajtót.Haja barna,kontyba van kötve,szeme zöld és egy mosoly terül el az arcán.Biztos Ő Jákob anyukája.

-Szia szívem,kit keresel?-kérdezte kedvesen.

-Jákob osztálytársa vagyok és elhoztam neki a leckéket.-mosolyogtam.

-Oh,nagyon köszönjük a fáradozásod,hogy eljöttél.-nyitotta jobban ki az ajtót,hogy menjek be.-Jákob szobája fent van.Az első ajtó jobbra.-mondta.

-Köszönöm.-válaszoltam.

A ház belülről még pompásabb volt.Igaz csak a nappalit tudtam jól megfigyelni,de már az is elég volt ahhoz,hogy levegyen a lábamról.Felfele tartottam a lépcsőn,majd bekanyarodtam jobbra.Az első ajtón egy papír volt:"Jákob kecója".Gondolom ez az.Bekopogtam.

-Hagyj békén!-hallottam bentről.

Biztos azt hiszi,hogy az anyukája vagyok.Benyitottam.

-Meg mondtam,hogy-Jákob idegesen ült fel az ágyon.-Te meg ki vagy?-nézett furán.

-Ahh...Lili vagyok,az osztálytársad,már hét éve.-forgattam meg a szemem-Azért jöttem,hogy leadjam a leckéket.

-Oké.-mondta,majd visszafeküdt és folytatta a telefonozást.

-Tudod,ez úgy működik,hogy én odaadom,te most lemásolod és aztán itt hagylak.-leültem a földre és elkezdtem kipakolni a táskámból.

-Most nincs kedvem,majd megcsinálom.-fordult a fal felé.

-Van egy olyan érzésem,hogy többet nem fogom látni a füzeteimet,ha most itt hagylak...-sóhajtottam.-Szóval rögtön kikelsz az ágyból és elkezdesz másolni.

-Nem kényszeríthetsz rá!-nyújtotta felém a nyelvét-Különben is miért hallgatnék pont rád?-lehetett hallani a hangsúlyt a mondatában.

-A pörköltöt kellett volna választanom....

-Mi van?-nézett rám összeráncolt szemöldökkel.-Te most egy pörkölthöz hasonlítasz engem?-felháborodva ült fel megint.

Hamar megfogtam a lábától és kihúztam az ágyból.-Mégis mi a francot csinálsz?Engedj el te hibbant!-rugdalózott.

Elhúztam egészen az íróasztaláig,majd ott elengedtem.

-Most pedig írsz!-néztem a szemébe.

-Ahhhhh....Jól van,csak hagyj végre békén.-sóhajtott,majd leült és elkezdett írni.

Egy darabig csend volt,de aztán megszólaltam.

-Miért hiányoztál?Nem tűnsz betegnek vagy ilyesmi.-kérdeztem összekulcsolt karokkal magam előtt. 

-Az nem a te dolgod.De,ha nagyon tudni akarod,akkor lógtam.Elég egy kis színjáték és anyám bevette,hogy rosszul vagyok.-mondta,majd becsukta a füzetét-Kész vagyok.

Elvettem a dolgaimat,majd bepakoltam a holmijaimat.-Akkor én megyek is,viszlát.-intettem és kiléptem a szobájából.

Lementem a földszintre,elköszöntem az anyukájától,majd kinyitottam a bejárati ajtót.Ugye ez csak egy vicc?Az ajtóban Mária állt.

-Te meg mit keresel itt?Takarítóként itt melózol?-kérdezte gúnyosan.-Ne is próbálkozz olyannál,mint Jákob.-jött közelebb.

-Csak a leckéket hoztam el neki-mondtam,majd kikerülve őt tovább sétáltam.

-Lola!-hallottam meg Jákob hangját az ablakból.-Most már tudom ki vagy!Az a lány,aki sírt a padon és úgy nézett ki,mint egy hajléktalan!-jó hangosan ordibálta.

Nekem csak leesett az állam.Ő csak mosolygott,Mária pedig hallott mindent.Alig bírta visszatartani a nevetést.Gyorsan sarkon fordultam és elfutottam.Utállak Jákob!