So Close❇Hood [BEFEJEZETT]

✨14

-Mi van?-Yvett már szinte toporzékolt.

-Asszem' Calum átjön.

-Mi van? Beszélj már úgy, hogy más is értse!

-Calum azt kérdezte, hogy ha esetleg erre sétál és bekopog hozzám, akkor beengedem-e.

-Bazdmeg. Át fog jönni hozzád.

-Én is ezt mondom.

Sokkos állapotba kerültünk. Csak egy helyben álltunk és néztünk előre, majd egy hatalmas kamion kizökkentett ebből a helyzetből, ugyanis a járda melletti pocsolyából szinte az összes vizet ránk fröcskölte.

-Most így kell suliba mennünk?-nézett rám Yvett, miközben csavargatta átázott pólóját.

-Nem muszáj suliba.-vetettem felé egy ördögi mosolyt.

-Nem mondod, hogy lógni akarsz?

-Hát, pedig de.

-Mi történt veled? Hol van a mindig jól cselekedő barátnőm?-méregetett Yvett.

-Kicsit félre raktam.

-Miért? Csak nem Calum miatt?-húzogatta szemöldökét.

-Hát.. lehet.- kezeim közé temettem arcomat, azt remélve, hogy így nem pirulok el.

-Jaj, csak nem szerelmes itt valaki?-lökdöste gyengéden vállamat az övével.

-Nem. Csak ki szeretnék próbálni új dolgokat. Meg akarom nézni milyen az élet rossz oldala.

-Akkor emberedre találtál barátom.-karolta át vállam.-Mit szeretnél? Lopni, drogot, füvet, vagy csak simán bebaszni?

-Inkább csak lógjunk egy napot.-néztem rá félélken.

-Kezdetnek az is jó.-mondta, majd felállt velem szembe.- És mit szeretnél csinálni?

-Nem tudom. Mehetnék mondjuk az erdőbe.

-Hát jó.-kezemnél fogva felrángatott, majd futni kezdtünk az erdő felé.

Mikor már tisztes távolságba értünk a zajos várostól, leültünk egy kidőlt farönkre és próbáltuk túl tenni magunkat a megterhelő futáson.

Egymás mellett lihegtünk. Féltem, hogy ha megszólalok kiugrik a tüdőm, de ahogy néztem Yvett is ilyesmit érezhetett.

20 perccel később érdekes hangokra figyeltünk fel.  Ninja módjára ugrottunk be a farönk mögé.

A hangok egyre közeledtek és egyre szaporábbak lettek, majd hirtelen elhallgattak. Kihasználva a pillanatot kidugtam a fejem a farönk mögül, de nem is dugtam vissza.

Egy fiú nézett rám értetlen tekintettel.