7 Legenda (BTS FF, BEFEJEZETT)

A Hatodik Golyóálló, avagy Jeon Jung Kook, a Fény és Sötétség

Ismét eltelt egy hónap. Öt növendék már lassan a kiképzés végére ér, de még messze állnak attól, hogy készen legyenek. Sajnos már nem tudom megszámolni , hogy mióta sorjában felbukkantak, hányszor kellet a házat felújítani. Talán jobb lenne, ha csak a szabad ég alatt élnénk mindennapjainkat? Komoly károkat nem okoznának, annyi biztos. Idő közben a kapcsolatunk Jonggal sokkal inkább megváltozott, mindketten megnyíltunk a másiknak, és elmélyítettük a bizalmunkat. Már-már kezdtem azt hinni, hogy Ő és Én ... nos, tudjátok. És akkor ugrott be, hogy ez nem lehetséges egyéb dolgok miatt.
1. Én ember vagyok , Ő meg egy szellem.
2. Túl régóta ismerjük egymást ahhoz, hogy közeli barátoknál többek legyünk.
3. Idő. Fogalmam sincs Jong Hyun mióta halott, és egyáltalán , hogy hány éves.
4. Tudja a titkomat. Azt, hogy kb egyidős vagyok a harcosokkal.
5. Nem tudom , egyszerűen csak úgy érzem, nem működne.

De térjünk vissza a sztorihoz. Magukra hagytam a srácokat gyakorlatozás közben. Éreztem, hogy nem kellene ezt tennem, de muszály volt nekem is csinálnom valamit. Persze a tanításukon kívül. Így hát elmentem a szomszédos városba, hogy élelmiszereket vegyek. A válsághelyzetek ellenére, kivételesen volt mindenféle portéka , ami szem szájnak ingere. Szövetek, selymek , jobbnál jobb illatozó testpermetek, friss zöldségek és gyümölcsök , fegyverek , ékszerek , szépítkező szerek , és még sorolhatnám.
Nézelődésemet csupán egy dolog szakította félbe. Az utca zaja, ami először túlnyomó volt, de most, csend vett körül. Felemeltem a fejem, hogy meglássam , mi történik.
Úgy tűnt két férfi verekszik. Az egyikőjük egy helyi lakos volt , kinézetéből adódóan, egy munkás. A sikat viszont még nem láttam errefelé. Kíváncsi voltam, ki lehet az, ezért közelebb mentem. Közben Jong Hyun is előkerült.
- Mi Young, állítsd meg őket! Gyorsan! - kérlelt kétségbeesetten öreg barátom.
- Miért? Mi a baj? - álltam le vele tanakodni , miközben a dolgok szép lassan elfajulni látszottak.
- Az az ember, nem más, mint a császár fia. Nem mellesleg, az egyik harcos is. - világosított fel kedves szellemem. - Ő uralja a sötétséget és a fényeket, a jót és a rosszat, és minden gondolat forrását, az elmét. Gyorsan, csinálj valamit! - kérlelt . Hirtelen meghökkentem a tudattól, hogy a császár tulajdon fia , aki mellesleg harcos, és ilyen hatalmas erővel bír, hogyan volt képes eddig élni. Hirtelen feleszméltem, és porfelhőt kavartam a legyezőm segítségével. A nagy zavargásban könnyű volt eltűnnöm az ifjú herceggel együtt, felhasználva az utazó képességemet is. A következő pillanatban már otthon voltunk, a házam udvarában.
- Köszönöm a segítséged - hajolt meg illedelmesen az ifjú. - de, magam is boldogultam volna.
- Ugyan,fiam, dehogyis boldogultál volna! - vágtam rá, ő meg nagyokat pislogott. - Az egy dolog, hogy a császár fiaként jó neveltetést kaptál , és jól harcolsz, de hidd el, az az erő , amit birtokolsz sokkal veszélyesebb. - kerek szemekkel figyelt rám , míg be nem fejeztem.
- Honnan tudtad, hogy a császár fia vagyok? - nézett rám hitetlenül.
- A barátom mondta, aki egy szellem. -válaszoltam. - Nos, hogy hívják felségedet?
- Ne hívj így. Utálom a címemet. - sütötte le a fejét. - Apám uralkodása óta kész rémálommá vált az egész királyság élete. Utálom, hogy a sarja vagyok! Nem akartam többé ott élni, ezért eljöttem.
- Valóban? Jong Hyun, mit gondolsz?
- Hihetőnek hangzik. - jelent meg Hyun is.
- Kérlek, ha nem okoz nagy gondot, itt maradhatnék éjszakára?
- Fiam - sóhajtottam - innen nem mész te sehova. - hirtelen kitágultak a szemei.
- Hogy érted ezt? - nézett rám értetlenül.
- Úgy, hogy te vagy az egyike annak a Hét harcosnak, akik arra születtek, hogy megdöntsék apád uralmát, és békét hozzanak a világra. Még nem vagy tisztában vele, de uralni tudod a sötétséget és a fényt, és.kontrollálni tudod mások elméjét. Mától, ez a hely az otthonod, és engem ért a feladat, hogy segítsek neked megtanulni uralni az erőd, és kiképezzelek. - miközben mindent elmondtam neki, Jong Hyun bólogatott és helyeselt mellettem. Lassacskán már kezdte felhúzni az elmémet, de szerencsére észrevette ezt, és abbahagyta.
- Szóval azt mondld, hogy te vagy az én mesterem , akiről megannyi történet és jóslat kering? Te lennél a Nagy Mi Young?
- Ahogy mondod. Én vagyok.
- Kérlek, mester - és térdre rogyott előttem - ha bárhogy megdönthetjük apám uralkodását, segíts! Engedd, hogy tanuljak tőled! - kérlelt kétségbeesetten, a földig meghajolva és térdelve.
- Állj fel, fiam. - felé nyújtottam a kezem, és felsegítettem. - Mi a neved?
- Jung Kook vagyok.
- Jól van, Jung Kook. Holnaptól megkezdődik a kiképzésed. Most pedig gyere, bemutatlak a többieknek! - és elindultunk a ház belseje felé. Jong idő közben köddé vált, először fel sem tűnt, hogy már nincs ott velünk. A többiek előzör megfagytak, amikor meglátták, ki az új jövevény. Nem akarták elhinni, hogy Jung Kook azért van itt, hogy az apja ellen menjen, és nem azért, hogy neki kémkedjen. Miután nagynehezen tisztáztuk a dolgokat, már ők is megnyíltak egymás felé, és elkezdtek barátkozni. Csendesen figyeltem őket a szoba egyik sarkából, ahogy új barátságot kötnek egymással. Nem tudom, miért , de úgy éreztem Kook megtalált valamit, amit nagyon régen keresett, mert halvány mosoly ült az arcára. Azt hiszem , megtalálta a Családot.

Hosszú az út még előttünk, de giszem, hogy hamarosan , amikor eljön az idő, győzni fogunk. Mert ez a mi családunk. Ez a mi sorsunk.