7 Legenda (BTS FF, BEFEJEZETT)

Az Első Golyóálló, avagy Kim Nam Joon, a Tűz

Egy nap a városban sétálgattam, mielőtt haza indultam volna. Elnézegettem az árusok portékáit, gyönyörködtem az utca szépségében. Nálam ugyanis, az utcák eléggé kihaltak. Csak néha látni egy-egy lelket, akiket családjuk elküld egy fontos hivatásra. Miközben így magamban gondolkoztam, egy hang szólított meg.

- Mi Young! - azonnal megismertem ezt a hangot. Semmi kétség nem fért hozzá, ez Jong Hyun hangja, a segítő szellemtársamé.

- Ó, Jong Hyun! Mondd, milyen hírekkel tudsz nekem szolgálni?

- Megtaláltam az Elsőt. Innen nem is olyan messzire.

- Valóban? És mégis merre van az a "nem is olyan messzire"? - kérdeztem vissza, kicsit gúnyosan.

- A falud, és eközött a város között félúton. Hidd el, tudni fogod, ki az, amint találkozol vele.

- Hát az aztán tényleg nincs olyan messze! Hát legyen, induljunk! - összekaptam magam, és elindultam haza.

 A Falu felé vezető úton sok szántóföldet lehet látni. De van egy kisebb terület, ahol az út mindkét oldalán almafák vannak. Van egy bizonyos almafa, ami már akkor ott volt, mielőtt én megszülettem. Érdekes módon, közvetlenül az út mellett van a törzse. Gondoltam, megállok alatta, és pihenek egy kicsit. Miután leültem, kissé megéheztem. Gondoltam, szerzek magamnak almát. Megfordultam, és a kezem a fa törzsére tettem, majd erősen koncentrálni kezdtem. 
Az öreg mester ezt a kis trükköt már nem tudta megmutatni, magamtól jöttem rá. A fa ágai szép lassan mozogni kezdtek, mintha egy láthatatlan erő rázná az ágait. Hirtelen, egy koppanást hallottam, majd egy süvítő, zörgő hangot, végül egy nagy puffanást. Gyorsan elvettem a kezem a törzsről, és megnéztem, mi történt. 
A fa másik oldalához mentem, ahol egy letört ágat találtam, kissé megperzselődve, mellette egy fiatal, velem egyidős fiú fájlalta a hátsó részét. Villám nem csapott a fába, sem tűz nem ütött ki, az ág mégis azért szakadt le, mert felgyulladt. Kell, hogy legyen valami magyarázat erre. Odaléptem a fiatalemberhez, és felsegítettem.

- Mondd, hogyan estél le? -kíváncsiskodtam.

- Ha elmondanám, úgy sem hinné el, anyó. - sóhajtotta.

- Sosem lehet azt tudni fiacskám. Meséld el, és majd meglátjuk! - kérleltem.

- Hát jó. - belekezdett. - Egész kicsi korom óta, mindig csak bajt okoztam. Egy-egy óvatlan mozdulatot tettem, és lángok teremtek mindenhol. Felgyújtottam a házunkat, emiatt elüldöztek otthonról. És ami a legjobban zavar, hogy nem tudom uralni. Itt dolgoztam az egyik földön, és megláttam ezt a fát. Felmásztam rá, hogy pihenjek egy kicsit, de amikor leültem, és a lábamat felraktam az ágra, az kigyulladt, és leszakadt.

- Szóval azzal a képességgel születtél, hogy uralni tudod a tűz erejét.

- Azt nem mondanám, hogy "uralni"... Még kordában tartani sem tudom!

- A jó emberrel találkoztál, fiam. Én majd megtanítalak, hogyan használd az erődet! - Szóval, te vagy az első. Hát, majd meglátjuk.

- Egy öregasszony meg tud tanítani engem, hogyan használjam a tüzet ?? Hahaha! - Ekkora egy tökfej srácot én még nem láttam. Semmi tisztelet nem szorult belé! Hát még ha tudná, milyen jövő vár rá!Jaj nekem, mi lesz ebből.

