So Close❇Hood [BEFEJEZETT]

Epilógus

Életem egyik legnehezebb reggele volt a mai. Torkomban egyre több gombóc kezdett növekedni, s mire végre a délutánhoz érkeztünk, már majdnem megfulladtam az izgalomban.
Remegő lábakkal szálltam le a gépről, miközben végig szorosan Michael mellett maradtam. Az álszakáll és a napszemüveg kombináció meglehetősen érdekesen festett rajta, de valahogy el kellett intézni, hogy a fanok ne támadják le és ne tépjenek szét engem is.

Mikor végre beültünk a fekete autóba, Mikey levette álcáját és mélyen szemembe nézett.

-Bármi is fog történni, nem a te hibád, hanem azé a kis antiszociális féregé. Oké?

-Rendben, talán.- feleltem bizonytalanul.

-Nincs semmi talán.-vágta rá egyből.- Csak légy önmagad, hiszen beléd lett szerelmes, nem?

-Szerelmes lett belém?-állam szinte a padlót súrolta.

-Hát nem szokása egy lányért csak úgy átrepülni a világ másik végére.

-Azt a kurva...-egyre rémültebb és feszültebb lettem. Ez a kis beszélgetés kicsit sem volt jó hatással az idegeimre.

Pár perccel később már egy hatalmas villa hatalmas kerítése előtt álltunk. Én csak figyeltem, ahogy Mikey a kulcsaival szarakszik, majd pár perc szerencsétlenkedés után végre bejutunk az udvarra.

-Üdvözöllek a 5sos birodalomban!-Üvöltötte el magát Micahel, amint beléptünk a zöld gyepre.

Én csak egy apró mosollyal válaszoltam, majd elindultunk a végtelennek látszó sövényen. Egy fél perc séta után már a bejárati ajtó előtt ácsorogtunk, ahol Michael ismételten a kulcsaival babrált.

-És megvan.-mondta, majd kinyitotta előttem az ajtót s beinvitált.

Cipőmet gyorsan lerúgtam, majd ösztönösen a hangzavar felé kezdtem rohanni. A nappaliban Luke és Ashton fogadott, ahogy jóízűen nevettek egy poénon.

-Ah, szia Mia!-fogta meg a kezem Ashton, majd meg is csókolta.

-Azért ennyire ne játszd túl magad, Ash.-forgatta meg szemeit Mikey.

-Sziamia Mia!-üdvözölt kuncogva Luke is.

-Ez nem vicces.- komoran néztem rá, majd én is elröhögtem magam.

-Calum fent van a szobájában.-súgta a fülembe Ash, majd mind a hárman bementek a konyhába, ezzel engem arra késztetve, hogy valóban felmenjek Calumhoz.

A szívem a torkomban és a fejemben dobogott egyszerre. Már a lépcsőn sem éreztem magam biztonságban. Azt gondoltam, hogy leszédülök, de  végül biztonságban feljutottam. Már csak Calumot kellett megkeresni.
Sorban nyitottam be a folyosón lévő összes szobába, majd az utolsó ajtó előtt megálltam.

-Ez lesz az.-suttogtam magam elé, majd egy nagy lélegzetvétellel benyitottam.
A szobában sötét volt, korom sötét, ha nem hallottam volna egy halk "Mivan?"-t akkor kihaltnak nyilvánítottam volna az emeletet.
Mikor szemem kicsit hozzá szokott a sötéthez, végre ki tudtam venni a szoba sarkában lévő ágyat és a rajta kucorodó Calumot.

-Öhm, szia!- hangom ingadozott és halk volt.

-Mi a... Mia!- kerekedtek ki szemei amint felém fordult.

-Hello.-köszöntem mégegyszer, majd leültem mellé az ágyra, ő pedig felült, s rémülten szemeimbe meredt.

-H..hogyan kerülsz te ide?- ajkai remegtek. A sírás szélén állt.

-Kérdezd az angyalodat, Micahelt.

-Aha, értem.- tekintetét lesütötte és a sötét padlót kezdte pásztázni.

-Beszélni szeretnék veled.- szólaltam meg pár perc kínos csend után.

-Akkor beszélj.-felelt flegmán, rám se nézve.

-Azt hiszem megváltoztál és el akarsz tolni magadtól.- én is lesütöttem szemeimet.

-Ez így is van, Mia. Nem szeretném, hogy bele kavarodj az életembe.

-De még is miért?

-Mert nem akarlak téged is felzaklatni és belekeverni ebbe az egész "sztár" életbe.-ujjaival macskakörmöket formázott.

-De hiszen már olyan közel álltunk egymáshoz...

-Ez az! Ez a gond!-egyre hangosabbnak és ingerültebbnek érzetem hangját.- Már túl közel kerültünk egymáshoz.

-Ezt meg hogy érted?- álltam fel idegemben.

-Hogy én nem szeretlek! Csak a kényszer miatt, hogy valakit szeretnem kell, csak az miatt voltam veled!

-Te meg miket beszélsz?- szemeim egyre inkább nedvesedtek.

-Hát ez az! Nem is voltam veled!- vett egy mély levegőt, majd nyugodtan folytatta.- Csak menj el, kérlek. Én nem akartam közel kerülni hozzád, csak egy kis játékra vágytam. Sajnálom, de ez van. Egy érzéketlen kis dög vagyok, aki túl közel került hozzád. Olyan közel, hogy már majdnem el is hittem, hogy szeretlek.

Nem kellett több. Könnyeim között viharoztam ki a szobából, majd csaptam be az ajtót, amit többé ki sem nyitottam.