So Close❇Hood [BEFEJEZETT]

✨15

Én is ugyan olyan tekintettel néztem rá, majd kicsit összeszorítottam szemeimet, hogy jobban lássam ki is az.  Szemeim elkerekedtek, szinte kiugrottak helyükről. Kezemet szám elé kaptam, még mielőtt sikoltozásba kezdtem volna. Pár pillanatig csak ledermedve álltam, majd felfogtam mi is történik velem és elfutottam. Nem tudom miért, de ezt láttam a legjobb döntésnek, ezért csak minél gyorsabban szerettem volna kapkodni a lábaimat. Mindez össze is jött, addig míg el nem botlottam és a seggemre nem estem. Fejemet fogva álltam fel, miközben nem éppen a legszebb szavakkal illettem azt a farönköt, ami meggátolt menekülésemben.

-Úristen jól vagy, Mia?-az utolsó szót kicsit nehézkesen mondta ki.

-P.. p.. persze.-hangom halk és bizonytalan volt. Hajamat arcom elé söpörtem zavaromban.

-Hé, nyugi.-nevette el magát- Nem történt semmi. Bár mondjuk nem tudom miért futottál el, de oké. Legalább megvolt a mai futásom is.-kezdett el mégjobban röhögni. Most engem röhög ki?
Hiába akartam, egyszerűen nem tudtam rá haragudni. Nevető ráncai és varázslatos bőre egyszerűen magával ragadott. És a hozzá társuló illat. Nem tudtam vele betelni, és mohónak érzetem magam, mert testét magamhoz szorítottam és addig szívtam azt a bódító illatot, amíg csak tudtam. Amint felfogta, hogy konkrétan rámásztam hirtelen abba hagyta a nevetést és karjait körém tekerte.

-Szia törpe! Hiányoztál!-suttogta fülembe, majd fejem tetejére nyomott egy puszit.

Tekintetemet lassan ráemeltem, majd elmosolyodtam, mikor megláttam, hogy ő is pontosan ugyan így tesz.

-Szia.-suttogtam alig hallhatóan.

-Hé, engem se hagyjatok ki, a picsába is!-üvöltött felénk Yvett, miközben éppen felénk rohant a farönkök tetején. Mégegyszer egymásra mosolyogtunk, majd ide is ért Yvett és akkora lendülettel, hogy majdnem minket is feldöntött közénk furakodott és gyengéden átölelt minket.

-Én mondtam!-suttogta fülembe mosolyogva.

________________________________

Most itt fangörcsölök😻😹