So Close❇Hood [BEFEJEZETT]

✨17

Némán baktattunk a házam felé.

Nem volt miről beszélnünk. Mindketten meg voltunk illetődve. Néha elvetve rápillantottam, de ez is elég volt, hogy magamba szippantsam azt a sok gyönyörűséget, ami belőle árad.

Ő egyszer sem nézett rám. Ez egy kicsit bántott, de hát nem is tudom mit vártam. Ez nem egy fanfiction, hiába is érzem úgy. Nem fog itt hirtelen szerelmet vallani és megdöngetni. Hiába is vágyom már erre évek óta, most még is rosszul érzem magam. Kényelmetlen, hogy nem tudok semmit sem mondani neki, ahogy ő sem. Mi lesz, ha végig csak némán ülünk egymás mellet és nézünk ki a fejünkből? Olyanok leszünk, mint az öreg házasok és csak csöndben ülünk egésznap?
Ezt nem akarom.
Tenni akarok valamit!

-Öhm... és milyen volt az út?-néztem rá boci szemekkel. Más nem jutott eszembe.

-Jó. Jó volt. Hamar elment, mert végig rád gondoltam.- úgy mondta ki, mintha semmiség lett volna. Pedig igenis sok volt. Mégjobban elterjedt bennem a remény és a sóvárgás, amit iránta éreztem.

-Vajon ő is így érez?-gondoltam magamban.

-Mi?-pillatot le rám.

-M..mi? Én nem mondtam semmit!-kezdtem el mentegetőzni.

-De, csak nem hallottam rendesen.

-Azért annyira nem vagy Isten, hogy a gondolataimat is halljad.

-De tényleg mondtál valamit. Nem csak gondoltad.

-Valóban?

-Valóban.- Mosolyodott el.- És igen, Ő is úgy érez.-mosolyodott el a távolba merengve.

-Te szemét! Azt mondtad nem hallottad!

-Hát, tudod csak Ő hallotta.-végre vigyorogva rámnézett.

-Nagyon seggfej vagy, ugye tudod?

-Ezért bírlak Mia!

-Miért?

-Mert te kimondod a véleményed. Egyetlen fan sem merte eddig a szemembe mondani, hogy seggfej vagyok, pedig tudom, hogy az vagyok.

Egy pillanatra megállt, mire zavarodottan  hátra néztem. Egy pillanat alatt magához rántott és ajkait nekem nyomta.