7 Legenda (BTS FF, BEFEJEZETT)

Élet vagy Halál? 1. rész

Elérkezett a nap, amiért dolgoztam, seregek gyülekeznek, hogy a császár ellen harcoljanak. Saját harcosaim miatt azonban jobban aggódtam. Tudtam, hogy kifogástalanul harcolnak, de mégis bennem volt az a félelem, hogy valamelyikük, vagy akár mindannyian elesnek az ütközetben. A saját sorsom már kevésbé volt fontos. Megszülettem, ahogy azt megjósolták. Felnőttem, tanultsm , mesterré váltam, ahogy azt megjósolták. Megtaláltam , és kiképeztem a Hét Golyóállót, ahogy azt megjósolták. És most, ahogyan kell , segítem őket, és a csatatéren meghalok , csak úgy, mint ahogy megjósolták. Sóhajtottam egy nagyot, majd a föld alatti terembe mentem. Ellenőriztem, hogy minden amire szükségem lesz, megvan-e , majd visszamentem a felszínre, és mielőtt összehívtam volna a fiúkat, váltottam pár szót Jong Hyunnal.
- Mondd, segítesz nekem? - kérdeztem.
- Természetesen.
- El kell nekik mondanom. Jobb ha tudják. - néztem magam elé , a padlóra.
- Nem teheted. Még nem. - ellenkezett.
- Mégis mikor, ha nem most?! - mordultam rá.
- Csak az ütközet után. - csóválta a fejét. Ismét sóhajtottam egyet, és leültem.
- Mondd... - suttogtam - tényleg így kell lennie? - néztem a szemébe. Hallgatás. Nem jó jel.
- Tegyünk meg mindent, hogy ne történjen meg. - válaszolta. Ismét sóhajtottam , majd egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Megyek, előkészítem őket.
- Rendben.
Megkongattam a közelemben levő harangot, mire mind a heten körémgyűltek.
- Fiúk , itt az idő. A kiképzéseteknek vége, mostantól harcosok vagytok. A katonák már gyülekeznek , menjetek ti is.
- Te nem jössz, mester? - kérdezte Nam Joon. Elmosolyodtam, és a földre néztem.
- Nem lehet. Nekem itt kell maradnom.
A fiúk ezt tudomásul vették , és szép sorjában elindultak felfegyverkezni. Kis idő múlva már úton voltak a majdnem 500 fős sereg felé. Egy darabig néztem , amíg egyre távolabb és távolabb kerülnek, majd bementem a szobámba, és eltorlaszoltam a bejáratot. "Végre" Levettem a maszkomat , amit oly sokáig kellett hordanom, hogy elfedjem vele kilétemet. Már szinte el is felejtettem, hogyan nézek ki. Elfordítottam egy falat, mire egy titkos helység vált elérhetővé. Beléptem, majd körülnéztem. Ez volt az a hely, ahova reméltem, nem kell majd belépnem. Ez volt az a hely, ahol a páncélom , a fegyvereim , és egyéb dolgaim voltak. Felöltöztem, derekamra kötöttem a kardom , felkötöttem a homlokkötőm, majd az udvarra mentem. Egy pocdolyába néztem, aminek tükörsima vize volt, így tisztán láttam benne magam. Ekkor ismét megjelent Jong Hyun.
- Mi Young. Mennünk kell. - mondta, miközben felém közeledett.
- Tudom. - válaszoltam. - Nem hittem, hogy valaha is fel fogom venni ezt. - fordultam felé.
- Pedig nagyon jól áll. Olyan vagy, mint egy háború isten.
- Ne túlozz. - kuncogtam. Ám ekkor jött egy nem várt pillanat. Jong Hyun a vállamra tette a kezét. Tisztán éreztem a keze súlyát, ahogy a vállamra ereszkedett. A fejem a vállam irányába kaptam, majd vissza Jong Hyunra. - Jongie ... mi.. ?! - nem tudtam ,mit kellene mondanom. Teljesen megdermedtem.
- Tudod, nem csak neked volt titkolni valód. - mondta, miközben kacsintott egyet. - Nem vagyok szellem. Nem is voltam. Ez egyfajta varázslat, amit csak nagyon kevesen képesek megtanulni. De van még más is. - kerek szemekkel hallgattam végig Jong Hyunt. Nem tudtam mit kellene csinálnom. De ami ezután jött, az méginkább ledöbbentett. - Tudok egy másik varázslatot is. Hogy segíthessek neked a harcban , úgy hiszem jobb, ha megmutatom.
Ahogy ezt kimondta, szél keletkezett körülötte, el kellett takarnom a szemem, olyan erős volt. Csak akkor vettem el a kezem , mikor elállt. Azt hittem, hőgutát kaptam. Egy sárkányt láttam magam előtt. Egy gyönyörű , kék pikkelyes , ezüst karmú , és őszes szőrű teremtmény. Megindultam felé.
- Ez tényleg te vagy?! - ámultam.
- Igen, én vagyok. - válaszolta. - Mi Young, együtt tegyünk meg minden azért, hogy vége legyen ennek a válságos időszaknak.
- Rendben! - bólintottam, majd megsimítottam az orrát, és hozzábújtam.
- Nincs vesztegetni való időnk, a többiek már harcolnak! Ülj fel a hátamra!

