Jákob és Én

XIV. V,mint Viktória

A fejem majd széthasad,a szemhéjaim nehezebbek a szokásosnál.Mi történik?Szép lassan kinyitottam a szemeimet és egy kórház várótermében találtam magamat.Mit keresek én itt?A jobboldali ajtó kinyílt és egy ismerős nő lépett be rajta,két szőke nála fiatalabb férfivel az oldalán.

-Matek tanárnő?-lepődtem meg-Mit keress maga itt és egyáltalán én hogy kerültem ide?-emeltem fel a hangom.

-Shh,Lili.Nem emlékszel?Elmentetek egy osztálykirándulásra,az esti túrán pedig Jákob egy nagy hülyeséget mondott,aztán te elájultál.

-Meghaltam?Hogy tud a tanárnő ilyen nyugodt maradni?

-Lili,még csak a fanfiction elején vagyunk és nem történt semmi felnőtt tartalom,gondolkozz.

-Ha rajtam múlik nem is fog!És kik ezek a férfiak?

-Olyan unalmas főszereplő vagy,Lili...Ők az én Angyalaim-mosolygott és azok mellé léptek.Csak most vettem észre,hogy fehérneműben vannak és angyalszárnyakat viselnek,a nyakukon,pedig egy nyakörv díszeleg rajta egy gyémánttal kirakott"V" betű.Csak nem?

-V,mint Viktória?-néztem a szemébe.

-Úgy néz ki lebuktam-mosolygott-de most már úgy sem számít.

-Ezt hogy érti,tanárnő?

-Lili!Hallasz?-egy ismerős hang víz hangzott a teremben.

-A francba,kifutottunk az időből!-szitkozódott Viktória tanárnő-Idefigyelj Lili és ezt jól jegyezd meg!-a fülemhez hajolt és belesúgott valami olyat,ami nagyon meglepett.

-Hé!Ez mégis mit jelentsen?

Hirtelen kinyílt alattam a padló és lezuhantam.Az egész testemet kirázta a hideg és kinyitottam a szememet.Amire nem számítottam az Jákob volt mellettem.

-Lili!Miért sírsz,minden rendben?

-Nem is sírok.Miről beszélsz?-az arcomhoz nyúltam,amikor megéreztem a nedvességet a szemem alatt.Miért?

-Dehogynem!Mondd el szépen mi a baj!-ezzel Jákob közelebb hajolt hozzám.

-Nincs semmi,hagyj!-húzódtam el.

-Addig nem megyek el,amíg el nem mondod mi a bajod!

-Rendben!Ha annyira tudni akarod,azért sírok,mert megjelentél az álmomban meztelenül!

-Akkor ezek csak öröm könnyek lehetnek!-nevetett.

Egy gyilkoló pillantást vetettem rá

-Jó,nyugi,csak vicceltem.Biztos minden rendben?Nem akarsz beszélni róla?-ekkor rám nézett azzal a tipikus sármos(fuckboi) pillantással.

-Nem-ezzel felhúztam a takarót a fejemre és befordultam.

-Akkor most emozni fogsz?Rendben.-felállt és kisétált az ajtón.

Nem tehetek róla,miután a szemembe nézett eszembe jutott,amit Viktória mondott és éreztem,hogy az arcomba fut az összes vér.Hirtelen ajtónyitásra lettem figyelmes.Jákob visszajött volna?

-Lili!-Zita futott be az ajtón és rám ugrott-A frászt hoztad rám!

-Most már jól vagy?-lépett be Lőrinc.

-Azt hiszem.Mennyi ideig voltam kiütve?

-Legyen annyi elég,hogy kihagytál egy vacsorát,reggelit és ebédet-sóhajtott egy nagyot Zita-Pedig palacsinta volt.

-A kis manó hova ment?-kérdezte Lőrinc.

