-Oké, akkor most keltsetek fel.-mondtam, miután kibontakoztam a hármas ölelésből.
-De nem álmodsz.-mosolygott rám Yvett.
-Ez nem történhet meg igazából. Ezt biztosra tudom, szóval csípjetek meg!
-Oké.-mondta, majd erősen karomba csípett, mire felszisszentem, de nem hagyta abba. A harmadik személy csak csendben figyelte a "harcunkat".
-Most már elhiszed?
-Jó, igen, csak hagyd már abba!-kezeimet a csípések piros helyére tettem, ezzel csillapítva az égető érzést, majd körbenéztem.
-Szia Mia! Örülök, hogy végre találkoztunk.-mosolygott rám.
-Szia Calum! Én most halott vagyok, szóval nem tudok mit mondani.- feleltem pislogás nélkül. Még mindig nem hittem el mi is történik körülettem.
-Amúgy ez az én művem.-kacsintott rám Yvett.
-Hogyan?-csak ennyi jött ki a számon.
-Hát tudod meséltem, hogy rám írt Calum. Ezért írt rám és ezt megbeszéltük. Becsüld meg, mert kurva sok szervezkedés volt.
-És honnan tudta, hogy itt leszünk?
-Úgy terveztem, hogy elrángatlak valahogy a suliból, de még jó, hogy jött a kamion, mert legalább nem kellett hazudoznom.
-És te miért nem beszéltél velem?-néztem szúrós tekintettel az egyetlen fiúra.
-Mert ezt szerveztem. És így nagyobb meglepetés volt. Meg biztos kikotyogtam volna.- elmosolyodott, majd kezeit zsebébe dugta.
-Aha. És most mit csináljunk?-fordultam volna Yvett felé, de már el is tűnt.-Szuper!-morogtam magamnak.
-Hát úgy látszik ketten maradtunk.- húzta fel szemöldökét Calum, mire akaratlanul is elmosolyodtam, majd újra neki ugrottam. Nem tudtam betelni az ölelésével és az illatával. Beszippantottam azt a jellegzetes aromát, ami simán elment volna drognak is. Nem akartam elengedni. Örökre így akartam maradni. Vele.
ESTÁS LEYENDO
So Close❇Hood [BEFEJEZETT]
Fanfic16:32 Tweet sikeresen elküldve 16:47 Puppyhood voted for your story Psychocoala ©2016