7 Legenda (BTS FF, BEFEJEZETT)

A Harmadik Golyóálló, avagy Kim Seok Jin, a Víz

- Most nézd meg mit csináltál!

- Én?! Hiszen te is benne voltál! - veszekedett a két tanonc.

Nem is vártam mást két, felnőtt, és legfőképp érett, a világot majdan megmentő harcostól. Tényleg. Ezek ketten voltak olyan kis ügyesek, hogy felgyújtották a gyakorlótermemet. Hogy hogyan? Nam Joon tűzzel támadt Ho Seok ellen, aki széllel próbált hárítani. Mind tudjuk milyen következményei vannak egy hasonló eseménynek. A szél felerősíti és terjeszti a tüzet. Hát... sikerült. Már-már egymásnak esett eme két jómadár, mikor úgy éreztem, közbe kell lépnem. Vízidomítási technikámat alkalmazva mindkettejüket jégtömbbe fagyasztottam. Legalább, addig is rám figyeltek.

- Elég legyen most már. - szólaltam fel komolyan. Nem mintha örültem volna, hogy a gyakorlótermem ismét tűz martalékává vált. Ugyan. - Mindketten büntetést kaptok. Ti fogjátok újjá építeni a gyakorlótermet. Kaptok rá maximum egy hetet.

- Hogy mi??! - riadt fel mindkettő egyszerre. - Egy hét alatt??! De hisz az lehetetlen!

- Akkor jobban jártok ha most rögtön neki is kezdtek! - csettintettem, mire a két jégtömb vízzé alakult, majd eltűnt, a két ifjú pedig hátsóra esett. Amint kisajnálkozták magukat, nekikezdtek a munkálatoknak.

- Én elmegyek egy kicsit meditálni. Addig is, nehogy ellógjátok a munkát! - kiáltottam oda nekik.
- Igen , mester! - jött egyhangúan a válasz. Remek.

Arcomon önelégült mosollyal indultam útnak egy közeli dombra, ami alkalmasnak bizonyult , mikor meditálni támadt kedvem. A domb tetejéről egy kisebb patakra nyílt kilátás, mondhatom, igazán nyugodt, kedves kis helynek számított. Már egy ideje, hogy meditáltam, és a gondolataimba mélyedtem, amikor hirtelen megjelent Jong Hyun, és új híreket hozott.

- Mi Young. - szólított meg kedves, lágy hangon.

- Jongie. - szólítottam meg, természetesen becézve. Grimaszolt egyet, majd folytatta mondandóját.

- A Harmadik itt van a közelben. Pontosabban , lent a pataknál.

Utóbbi kijelentésére kerekre nyíltak a szemeim.

- Ugye most csak viccelsz? - hitetlenkedtem.

- Teljesen komoly vagyok. Nézz csak oda. - biccentett a patak irányába.

Előre hajoltam, hogy jobban lássak. Egy fiú állt a patak szélénél, és vizet készült meríteni belőle. Azonban, volt valami furcsa benne. Nem hajolt le, hogy a vödröt a vízbe mártsa, hanem megállt, és fokozatosan elkezdte felemelni a bal kezét, mire a víz is , mint egy oszlop, megindult az ég felé. Úgy tűnt , nem teljesen birtokolja az erejét, mert már nem bírta a vizet a vödörbe irányítani, hanem az visszaesett a mederbe. Jong Hyunra néztem, ő pedig rám, majd mindketten elnevettük magunkat.

- Odamegyek. Jössz te is? - kérdeztem szellem barátomat.