-Tényleg.Azóta,hogy elájultál és visszahoztak,egyszer sem láttam innen kimenni.Kati néni pedig minket szó szerint kizárt,pedig én itt alszom!Valami fanfictiont emlegetett és,hogy most kezdődnek a durva részek.

-Viktória is valami ilyesmit mondott-motyogtam.

-Tessék?-kérdőn nézett rám Zita.

-Semmiség-válaszoltam.

-De tény,hogy sosem láttam még Jákobot ilyen sebezhetőnek.Az is lehet,hogy aggódott érted!-egy pillanatra elgondolkodott-Ah,nem.Rossz is belegondolni abba,hogy annak a srácnak vannak érzései.

Jákob szemszöge

Fogalma sincs mennyire aggódtam érte egész végig,aztán meg úgy viselkedik,mintha ott se lennék.Olyan idegesítő.De miért érdekel is ez?A tervünk végrehajtása után már úgyse fog ez számítani,hiszen utálni fog.Vajon milyenek lesznek a hétköznapok a bosszantó személyisége nélkül?Valószínűleg visszatérek majd a megszokotthoz..Elégedett leszek a terv végrehajtása után...ugye?

-Jákob!-hallottam meg egy vékony hangot.

-Ah,Mária!-mosolyogtam,majd megcsókolt.

-Ah,annyira idegesítő ez a Lola-sóhajtott.

-A neve Lili-javítottam ki.

-Nem mindegy?Miatta nem engedtek be a házunkba!Mondjuk nem mintha egy légtérbe akartam,volna lenni vele,de a ruháim és a sminkem mind ott vannak.Nem tudod elképzelni,milyen szörnyű érzés ugyan azt a ruhát viselni két napon keresztül.Amúgy te hol voltál Jákob?Mindenütt kerestelek,de senki nem mondott semmit.

-Volt egy kis dolgom.

Lili szemszöge

Azóta,hogy Jákob kiment tegnap,nem beszéltem vele.Az ebédlőben párszor találkozott a tekintetünk,de csak annyi.Nehéz elhinni,hogy az a Jákob,aki most köszönni se tud,egész végig mellettem volt,amíg beteg voltam.A mai nap volt az utolsó,így reggeli után mindenki összepakolt.Elbúcsúztam Henry-től,majd felültünk a buszra.

-Nem,nem,nem-jelent meg Kati néni-Lőrinc,a múltkor engedtem,hogy bepróbálkozz,de nem nagyon léptél semmit,szóval feleslegesnek tartom,hogy megint Lili mellé ülj.

-Kati néni,tudjuk,hogy az élet középi krízisében van,de kérem ne jöjjön megint valami fanfiction-nel,mert ez már nem csak idegesítő,hanem szánalmas is!-nem várhatóan vágott vissza Lőrinc.

-Ohh!Tudod ki a szánalmas?Az,aki már három éve próbál kitörni a barátság zónából!Most pedig pattanj fel arról a bőrülésről,mielőtt olyat csinálok,amit biztosan nem fogok megbánni!-Kati néni most már kezd bedurvulni.

Lőrinc erre megszeppent és leült Zita mellé.Késve,de Jákob is megérkezett,majd nem sok lehetőséggel rendelkezve,leült mellém,amit Mária nem nézett jó szemmel.Ekkor vette kezdetét a kínos csönd.Jákob úgy látszott,mintha nagyon gondolkozna valamin,ami meglepő,mert eddig nem igen látszott,hogy erre a funkcióra képes lenne az agya.Már közeledtünk az iskolához,amikor Jákob felém fordult.

-Majd megint átjössz segíteni a matekban?Van pár dolog,amit még mindig nem értek.Igazából nem csak egy pár...

-Csak,ha betartod az egyezségünket és figyelni fogsz.

-Ígérem-mosolygott.

Ekkor talán egy őszinte mosolyt láttam és eszembe jutottak Viktória tanárnő szavai,"Vigyázz magadra,mert észre sem veszed és máris beleszerettél".Ebben a pillanatban azt gondoltam,hogy talán már túl késő.