7 Legenda (BTS FF, BEFEJEZETT)

Csend a vihar előtt

Nyugodtan üldögéltem a verandán, a teámat szürcsölgetve, közben az elmúlt hónapok történéseiről elmélkedtem. Tae Hyung is szépen fejlődött , szerencsére a többiek ishamar befogadták. Amin a leginkább meglepődtem, hogy Jung Kook és Tae Hyung különösen jól kijöttek egymással, aminek persze örültem. Talán pont azért találtam egymásra, mert hasonló hellemük van. Felsóhajtottam , majd ismét beleittam a teámba. Mit sem sejtve , gondtalanul üldögéltem és az eget kémleltem, amikor érdekes hangokra lettem figyelmes. A semmiből hirtelen előtűnt egy lángcsóva , ami egyenesen felém tartott. Nem tudtam, mire véljem ezt, de nem pánikoltam be. Csak becsuktam a szemem, és egy legyintéssel eloltottam a felém tartó csóvát, majd egy jól irányzott mozdulattal egy sokkal nagyobbat indítottam el abba az irányba , ahonnan az előző jött. Egy jajkiáltást hallottam, majd egy puffanást. Ezekszerint talált. Eközben settenkedésre lettem figyelmes a hátam mögött, majd, víz jelent meg körülöttem. "Úgy, szóval te meg tömmbé akarsz fagyasztni, huh?" Alig láthatóan egy kört írtam le a kezemmel magam előtt, mire szélpajzs keletkezett körülöttem, és a vizet eltüntette. Azaz, nem hogy eltüntette, hanem a mögöttem álló személyre zúdította, ami rögtön meg is fagyott. Még egy talált. Hirtelen morajlást hallottam magam alatt, majd hirtelen megemelkedett a föld alattam. Elugrottam onnan, majd körülnéztem. A ház sarkánál megláttam Yoon Gi-t, aki egy újabb támadásra készült. Egy pillanatra megálltam , majd eltüntettem magam. Földidomárunk közelebb merészkedett, én meg hirtelen mögötte termettem , hátracsavartam a kezeit , amiket szorosan megkötöztem, majd a lábait is. Harcképtelen. Csak azt nem értettem mi ütött beléjük. Lázadás? Remélem nem. És akkor leesett. Ezek próbára tesznek engem! Hát jó, végül is, jó lecke lesz ez nekik. Lássuk csak ki van még hátra. Ho Seok , Jimin , Jung Kook és Tae Hyung. Vajon ki lesz a következő?
Nem kellett sokáig gondokodnom rajta, mert mind a négyen előttem termettek. "Ó, szóval , négyen egy ellen??" Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, és felvettem a támadó pozíciómat.
Először egyszerre támadtak, mégis először Ho Seok-ot találta meg a rúgásom, amitől hátra esett. Viszont Jung Kook használta az erejét, és elvette a látásom. Ha tudnátok hányszor gyakoroltam bekötött szemmel, vagy álcáztam vakságot! Konkrétan semmi sem változott, így egy kombinációval, és némi jéggel, Jong Kookot is elintéztem.
- Kettő ment, és kettő maradt.-Ki lesz a következő? - vigyorogtam.
Hangos üvöltéssel megindult felém Jimin , aki az egyik titkos kombinációt alkalmazta, de kikerültem, és ellene fordítottam, amit ő azzal került el, hogy teleportálta magát. Nem mutatkozott, csak egy erősebb szorítást éreztem a torkomon.
- Most megvagy .... -sziszegtem. Éreztem , hogy hol van a karja, odanyúltam , és tüzet gerjesztettem, ami megsütötte Jimint és elengedett. Nagy port kavartam, használva szélidomítási képességemet, és az egészet Jiminre zúdítottam, így láthatóvá vált. Innen könnyű eset volt, ugyanis dobbantottam egyet, mire a föld alatta elkezdett süllyedni, és mire mégegyet dombattottam, Jimin egy veremben találta magát. Már csak egyetlen egy maradt. Egyszerre fogott el izgalom és kíváncsiság. Nagyon régen éreztem már ilyet. Tae Hyung és én egy ideig csak körbe-körbe járkáltunk , és egymás szemébe néztünk.
- Támadd meg! - kiabálták a többiek. Ők már nem próbálkoztak, tudták, hogy kiestek.
Még egy kicsit forgolódtunk, majd adtam egy jelzést a kezemmel Tae Hyung felé, hogy kezdheti. Egy pillanat alatt démonná változott és felém rontott. Magam is meglepődtem, milyen jól tudja használni az erejét. Alig győztem kikerülni a támadásait, ahogy ő is az enyéimet. Egy-egy támadást indítottunk meg a másik felé, aminek a vége az lett, hogy kéz kezet, láb lábat blokkolt , így egymásra estünk. Azaz, én a földre , rám meg Tae Hyung. Végülis, legyőzött. A többiek nagy ujjongásban törtek ki, tapsoltak , fütyültek , ugráltak. Tae Hyung és én is egymásra néztünk , majd a fiúkra , és elkezdtünk nevetni. Végre odajöttek hozzánk, és felsegítettek bennünket.
- Szép munka volt fiúk! -dícsértem meg őket.
- Köszönjük mester!
- Ki kér egy kis zöldséges rizst? - erre a kérdésre egy egyöntetű "én-t" kaptam, ígyhát beszaladtam a konyhába , és nekiláttam a főzésnek. Hamarosan már a frissen főzött ételt tálaltam fel , immáron harcosnak nevezhető növendékeimnek. Jót ettünk és beszélgettünk, közben ránk is esteledett, és mivel már későre járt, így elűztem a díszes társaságot aludni.
Én a verandán üldögéltem, csak úgy, mint ahogyan a nap folyamán, és a csillagos eget néztem, amikor Jong Hyun is megmutatkozott.
- Jó kis nap volt a mai- mosolyogtam.
- Látom ,jól érezted magad - mondta.
- Igen! - vágtam rá izgatottan , mint egy kisgyerek. Egy kis időre csend ereszkedett közénk, amit később Jong tört meg.
- Hamarosan idő van , Mi Young.
- Tudom , Jongie , tudom .- sóhajtottam.
- Biztos vagy benne, hogy azt akarod tenni? - nézett rám aggodalmasan.
- Igen. Így mindenkinek jó lesz. - mondtam céltudatosan, és belenéztem öreg barátom szemébe.
- Ha ezt akarod, akkor segítek.
- Köszönöm. - mosolyodtam el. - Most megyek, lefekszem.
- Jó éjt Mi Youngie.
- Neked is Jong Hyunnie. - kuncogtam.
Habár nehezemre esett, de sikerült elaludnom, kavargó gondolataim ellenére. Tudtam, hogy nem erről volt szó, de úgy éreztem, meg kell tennem. Szembe kellett szegülnöm a jóslatokkal, és a sorsommal.