Úgy tettem, ahogy kedves barátom mondta, majd felemelkedett az égbe, és a egyenesen belerepültünk a csata kellős közepébe. Mindenki teljes erőbedobással küzdött, bár elég sokan el is estek. A légből észrevettem egy segítségre szoruló katonát, majd az irányába repültünk. A közelben harcoltak az én fiaim is. Jong Hyun elrepült mellettük, én pedig leugrottam a hátáról, és egyenesen nekiestem az egyik katonánkat támadó ellenséges harcosra.
- Ki ez?! - néztek egymásra döbbenten. - Nem tudom, de nekem ismerős . - mondta Jung Kook.
- Most nem ez a fontos , hanem az, hogy leverjük az ellenséget! - kiabálta Nam Joon , aki közben harcot vívott az ellenséggel.
A többiek is bólintottak, majd harcolni kezdtek ismételten. Amellyett, hogy én is hasonlóképpen tettem, néha azért az ő hátukat is védtem. A mi erőink sorra fogyatkoztak, míg az ellenségé szinte folyamatosan töltődött újra. Addig-addig, hogy szinte már csak mi maradtunk kilencen, és a császár maga, díszkíséretével.
Jong Hyun is hősiesen harcolt , csak úgy , ahogyan mi . Hagytunk magunknak pár mély levegőre elegendő szünetet, majd fegyvereinket előre tartva kört formáltunk úgy , hogy háttal álltunk egymásnak. Folytonos mozgásban forogtunk körbe-körbe, figyelve a körülöttünk készülődő újabb támadásra.
- Most fiúk! - kiabáltam. Mindannyian szétugrottunk , és ki ki a saját erejét felhasználva harcolt , míg nem maradt más , csak maga Jeon császár.
A nap is helyet cserélt a holddal , így mindkét oldal visszavonult éjszakára.
- Mondd, ki vagy te? - faggattak.
- Nem mondhatom meg. - feleltem.
- De nagyon ismerős vagy! - mondta Yoon Gi.
- Biztosan összetévesztesz valakivel. - hessegettem el a gondolatait.
- Fiúk! Nem láttam senkit sem így harcolni a Mesteren kívül! - eszmélt fel Ho Seok. Ebben a pillanatban egy kisebb szél támadt, ami rögtön odébb is állt, majd valaki belépett a sátorba.
- Hősiesen harcoltatok. - üdvözölt minket Jong Hyun.
- Jong Hyun?! - mindenki kerek szemekkel figyelte öreg barátomat , ahogy közelebb jön , és leül mellém, majd elkezd egy pohár teát iszogatni.
- Mégis hogyan...?! Te nem egy szellem vagy??! - faggatta Seok Jin .
- Ember vagyok , csak úgy, mint ti. Ezt a varázslatot a mesterem tanította meg nekem , és csak így lehettem Mi Young segítőtársa. Egyébként, láttátok azt a sárkányt? Az is én voltam. De ha nem hiszitek, csak kérdezzétek meg ezt a hölgyet itt, mellettem. - mutatott rám mosolyogva. Mindenki felém fordult , és magyarázatra várt.
- Ez így igaz. A szemem előtt változott át. - bólintottam.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte Jung Kook.
-Nem! - Igen! - vágtuk rá egyszerre. Vetettem egy elhallgattató pillantást Hyun felé , de nem tudta, miért, és folytatta a mondókáját.
- Nam Joon, Seok Jin , Ho Seok ,Yoon Gi , Ji Min , Jung Kook , Tae Hyung. Ez a nő nem más, mint Mi Young.
.....

Sziasztok! Kisebb szünet árán, de itt van a csata első része! Köszönöm, hogy olvassátok , csillagozzátok a ficimet! Kérlek tartsatok velem továbbra is , hamarosan jön az Akaratlanul 2. Része is! Szép napot / estét nektek!!
És jó sulit :P