Jákob és Én

X.Mozizás és új arcok

-De igen,jönni fogsz.És most szépen felmész a szobádba,felveszel valamit és utána lejössz,azon a lépcsőn,mint a filmekben és elindulunk.-parancsolt rám Réka.

-Jó rendben.-sóhajtottam,majd felindultam átöltözni.

Hogy mi is történik?Hát éppen a vasárnapi nosztalgiámat tartottam,ami abból áll,hogy régi filmeket nézek,amikor Réka betoppant és kijelentette,hogy elmegyek vele,Rudival és még két barátjával bandázni.Őt ismerve akárhányszor mondhattam volna nemet,akkor is kiráncigált volna a házból,így inkább belementem.

-Ah,ne!A napfény!-drámaian rogytam össze,amint kiléptünk a ház ajtaján.

-Eduárd!De hiszen,te ragyogsz!-nézett rám ámultan Réka.

-Nem így akartam,hogy megtudd Béla.-fordultam felé,hogy a szemébe nézzek.

-Oké elég a drámázásból.Öt perc múlva találkoznunk kell a fiúkkal.-mondta Réka,majd megfogta a csuklómat és gyors léptekkel elindultunk a park felé.

...

Három fiút pillantottam meg,egy padon ülve.Az egyik Rudolf volt.Könnyen felismertem a vörös hajáról.Mellette pedig két barna hajú fiú ült.

-Sziasztok.-mosolygott Réka,amint közelebb értünk.

-Szia cica.-állt fel Rudolf a padról és egy gyors csókot nyomót Réka ajkaira-Te biztos Lili vagy.-fordult felém-Szerintem már hallottál rólam így nem kell bemutatkoznom.-mosolygott-Az ikrek pedig Alexandre és Henry.Ők francia cserediákok.-mondta.

A fiúk felé emeltem a tekintetem,hogy jobban szemügyre vegyem őket.Barna haj, zöld szemek.

-Szia.Én Alexandre vagyok.Ő pedig Henry.

-Én pedig Lili.-mosolyogtam,majd kezet ráztam Alexandre-val.

Henry felé egy enyhe mosolyt küldtem.Ahogy látom az ikrek közül Ő a csendesebb.

-Na,akkor hova megyünk?-kérdezte Rudolf.

-Menjünk moziba.-mondta francia akcentussal Alexandre,miközben felállt a padról.

-Ha mindenkinek megfelel.

Szóval abbahagytam a filmezős maratonom azért,hogy utána kábé ugyanazt csináljam.

Amíg a mozi fele haladunk mindenféle dologról beszélünk.Azt vettem észre,hogy Henry eddig nem igazán szólalt meg,így mellé mentem és gondoltam elkezdek vele beszélgetni.

-Helló Henry.-mosolyogtam.(úgy néz ki rám ragadt a mosolygás Mátétól)

Csend.

-Hahó!-lóbáltam a kezem az arca előtt.

Amikor észrevett, kivette a fülhallgatót,majd felém fordult-Oh,bocsánat nem figyeltem.-még erősebb akcentussal beszélt,mint Alexandre.

-Semmi baj.Milyen zenéket szoktál hallgatni?

-Hát általában David Garrett-et.Ő egy német hegedűs.-válaszolta.

-Még nem hallottam róla,de biztos nagyon jól játszik.

-Szeretnél belehallgatni?-nyújtotta felém az egyik felét a fülhallgatónak.

-Miért is ne?-belehelyeztem a kis készüléket a fülembe és felcsendült a hegedűszó-Ez nagyon jó.-fordultam Henry felé.Ő válaszul mosolygott.

Hirtelen vibrálást éreztem a zsebemben.Elővettem a telefonom és megpillantottam egy új üzenetet Alberttől.

Albert Einstein:hELLÓ.rÉg bESZÉLTÜNK. :)