- Ne légy tiszteletlen te gyerek! Talán vén vagyok, és asszony, de nem tudod, mire vagyok képes! Ide nézz! - és létrehoztam egy kisebb labda méretű tűzgömböt a tenyeremben. - Még mindig vén vagyok, és azt hiszed, nem tudlak megtanítani semmire?

Látszott rajta a meglepettség, és az izgatottság.

- Kérlek, taníts meg hogyan használjam az erőmet!

- Hmmm.... Legyen. - bólintottam. - Mi a neved?

- Kim Nam Joon vagyok.

- Jól van, Nam Joon. Mától nálam fogsz élni. Hosszú út vár még ránk.

- Ezt hogy érted?

- Majd megtudod, ha eljön az ideje. Először is, keressük meg a többieket.

- A többieket?? Úgy érted....

- Van rajtad kívül még hat , akik természetfeletti erőkkel rendelkeznek. Meg kell találnom, és ki kell képeznem őket.

- De, miért?

- Van egy régi jóslat, miszerint hét fiatal, akik természetfeletti erőket birtokolnak, le fogják győzni Jeon császárt, és békét hoznak világunkba. Kim Nam Joon. Te vagy, a Tűz harcosa. És én azt a feladatot kaptam, hogy kiképezzelek téged. Nincs olyan, hogy nem vállalod. Erre születtél. Ez a te sorsod.

- Értem. Tehát meg kell mentenem az erőmmel ezt a világot.

- Ahogy mondod. De ne aggódj, nem csak ti heten lesztek. Itt leszek melletek én is, és még egy barát. Apropó, ez a barát most is itt van ám. Hé Jong Hyun, mutasd magad!

- Jong Hyun? Ki az? Whoa!! - és ekkor jelent meg Ő.

- Hívtál, Mi Young?

- Ő volt az , ugye? A Tűz.

- Hadd nézzem... - Jong Hyun alaposan szemügyre vette Nam Joont, majd ezt mondta. - Kétség sem fér hozzá.

- Bocsánat, hogy közbeszólok, de ki vagy te??

- Ó, jaj! Bocsánat! Kim Jong Hyun vagyok, egy segítő szellem, és Mi Young társa.

- Mi Young...? Várjunk csak.... AZ A MI HYUNG??!

- Ki más??! - mordult rá a szellem - Ő itt az egyik Nagy Mester, Mi Young, aki minden természetfeletti erőt ural, és harcművész a harcművészek között!!

- Jong Hyunnie!!!! Ne fújd fel ennyire a dolgokat!- tudni illik, drágalátos túlvilági barátunk nagyon utálta , ha becézgettem. Ezúttal sem történt máshogy.

- Mondtam már, hogy ne hívj így!!

- Akkor volnál szíves nem túlnagyítani a dolgokat és végre visszaszállni a földre??? Ó, jaj, el is felejtettem.... Nem tudsz a földre szállni ....

- Gonosz vagy....

- Ö-öhm ... Mi Young Mester! Kérlek, taníts engem, hogy békét hozhassak erre a világra!- szólt közbe Nam Joon.

- Rendben van. Holnaptól elkezdünk foglalkozni azzal, hogy megtanuld korlátozni az erődet. Addig is menjünk haza, és aludjunk egy jót.

-Igen is!

- Nos, ha rám már nincs szükség, akkor visszavonulok.

-Tedd, ahogy jónak látod , Jongie - viccelődtem

- Jobb lesz ha vigyázol magadra Mi Youngie , ezt még visszakapod!!

- Tudom, Hyunnie , tudom . Viszlát legközelebb! - intettem neki mosolyogva.

- Viszlát - tűnt el kuncogva Jong Hyun.

Nam Joon és én elindultunk a jó öreg főhadiszállás felé, ami már csak nagyjából két órányi járásra volt onnan, ahol találkoztunk.
És így kezdődött el közös jövőnk. Nami egy héten belül megtanulta kontrollálni az erejét, így nem gyújtott fel senkit és semmit, valamint, csak akkor használta az erejét, amikor szükség volt rá. Ő már majdnem félig készen állt, amikor felbukkant a Második.

Javítva/ Módosítva 2018.04.03